Elmondjam legalább az anyámnak a titkomat? Vagy a kiborulás garantált egy ilyen helyzettel kapcsolatban?
Másodéves egyetemista vagyok, a családom átlagos. Mikor felvettek ide, tudtam, hogy sok támogatásra tőlük nem számíthatok és nem azért, mert ne szeretnének/akarnának támogatni, hanem mert nagyon nincs miből. De dolgoztam 16 éves korom óta, szóval úgy voltam vele, hogy majd vállalok diákmunkát az egyetem mellett, sokan csinálják. Viszont hiába volt néha két munkám is, pénzem alig. Mellé a sulira sem tudtam annyi időt és energiát szánni, amennyi jó lett volna… Úsztam a tanulással, 0-24 fáradt voltam, semmire nem volt időm és mellé még pénzem se nagyon. Azt éreztem, hogy ezek lennének a legszebb, leginkább gondtalanabb éveim, mégis csak erre a robotolásra fogok emlékezni majd belőlük.
Nyáron, a vizsgáim után éltem egy barátnőm ajánlatával, hogy bemutatna valakinek… Azóta tart a dolog.
Igen, fizet nekem azért, mert vele vagyok, értsétek ezt minden értelemben. De egyenesbe is jött az életem, nem kell izgulnom az anyagiak miatt, nem 2-3 lakótárssal élek együtt és jut időm mindenfélére. Legyen az az egyetem, nyelvtanulás, sport, hobbi, bármi. Csinálhatom azt, amihez kedvem van, mert időm is és pénzem is van rá. Mindig szerettem volna utazni, világot látni, most sorban pipálhatom ki a bakancslistás helyeimet, élményeimet. De sokszor van, hogy szeretnék beszélni erről valakinek/valakivel. Vagy csak úgy megosztani a gondolataimat, aktuális problémákat.
A szüleim semmit nem tudnak erről, nem is gondoltam, hogy ez eddig fog tartani (még mindig tart)… Anyukámmal beszélünk minden nap, reggel-este és néha annyira szeretnék vele őszinte lenni, de nem tudom, hogyan fogadná.
Kényes, nehéz téma ez.
Tudom, hogy sokan élnek így, főleg korombeli lányok. Nem büszkeségből írom ki a kérdést, vagy hogy bárkit is megsértsek, provokáljak. Tanács kellene, mert erről senkinek sem beszéltem még.
“ De sokszor van, hogy szeretnék beszélni erről valakinek/valakivel.”
Nem tudsz. Pláne nem anyukaddal. Látom már ki lett játszva a “nem is volt úgyse olyan szuper csaladom” kártya is egy korábbi kommentedben, de akkor se.
Nem értem hogy jut eszedbe elmondani.
Jó lenne beszélni erről… es szerinted anyud lesz partnered ebben a lelkizesben vagy mit vártal? De komolyan….
Vedd ugy hogy a te “munkadban” is van negatívum mind mindenkieben. Csak ugye erről nem olyan könnyű panaszkodni mint arról, hogy “a szemet Józsi miatt már megint tulorazni kellett”. 😄 kevesebb ember fogja átérezni vagy egyáltalán elfogadni. Ezzel jár a te könnyen jött jóléted.
Kérdező így, hogy írod jogot tanulsz, így azért más. Mivel egyetem után szakvizsgáig kb. diákmelós fizetésed lesz, így te kb. 10 évig Qurva leszel. Ez nagyon sok idő, ha már most feszít akkor nem kivitelezhető a titkot tartani.
De! Képzeld el anyádat, hogyan változna a kapcsolatotok, hogyan tudnátok bármiről beszélgetni, amikor onnantól őt feszíti az, hogy Qurva lettél és kb. alig lenne téma amit pedzegetni merne, mert el szeretné kerülni, hogy bármilyen módon ez szóba kerüljön. Mert erről egy nem Qurva nem tud csacsogni még barinővel sem. A másik oldala meg a szégyen, a saját maga marcangolása, hogy nem tudott a gyerekének elemi szintű útravalót adni: sem érzelmileg, sem pénzügyileg. Rádnéz és már a látványodra, a ruháidra csak arra tud gondolni, hogy ez is Qurválkodásból van. Amiben ott lesz majd a probléma, ha lesz tisztes állásod mennyi idő lesz amíg elhiszi, hogy ezt munkával kerested. Mert a b@szás az nem munka. Azt az átlag ember, átlag nő (értsünk itt az átlag alatt bármit, szándékosan nem írom az épp lelkivilágú, morális értékeket legalább nyomokban tartalmazó) szerelemből teszi, olyan férfival aki az ő kiválasztási folyamatait követően a legalkalmasabb. Lehet, hogy ez múlt századi gondolat, de lássuk be az emberek lassabban változnak, mint a technika. A szerelem az 1522-ben is olyasmi volt mint 2022-ben. Csak ma a nőknek van választása, hogy matracai egy manusznak, vagy önálló entitások-e. Ha elég önző vagy ámde még annál is ostobább, akkor igen, elmondod anyádnak és rá teszed a terhet, hogy ez vagy te, egy Qurva. Vagy gyakorolsz anyád felé könyörületet és a titkod által okozott feszítő érzés szelepét nem az ő arcába húzod ki. Ez a bűz ami kijön a szelepen átlag ember-átlag anya számára nem elviselhető egészségkárosodás nélkül.
Elégedj meg azzal, hogy itt most elmondtad, kicsit kibeszélted magad, ez segít szerintem.
“ Mikor felvettek ide, tudtam, hogy sok támogatásra tőlük nem számíthatok és nem azért, mert ne szeretnének/akarnának támogatni, hanem mert nagyon nincs miből.”
Nagy pofon lenne ez a családodnak, hogy nem tudtak eleget adni és amiatt kell ezt csinálnod. Anyudnak így csapódna le. Óriási kudarc lenne, nem csak a te morális értékrended miatt, de önmaga miatt is, hogy nem tudta megadni azt ami szerinted neked járna.
És ha csak anyudnak elmondod szerinte ő nem küzdenek ugyanezzel az érzéssel mint te, hogy ki akarja beszélni valakivel?
Esküszöm, nem értem, miért írnak ki ide ilyen kérdéseket emberek? (Feltételezve, hogy valós problémáról van szó.) Hiszen borítékolható, hogy elhordják őket mindennek. Egyébként nem minden egyetemista dolgozik, nagyon sokan a szüleiktől kapott, vagy általuk bérelt lakásban élnek, és a szüleik fizetnek mindent. Az sem sokkal különb, mint az itt leírt akár igazi, akár kitalált sztori.
N
Ne mondd el, mert kvázi semmi köze a szexuális életedhez.
Felnőtt vagy, pont, amíg másnak nem ártasz vele, azt teszel, amit akarsz.
Nem különb a szülők támogatása mint szexért pénzt kapni? Ezeket a marhaságokat komolyan gondoljátok? 😂😂
Nem lett a kérdező elhordva, de igenis k…urv@lkodás amit művel, mikor a kezébe nyomják a havi költőpénzt azért csak tudatosul benne is. Ennek a pénzkereseti módban ez a neve, ennyi. Nem értem mit kell ezen megsértődni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!