Feldolgozni, elfogadni, hogy a lányunkból semmi nem lesz? Hogyan?
Nyár óta van egy párkapcsolata, ott a férfinek már van egy kislánya. Ismerjük a férfit is, a kislányt is, nincs velük gondunk amúgy.
Azzal viszont igen, hogy a lányunk tegnap tényként közölte, hogy nem kezdi el a tavaszi félévet az egyetemen. Mikor kérdeztük, miért, azt mondta, hogy mert most elsős a kislány, sokat kell vele hétköznap foglalkozni, mert jár sportolni, angolra, zongorára, szolfézsra iskola után, utána még otthon is tanulnak, játszanak, vacsoráznak. És hogy neki ez egyetem mellett nem megy, mert hogy a párja 5-ig biztos dolgozik, van, hogy tovább. A gyerek anyja Svájcban él, rá ilyen tekintetben nem tudnak számítani. Nagyszülők vidéken.
Mondtuk, hogy akkor menjen át levelezőre, az nem jó, mert úgy hétvégére nem tudnának semmi programot szervezni.
Ismerem a lányunkat, tudom, hogy nem fogja ő azt a szakot folytatni 3-4 év múlva. Azért is fáj, mert az ember szeretné, ha a gyereke megállná a helyét az életben. Valamint amióta ő egyetemista, mi a férjemmel, szüleinkkel erőnkön felül támogattuk. Az én fizetésem konkrétan nem elég rá egy hónapban... Mi fizettük a havi kiadásait (albérlet, bevásárlások stb.). Szüleim a kevés nyugdíjukból félévente kigazdálkodták a tandíját, anyósomék két lakáskasszát vezetnek neki évek óta. Most azt érzem, hogy milliókat dobtunk ki éves szinten az ablakon... A nagyszülőknek még el sem mertük mondani. Férjem magában forrong, meg hogyha vége lesz a szerelemnek, ide ne jöjjön.
válasza: válasza:Talán nem kéne lenézni másokat olyan szöveggel, hogy akinek nincs diplomája abból "nem lett semmi". Ha leszállsz a magas lóról és nem végzettség alapján ítéled meg az embereket, meg nem pénzben méred a sikert, akkor könnyebb lesz elfogadni.
Az a része nekem sem tetszene hogy azért hagyta abba mert a pasija gyerekét pesztrálja, akivel ugye nem is biztos hogy örökre együtt maradnak, de azt pont letojnám hogy milyen munkát választ majd, hogy merre megy az életben, hiszen felnőtt ember, egy intelligens szülő pedig nem úgy bánik a felnőtt gyerekével mint egy kisiskolással, nem rágja a fülét azzal hogy szerinte mit hogy kéne csinálnia, nem szól bele a döntéseibe és az életébe.
válasza: válasza: válasza:15, fogalmam sincs hogy miért érzed ezt. Hiszen nulla dolgot tudsz rólam, és egyébként sem én vagyok a téma.
Felvágni meg nem fogok azzal hogy mim van, nem az én világom.
De gondolom ezt várod ha így belém álltál. Sajnos másik áldozatot kell keresned mert én nem megyek bele a dologba. További szép napot!
Még 2,5 éve lenne, egy évet csúszott tavaly.
Nem nézek le senkit, de valljuk be, manapság diplomával sem könnyű boldogulni, nemhogy csak egy érettségivel. A lányomat meg ismerem, sosem menne el szakmunkásnak.
válasza:Nem értem miért kell azt a szar egyetemet erőltetni?
Miért hiszi azt sok szülő, hogy csak egyetemi végzéssel lehet valakiből valaki meg valami?
válasza:13# addig beleszólhatott a felnőtt ember döntéseibe, amíg locsolta bele a százezreket az egész család? Az a beleszólás oké volt, aztán hirtelen nem oké?
A másik oldalon van egy felnőtt ember akinek kvázi morális kötelessége van a szülei, nagyszülei felé az elfogadott pénz miatt. Nem kérnek tőle semmilyen áldozatot, vagy plusz dolgot, csak a vállalását, azaz, hogy elvégzi az iskolát, szakmája lesz, nyugodtan lehet őt az életre bocsátani. A szülők már csak ilyen gonosz igényekkel működnek. Annyi "áldozatot" kellene meghozni a csajnak, hogy még kb. két évig nem a pi.nája után megy. Mert egy mondatban így lehet összefoglalni sajnos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!