Elmondjam legalább az anyámnak a titkomat? Vagy a kiborulás garantált egy ilyen helyzettel kapcsolatban?

Szerintem nincs értelme, se jogunk ítélkezni, deffiniálni, helyesen vagy félre szintén tök felesleges, ez a kérdezőre tartozik, és azzal, akivel van. Lépjünk szerintem túl, mert baromi unalmas, és a kérdező is unja, nem is ez volt a kérdés.

Szerintem ne mondd el, ez az elhallgatás legyen egy kegyes hazugság. Ha rossz volt a családi légkör, és jelenleg is felületes a beszélgetés, kapcsolattartás, eleve nincs meg az a bizalmi kapcsolat, így nem valószínű, hogy meg tudnának érteni. Hatalmas feszültségek, balhék lennének, és talán kitagadás is, vagy csak kiutálás, (mindig balhé, beszólás...) és magadtól nem mennél szívesen hozzájuk, vagyis elvesztenéd a családodat.

Vagy az elharapott kérdések a telefonban érezhető folytonos feszültség: (pl. most is vele vagy?)

Másik lehetőség, aminek nem mérlegelem az esélyét, de olvastam róla példát, hogy indiszkrét, tapintatlan kérdéseket tesznek fel, ill. elkezdenek pumpolni téged, célzásokat tenni, hogy ez is, elromlott, az is, és fizesd ki az egész házfelújítást, megsértődés lesz a vége, mintha lottó ötösöd lenne.

Vagy csak egyszerűen szétaggódnák magukat.

Tehát semmiképpen nem mondanám ezt.

Viszont eljön az ideje majd annak, amikor látják, hogy milyen cuccaid vannak, mert egyszer találkozol velük, eljönnének, Budapestre valamiért, és szeretnének egy napra megszállni nálad, vagy meglátogatni otthon, és látják az ilyen-olyan cuccokat, amire kell valami hihető magyarázatot adni. Erre a Lottón nyertem x millát nem jó, mert rögtön ott van, hogy mért nem szóltál, mért nem adtál belőle a családodnak... Nekem valami olyasmi jutott az eszembe, hogy azt mond, hogy egy hirtelen jött párhetes, hónapos külföldi alkalmi munkával szedtél össze ennyi lóvét a tárgyakra, de találj ki valami konkrétumot, hogy hol dolgoztál, és hogy mit, mert kérdések lesznek.

Az utazásokról, élményekről meg jobb hallgatni, és vigyázni, hogy az azokról készült fotókat ne lássák meg, elég lesz a cuccokat így beadni, bár nem tudom, hogy mennyi van, és milyen, de mégis.

Vagy hosszan tartó kicsit jobb meló, stb. te ismered, hogy mi az a szint, amikor még nem várják el, hogy hazaadj, és sértődés és irigység sem lesz.

Szóval én ezen gondolkoznék, mert hogy ne mondjam el az nem kérdés...

Szóval lehet, hogy számodra van egy vágy, hogy egy titkot megossz, hogy megkönnyebbülj, de ez szerintem egy iszonyatosan önző dolog, mert közben a másikra egy baromi nagy terhet raksz. Főleg, mert nem érti, hogy milyen a viszony köztetek, és ha mondanád, hogy tényleg "kellemeset a hasznossal" viszony van csak köztetek, stb. akkor se biztos, hogy elhinnék. Ez az egész csak feszültséget hozhat. Minimális az esélye annak, hogy ebből jó, őszinte beszélgetések lehetnének. Az max akkor lehetne, ha korábban már bebizonyosodott, hogy bármilyen kritikus helyzettel nyugodtan fordulhattál hozzájuk, ők melletted álltak akkor is, és egy összetartó, kiegyensúlyozott család vagytok. De leírásod alapján nem erről van szó.

Aztán meg felmerül bennem a kérdés, hogy miről akarsz igazán beszámolni: arról, hogy van egy ilyen partnered, vagy arról, hogy tök jól élsz, ezt is tudtál, venni, meg azt is, ide is tudtál menni, meg oda is, meg hova utazgattál.

Mert el tudom képzelni, hogy nem dicsekvésből, csak azért, hogy a sok jó élményeid kikívánkoznak belőled, és nem nagyon van kivel beszélni róla, de a szüleidben felmerülne a kérdés, hogy honnan van rá pénzed, és kivel... és hát ezért gondolkozol a teljes őszinteségen.

Plusz írtad, hogy eléggé indulatosak tudnak lenni... nos, én baromira nem szeretném, hogy még véletlenül is hirtelen felindulásból valamit a fejemhez vágjanak majd egy egészen más helyzetben főleg akkor, ha már új életet kezdtem, pl. járok valakivel, vagy a gyerekem előtt... vagy elég, ha egy kicsit iszik az apa és gyorsabban mozog a szája, mint az agya...

Márpedig, amit az anya tud, azt az apa is tudni fogja, és igen, valóban az egész falu tudja, de elég, ha csak a kétely lesz benned, hogy vajon tudják-e.

Ha késztetést érzel arra, hogy őszintén beszélj a mindennapjaidról, akkor keress olyan barátot, akivel jobban megértitek egymást, és nincs irigység, de képesek is vagytok egymást meghallgatni, és teljesen meg lehet benne bízni. Tehát inkább az a kérdés, hogy hogy találnál ilyet szerintem, mert erre van szükséged igazán.

Esetleg lehet több barátod is, az egyik az, akivel a felületesebb dolgokról csevegsz, a másik meg akikkel a problémáidat is meg tudod osztani, stb.