Elmondjam legalább az anyámnak a titkomat? Vagy a kiborulás garantált egy ilyen helyzettel kapcsolatban?
Másodéves egyetemista vagyok, a családom átlagos. Mikor felvettek ide, tudtam, hogy sok támogatásra tőlük nem számíthatok és nem azért, mert ne szeretnének/akarnának támogatni, hanem mert nagyon nincs miből. De dolgoztam 16 éves korom óta, szóval úgy voltam vele, hogy majd vállalok diákmunkát az egyetem mellett, sokan csinálják. Viszont hiába volt néha két munkám is, pénzem alig. Mellé a sulira sem tudtam annyi időt és energiát szánni, amennyi jó lett volna… Úsztam a tanulással, 0-24 fáradt voltam, semmire nem volt időm és mellé még pénzem se nagyon. Azt éreztem, hogy ezek lennének a legszebb, leginkább gondtalanabb éveim, mégis csak erre a robotolásra fogok emlékezni majd belőlük.
Nyáron, a vizsgáim után éltem egy barátnőm ajánlatával, hogy bemutatna valakinek… Azóta tart a dolog.
Igen, fizet nekem azért, mert vele vagyok, értsétek ezt minden értelemben. De egyenesbe is jött az életem, nem kell izgulnom az anyagiak miatt, nem 2-3 lakótárssal élek együtt és jut időm mindenfélére. Legyen az az egyetem, nyelvtanulás, sport, hobbi, bármi. Csinálhatom azt, amihez kedvem van, mert időm is és pénzem is van rá. Mindig szerettem volna utazni, világot látni, most sorban pipálhatom ki a bakancslistás helyeimet, élményeimet. De sokszor van, hogy szeretnék beszélni erről valakinek/valakivel. Vagy csak úgy megosztani a gondolataimat, aktuális problémákat.
A szüleim semmit nem tudnak erről, nem is gondoltam, hogy ez eddig fog tartani (még mindig tart)… Anyukámmal beszélünk minden nap, reggel-este és néha annyira szeretnék vele őszinte lenni, de nem tudom, hogyan fogadná.
Kényes, nehéz téma ez.
Tudom, hogy sokan élnek így, főleg korombeli lányok. Nem büszkeségből írom ki a kérdést, vagy hogy bárkit is megsértsek, provokáljak. Tanács kellene, mert erről senkinek sem beszéltem még.
válasza: válasza:"élhetnék kollégiumban 10 négyzetméteren osztozva 2 másik emberrel, éjt nappallá téve dolgozva is. Az aztán csodálatos élethelyzet lenne!"
Én is évekig 10 négyzetméteren osztoztam 2 másik emberrel kollégiumban, tanultam, dolgoztam, szórakoztam, voltak problémák, voltak nagy bulik stb, azok voltak a legszebb éveim. Tudod mennyien élnek így? Nem olyan sötét ez, mint amilyennek képzeled, ráadásul ezek azok az évek, amikor a családtól függetlenül tanulsz önállónak lenni, a saját lábadra állni. Neked pont ez marad ki. Derogál a starbucksos állás? Valahol pedig el kell kezdeni. Amit most csinálsz, nem csinálhatod örökké, ráadásul most abba sem gondolsz bele, hogyan fogsz élni később egy valós párkapcsolatban, majd családban, ha lesz, ilyen titokkal. Elhiszem, hogy örülsz a pozitívumoknak (van pénzed, utazgatsz stb), de közben meg nyomaszt a negatív oldala. Inkább megpróbálhatnál kilépni ebből a helyzetből, amire valóban büszke lehetnél később. A családodnak pedig ne mondd el, értelmes szülők ebbe belekattannának.
válasza: válasza:Az a szülő, aki nem veszi észre, hogy a gyereke milyen életet él a semmiből, annak bármit el lehet mondani, magasról tesz rá úgyis. Ha érdekelné a gyereke, rég elgondolkodott volna.
Kár, hogy a kérdésből max annyi balós, hogy a kérdező él.
válasza:A kérdéshez fűzött válaszaidból az jön le, hogy neked ez természetes. Nem érzed cikinek. Akkor miért "titok" és miért nem mesélted el eddig anyudnak??
Vagy troll vagy, vagy szimplán csak nagyon mentegetni akarod azt amit csinálsz. De ha mégis igaz, akkor azért nem is mondtad ezt és amiatt is titkoltad, mert te is jól tudod, hogy ez úgy gáz ahogy van.
válasza:Elhiszem, hogy sokan élnek rossz körülmények között, de azért ne az legyen már a normális szint... Baromira nem normális, hogy 3 felnőtt ember 10 négyzetméteren nyomorog.
Nekem nagyon rossz volt az, mikor semmire nem volt időm se, pénzem se és nem voltam boldog egyáltalán. Most az vagyok.
Pont jó volt az az időszak, amíg diákmunkáztam, hogy rájöjjek, mit nem akarok csinálni soha többé.
Vannak terveim a jövőre nézve bőven, most sem az tölti ki a napomat, hogy jógázok, masszíroztatni járok, éttermekben ücsörgöm és szexelek... Teszek a sikereimért, de valljuk be, senki nem a Mekiből, vagy a Starbucksból indítja a karrierjét.
64-es, folyamatosan azt próbálod bizonygatni, hogy hazudok. Mégis miért? Mert szerinted ilyen nincs, és ha veled nem történik meg, akkor biztos mindenki hazudik?! Mi a franc bajod van neked?
Nem természetes, meg nem is gondolom, hogy ez olyasmi, amivel dicsekedni kéne. Csak jó lenne beszélni róla valakivel, és ki másban bízhatnék, ha nem a saját anyámban?
válasza:"Baromira nem normális, hogy 3 felnőtt ember 10 négyzetméteren nyomorog."
Tarthatod akárminek, a kollégium ilyen. És mint írtam, legtöbben nagyon szeretik.
"valljuk be, senki nem a Mekiből, vagy a Starbucksból indítja a karrierjét"
De, sokan igen. Vagy ha nem point onnan, akkor bármilyen más diákmunkával kezdik. Nekem szórólapozás volt az első munkám, nem azért mert az volt álmaim munkája, hanem a pénz miatt. Amit ma csinálok, annak köze nincs az első diákmunkáimhoz. Mint írtam, ez az önállósodás kezdete.
Ha neked annyira jó az, amit most csinálsz, akkor csináld, de nem kell úgy csinálni, mintha az lenne a normális, ahogy te élsz.
válasza:Ne mondd el, valószínűleg nem a nagy megkönnyebbülés jönne. Anyud úgyse tudna ezen változtatni, akkor meg minek bántani vele.
Én a jövőn gondolkoznék inkább. Majd ott fogod hagyni szerinted ezt a könnyen jött pénzt és fele ennyiért (vagy ugyanennyiért is) beülsz egy irodába hajtani a mókuskereket?
Élj így mert mindenkinek joga van úgy élni ahogy boldog, de a családodat szerintem bántanád ezzel. Esetleg ha sok sok év múlva is tartani fog ez és “együtt lesztek” akkor kéne úgy előadni mint a párodat, aki eltart.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!