Feldolgozni, elfogadni, hogy a lányunkból semmi nem lesz? Hogyan?
Nyár óta van egy párkapcsolata, ott a férfinek már van egy kislánya. Ismerjük a férfit is, a kislányt is, nincs velük gondunk amúgy.
Azzal viszont igen, hogy a lányunk tegnap tényként közölte, hogy nem kezdi el a tavaszi félévet az egyetemen. Mikor kérdeztük, miért, azt mondta, hogy mert most elsős a kislány, sokat kell vele hétköznap foglalkozni, mert jár sportolni, angolra, zongorára, szolfézsra iskola után, utána még otthon is tanulnak, játszanak, vacsoráznak. És hogy neki ez egyetem mellett nem megy, mert hogy a párja 5-ig biztos dolgozik, van, hogy tovább. A gyerek anyja Svájcban él, rá ilyen tekintetben nem tudnak számítani. Nagyszülők vidéken.
Mondtuk, hogy akkor menjen át levelezőre, az nem jó, mert úgy hétvégére nem tudnának semmi programot szervezni.
Ismerem a lányunkat, tudom, hogy nem fogja ő azt a szakot folytatni 3-4 év múlva. Azért is fáj, mert az ember szeretné, ha a gyereke megállná a helyét az életben. Valamint amióta ő egyetemista, mi a férjemmel, szüleinkkel erőnkön felül támogattuk. Az én fizetésem konkrétan nem elég rá egy hónapban... Mi fizettük a havi kiadásait (albérlet, bevásárlások stb.). Szüleim a kevés nyugdíjukból félévente kigazdálkodták a tandíját, anyósomék két lakáskasszát vezetnek neki évek óta. Most azt érzem, hogy milliókat dobtunk ki éves szinten az ablakon... A nagyszülőknek még el sem mertük mondani. Férjem magában forrong, meg hogyha vége lesz a szerelemnek, ide ne jöjjön.
Egyébként persze legyél udvarias és asszertív. Ne ítélkezz ilyenekkel, hogy "semmi nem lesz belőle", hanem kérdezd meg, te mit tudnál segíteni és hangsúlyozd, hogy a jövőéért aggódsz.
+ Ha apuka annyira jól keres és az a fránya egyetem még délután 4 után is tartana (?), akkor heti párszor 1 óra hazaszállító bébiszitter nem a világ vége. Vagy lehet, meg lehetne beszélni egy osztálytárssal, hogy járjanak közösen arra a nagyon fontos különórára. Én sok ilyen "barter" üzletben voltam más dolgozó anyukákkal és lelkes nagymamákkal, hogy hol egyikünk, hol másikunk ért rá vagy az egyikünk vitte, akkor a másik hozta haza, a gyerekek meg persze marhára élvezték, hogy közösen mennek.
49, ebben minden benne van. Csak olyan dolog mellett dönthet, ami anyukának tetszik. Ügyvéd akart lenni, erre zöld utat kapott mert anyukának imponált hogy majd dicsekedhet vele a szomszédasszonyoknak.
Most már nem akar ügyvéd lenni, más tervei vannak az életben, más lett neki fontos. Ezt már nem nyelik be, mert nekik nem tetszik. Addig minden okés köztük amíg a lány olyan dolgot akar ami szerintük jó lenne. Ez így eléggé kétélű.
Vannak olyan szülők, mint a kérdező is, akik megpróbálják előadni a támogató szülőt, miközben totálisan leuralják a felnőtt gyerekeiket azzal, hogy pénzzel és érzelmi zsarolással manipulálják őket hogy az legyen amit ők akarnak.
Kérdező, miért gondolod hogy csak a diplomás állás, meg a nagy semmi, a háztartásbeliség van? Közötte tán nincs semmi az ég világon?
Szerinted soha életében nem akar semmit dolgozni?
Ezt kétlem, de mondjuk ha így van, akkor ki kell mondani hogy valamit nagyon elcsesztetek a nevelésében, meg az értékrendje kialakításában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!