Akik eldöntötték, hogy befejezik a szülőkkel való kapcsolattartást, mi vezetett idáig, és mi volt a végső lökés,hogyan lehet ezt feldolgozni?

Kutyából nem lesz szalonna. Azaz, aki egyszer alkesszá vált, az nagy valószínűséggel az is marad. Egyszer a neves szenvedélybetegséges doki mondta a tv-ben ezt, de nagyon megjegyeztem. Szóval, amég nem iszik a személy (anya, apa, családtag stb. ) addig nagyon kedves, kenyérre lehet kenni, de az első, második, harmadik pohár szesz után már megváltozik az ember.

Ha valakiben józanul nincs annyi tartás, önfegyelem, hogy ezért és ezért nem iszok, akkor az megérdemli, hogy ott hagyják őt. Persze nekem is nagyon kényelmes lenne megenni egymás után 10-15 krémest, csak mikor visszajön belőlem, akkor legyen, aki eltakarítja azt. Én valahogy így fogom fel a piálást is.

Arról nem is beszélek, hogy egy normális embernek nagyon nem hiányzik munka után, hétvégéken a piások után a mocskot, dzsuvát takarítani. Az ember nyugalomra, kikapcsolódásra vágyik, nem pedig még plusz munkára a semmiért.