Mit csináljak ha állandóan azt éreztetik velem, hogy én vagyok a hibás mindenért?
Igen tini vagyok 17 éves, de mielőtt leírnád, hogy akkor biztos ilyen vagy meg olyan meg mai fiatalok, hát nem igazán. Nyilván nem vagyok tökéletes, és igen sokszor idegesítő hangnemem lehet ( amin változtatni próbálok egyébként ), de nem gondolom hogy ez elég ok lenne rá.
Másokkal egyébként szinte mindig jól kijövök, úgyhogy nem gondolnám, hogy ez a baj. De ha itthon vagyok ( szüleimmel ) szinte mindig az a vége, hogy én rontottam el valamit, vagy nekem mit kellett volna máshogy csinálni.
És mint mondtam nem kell csoda gyereknek képzelni, átlagos tanuló vagyok átlagos élettel néhány baráttal még. Szerintem sok szülő összetenné a kezét, ha ilyen tini gyereke lenne, hogy annyi a baj vele, hogy néha flegma vagy a hangsúlyozása nincs rendben, amit igen elismerek, hogy idegesitő és én sem szeretem mikor valaki ezt csinálja. Viszont ne várjuk már el egy tinitől, hogy tökéletes legyen légyszíves.
Alapvetően aranyosnak tartanak az emberek, legjobb barátnőm is aki nyilván ismeri az igazi stílusomat. Tehát igen elismerem, ha olyat mondanak vagy néha olyan hangulatom van tudok idegesítő lenni, de próbálok ezen változtatni.
Illetve azt sem értem, hogy miért van ez mert akárhányszor elmondom, hogy mi a próblémám csak felidegesítik magukat, hogy dehát nekik nagyobb próblémájuk van. Oké? Attól, hogy más korban más dolgokkal küzdünk meg ez nem egy verseny, hogy kinek nagyobb a baja. És azzal, hogy elmondom a problémámat nem azt akarom mondani, hogy neked nincs vagy a tiéd kisebb, csak szimplán én szeretném megbeszélni a próblémákat.
Engem eléggé zavar amikor valaki ilyen nagyon konfliktus kerülő, és ők ( szüleim ) eléggé azok, és ezt nem értem miért jó mert ezzel nem jutok semmire, ha úgy csinálok mintha nem lenne semmi baj. Apám igazából nem zavar, mert őt már elengedtem régen de egyke lányként fontosnak tartom, hogy legalább az anyjával legyen jó kapcsolat.
És ezt elég károsnak gondolom, hogy állandóan azt éreztetjük, hogy ő a hibás egy olyan lánnyal aki alapból egy szar korban van és csomó minden van a fejében, és alapból azt gondolja, hogy egy csomó minden az ő hibája. Pedig tudom, hogy nem de nehéz elhinni amikor körülötted mindenki is érezteti veled.
Kicsit amiatt is lelkiismeret furdalásom van, hogy rosszat mondok róluk hisz a szüleim, és nem akarok rossz fényt vetni rájuk, viszont úgy érzem már muszáj leírni valahova.
Köszönöm, ha valaki reagál rá vagy akár csak elolvasta.
17/L
válasza:Sajnálom nagyon, hogy nincs támogatás a szüleid részéről. Nem, nem "rossz gyerek" vagy, egy kamaszlány és nyilván vannak problémáid, amik bár lehet tényleg pitiánernek tűnnek felnőtt szemszögből, a Te életedben szerepet játszanak.
Nem tudok okosat mondani, mert a szüleidet nem nagyon fogod tudni megváltoztatni. El vannak foglalva a saját életükkel, "nyomorukkal", nem akarnak igazából veled és a te problémáiddal foglalkozni.
Hátha más ír valami okosat, mit tudnál tenni, mert szerintem semmit.
Őszintén remélem, az én 16 éves fiam nem ilyet írna a mi kapcsolatunkról, ha ő írna ide...
Nekem a szüleim nem ilyenek voltak, ezért nagy meglepetésként ért, mikor több munkahelyemen is több főnököm volt ilyen stílusú. Hogy neki igazából semmit nem tudsz megmagyarázni, nem is érdekli a válasz akkor sem, ha kérdést tesz fel, hanem csak panaszkodni és leszúrni akar valamiért, amiben lehet, hogy nem is hibáztál, vagy nem te, vagy önhibádon kívül alakult rosszul. Ezeket az embereket nem tudom megérteni, sajnos nem lehet nekik segíteni, fejlesztői ötletekre sem vevők, amiktől jobb, vagy hatékonyabb lenne a munkamenet, vagy a környezet.
Sajnos vannak ilyen emberek. És az ő gondjaik mindig nagyobbak, és mindig a másik a hülye.
28/F
Köszönöm a választ! Igen rátapitottál a lényegre. Én gyerekemmel biztos, hogy nem ilyen kapcsolatom lesz, legalábbis az én részemről mindent megfogok tenni.
Én is tudom, hogy erre nem nagyon van megoldás inkább az lenne a kérdésem, hogy hogyan lehet egy anyát "elengedni?" Úgy értem nyilván szeretem ezútan is, mert régen jó kapcsolatunk volt, dehogy így elengedi a hülyeségeit?
És örülök, ha jó kapcsolatod van a fiaddal tényleg, mert akkor valszeg normális érzelmileg elérhető férfit nevelsz, akire eléggé szükség van a mai világban.
válasza:Hasonló volt a kapcsolatom anyukámmal. Sok jó tulajdonsága mellett, volt egy ilyen: "mindenben ő a legjobb " hozzáállása. Szóval bármiben is, de mintha versenyzett volna velem.
A másik az volt, hogy mindig nekem kellett máshogy állnom a dolgokhoz. Mintha a felnőtt én lennék, a gyerek meg ő, akinek a jogos igényit én nem veszem kellően figyelembe.
Nos, amire jutottam: ez egy több generáción átívelő trauma volt mindkét anyai nagyszülőm gyerekkorából. Ami anyumon, mint középső gyereken jött ki a legdurvábban. Erre ráadásul, én még védekezés mellett sikerültem be.
Hát jutottak dolgok.
Amit tehetsz. Ez nem rólad szól, nem te vagy a hibás.
De! Nagy veszély, hogy akaratlanul is továbbadjuk. Rólam ugyan lekopott a fizikai, meg verbális bántalmazó stílus, de sose tudtam eleget ölelni, dédelgetni a gyerekeimet. Nem láttam olyan példát, és csak utólag esett le a tantusz.
Maradj ilyen kedves és okos, és légy nagyon tudatos!
A legjobbakat!
válasza:Köszönöm szépen! Kedves szavakat is.
És igen engem is ez zavar a legjobban, hogy mindig nekem kell okosabbnak lenni. Folyamatos okoskodás ő mindent jobban tudd, és ha te nem úgy csinálod akkor " azt csinálsz amit akarsz ", " amit én mondok az úgysem lényeg, nekem úgy sincs szavam ". Tehát tulajdonképpen a legegyszerűbb manipulaciós techinika, vagy azt is mondhatnám, hogy mint egy 5 éves és nem pontosan az van amit ő akar.
Persze sose lehet tudni semmit sem biztosra, de én tudatosan írom le a rossz tulajdonságaikat, amiket tudatosan szeretnék teljesen levetkőzni mire felnőtt leszek. Hiszen persze én is észrevettem magam néhány tulajdonságot ami nem éppen pozitív. Most még magamtól csinálom, aztán szakember segítségével is szeretném mert egy kívül álló mindig máshogy, sokszor jobban látja.
Mondjuk az érintés öleléssel nincs próblémám, mert állandóan ölelgetem a barátaimat, anyámat is legszívesebben állandóan ölelkeznék:d anyám szokott is nézni nagyokat, hogy ez mit ölelkezik ennyitxdd
Szóval belőlem ez pont az ellentétét váltotta ki, mert ugye szüleim hát, hogy úgy mondjam egy elég intimitás mentes kapcsolatban élnek, tehát érintéseket nem igen láttam soha. Szóval belőlem ez az ellentétet váltotta ki, bár szerintem alapból ilyen vagyok.
Nekem inkább ezt az irányítás mániát, az önsajnáltatást, és az okoskodást kell leküzdenem. Mert sajnos ebbe én is bele esek még sokszor, hogy elhiszem hogy én aztán nagyon jól tudom aztán kiderül, hogy annyira mégsexd
válasza:Kedves 5-ös kérdező! Köszönöm szépen. Azt sajnos nem mondanám, hogy én ebbe nem estem bele mert szociális fóbia még mindig elő jön néha, különböző szorongások és depressziós is voltam úgy 13tól 16 éves koromig. Ami segített kilábalni szerintem, hogy van egy alap pozitív személyiségem és az, hogy mindig keresem a megoldást még akkor is ha jelenleg úgy tűnik, hogy nincsen. Szerencsére a legjobb baránőm is ilyen ( aki mellesleg az unokatesóm is, szóval hasonló cipőben járunk:d )
Viszont a szocializálodással mai napig megküzdök néha, mert nagyon sok mindent túl gondolok, vagy félre értek, és túl érzékeny is vagyok.
Viszont a szerencsém az az, hogy már külön tudom választani a valóságot a gondolataimtól, és tudom, hogy ezek csak az én fejemben vannak ezzel lehet oldani, és lassan elmúlasztani a szorongást.
És általában kedvelnek az emberek, ha megismernek szóval bízom benne, hogy ezeket sikerül levetkőzni, és hamarosan már ezzel sem lesz próbléma. Mert sajnos az iskolát eléggé megszenvedtem emiatt, így estin kötöttem ki. Amit amúgy szeretek mert nagyon segítő készek, és az osztályom is elég jó, viszont jobb lett volna nappalin maradni. De ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nem véletlen kerültem ide nekem ezen az úton kell menni amit vegülis nem is bánok, mert szabadabb. Tudok dolgozni mellette, csomó embert megismerni stb.
válasza:sajnos nekem is eléggé hasonló helyzetem van, mindig mindenért én vagyok a hibás, ráadásul 3an vagyunk testvérek és én vagyok a legidősebb, ezért nekem még ez is hozzájön, hogy pl te vagy a legidősebb,mutass példát, ha vmiből csak 2 volt én nem kaptam, vagy nekem kellett/kell folyamatosan vigyázni a kisebbre, saját programjaim árán,mert "egy család vagyunk""ennyit igazán megtehetnél""csinálj vmit néha", pedig a hazimunka nagy reszet én végzem már kb
de folyton mindent rámfognak, de ha mondom h más pl semmit nem segít, meg h vannak akik ilyen korban terhesek/isznak/cigiznek/drogoznak stb akkor jön a szokásos válasz, h "engem nem érdekel más gyereke""szerinted ez menő?"
ha meg megtörtén a vita és jön a kibékülős rész akkor "nem csak NEKEM kell változtatni"azert TE is hibas vagy "
mást nem tudsz mit csinalni mint megprobalni elengedni, dolgozni, otthon tanulni olvasni stb
en nemsokara egyetemre megyek, kb ezert nezek messzebbi egyetemeket, h kevesebbet legyek veluk
nem tudom mennyit segitettem, csak tudatni akartam h nem vagy egyedul, kitartast<33
(17l)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!