Hogy lehet az ilyet(maradéktalanul) feldolgozni?

Az anyámról van szó.

Sajnos nagyon szenvedek miatta.

Nem a szó szoros értelemben,de szerintem az egész életemre kihat.

(38 éves vagyok)

Szerintem sosem szeretett,gyerek fejjel úgy fogalmaztam ezt meg magamban hogy az apám miatt.Persze ezt hallgattam/hallgattuk mindig hogy az apám mekkora szemétláda,ő meg mekkora ász hogy feláldozta értünk az életét.(tény hogy apám is egy rakás sz@r sajnos)

Sosem volt túl jó a kapcsolatunk anyámmal ez évek óta egyre romlik.

Nála azok a szabályok hogy csak a gyerek keresheti a szülőt,ha ez nem igy van,mindjárt jön a támadás.

Nekem négy gyerekem van,minden kérkedés nélkül gyönyörüek és okosak.

Egy hónapja szültem de még nem látta az unokáját.

Nem is akarja.A három lányom se érdekli évek óta.

Senki nem érdekli csak saját maga,az hogy tele nyomja magát frontinnal,erre meg rámegy az 500-forintos bor.

Évek óta kreál betegségeket magának,valojában semmi baja nincs.

Egy időben mikor kerestem(mert ugye ez a szabály) egy órás telefonbeszélgetésben 58 percig siránkozik hogy neki mennyire rossz,aztán ez olyan szinten lehozott az életről hogy nem kerestem egy ideje.

Ennek értelmében letiltott a facebookról mert hogy mekkora rakás szar vagyok hogy nem keresem.

Mikor örülök hogy lyuk van a popsimon.

Mégis mindennap fáj és nem tudom túltenni magam hogy ilyen gyönyörü unokái vannak és nem érdekli.

Őszintén mondom hogy rohadtul fáj,hogy az én gyerekeim nem tudják mi az hogy nagyszülő és sosem fogják tudni.

Sajnos az apuka részéről nincsenek szülők.

Bevallom irigylem azokat akinek ott van szülés után a mama és segit.

Nem csak a szülés mondatja ezt velem,úgy érzem nem tudom feldolgozni hogy ekkora patkány az anyám.

Egy dolog van előttem hogy sose legyek olyan mint ő.