Akik eldöntötték, hogy befejezik a szülőkkel való kapcsolattartást, mi vezetett idáig, és mi volt a végső lökés,hogyan lehet ezt feldolgozni?

Apám alkoholizmusa évek óta rombolja a családi viszonyt, én végtelenül szeretem őt, de ha iszik átalakul valami primitív ősbunkóvá, folyamatos jelenetek, drámák jellemzik az összes ünnepet, sokszor sírva menekülök el, nekem nagy lelki gyötrelem, de néha ő nem is emlékszik. Teljesen alkohokistává fog válni, nem bírom nézni az üveges tekintetét, alkoholtól puffadt arcát, borzalmas! Nagyon jó ember lenne, de részegen kötekedik, folyamatosan kezelni kell a hangulatát, nem bírom tovább, alig járok át hozzájuk, vannak békédebb időszakok, de mindig kikészít idegileg. Most ott tartok, hogy letiltottam mindenhonnan apámat meg anyámat is, anyám se piskóta, de most erre nem térek ki, azt már feldolgoztam valahogy, na de hogy apámmal ilyen legyen a kapcsolatom, nem bírom elviselni. Hogyan lehet feldolgozni ezeket a dolgokat? Hasonló tapasztalatú emberek válaszait várom, akár történetét.