Mit csináljak ha állandóan azt éreztetik velem, hogy én vagyok a hibás mindenért?

Igen tini vagyok 17 éves, de mielőtt leírnád, hogy akkor biztos ilyen vagy meg olyan meg mai fiatalok, hát nem igazán. Nyilván nem vagyok tökéletes, és igen sokszor idegesítő hangnemem lehet ( amin változtatni próbálok egyébként ), de nem gondolom hogy ez elég ok lenne rá.

Másokkal egyébként szinte mindig jól kijövök, úgyhogy nem gondolnám, hogy ez a baj. De ha itthon vagyok ( szüleimmel ) szinte mindig az a vége, hogy én rontottam el valamit, vagy nekem mit kellett volna máshogy csinálni.

És mint mondtam nem kell csoda gyereknek képzelni, átlagos tanuló vagyok átlagos élettel néhány baráttal még. Szerintem sok szülő összetenné a kezét, ha ilyen tini gyereke lenne, hogy annyi a baj vele, hogy néha flegma vagy a hangsúlyozása nincs rendben, amit igen elismerek, hogy idegesitő és én sem szeretem mikor valaki ezt csinálja. Viszont ne várjuk már el egy tinitől, hogy tökéletes legyen légyszíves.

Alapvetően aranyosnak tartanak az emberek, legjobb barátnőm is aki nyilván ismeri az igazi stílusomat. Tehát igen elismerem, ha olyat mondanak vagy néha olyan hangulatom van tudok idegesítő lenni, de próbálok ezen változtatni.

Illetve azt sem értem, hogy miért van ez mert akárhányszor elmondom, hogy mi a próblémám csak felidegesítik magukat, hogy dehát nekik nagyobb próblémájuk van. Oké? Attól, hogy más korban más dolgokkal küzdünk meg ez nem egy verseny, hogy kinek nagyobb a baja. És azzal, hogy elmondom a problémámat nem azt akarom mondani, hogy neked nincs vagy a tiéd kisebb, csak szimplán én szeretném megbeszélni a próblémákat.

Engem eléggé zavar amikor valaki ilyen nagyon konfliktus kerülő, és ők ( szüleim ) eléggé azok, és ezt nem értem miért jó mert ezzel nem jutok semmire, ha úgy csinálok mintha nem lenne semmi baj. Apám igazából nem zavar, mert őt már elengedtem régen de egyke lányként fontosnak tartom, hogy legalább az anyjával legyen jó kapcsolat.

És ezt elég károsnak gondolom, hogy állandóan azt éreztetjük, hogy ő a hibás egy olyan lánnyal aki alapból egy szar korban van és csomó minden van a fejében, és alapból azt gondolja, hogy egy csomó minden az ő hibája. Pedig tudom, hogy nem de nehéz elhinni amikor körülötted mindenki is érezteti veled.

Kicsit amiatt is lelkiismeret furdalásom van, hogy rosszat mondok róluk hisz a szüleim, és nem akarok rossz fényt vetni rájuk, viszont úgy érzem már muszáj leírni valahova.

Köszönöm, ha valaki reagál rá vagy akár csak elolvasta.

17/L