Miért zavarhatja a szüleimet, ha többet vagyok itthon mint az albérletben?

Olyan dolgokat írtok sokan, amikre már rengetegszer válaszoltam és nem szeretném ismételni magamat, így csak pár dologra reagálnék.

Sehol nem írtam, hogy egy csomót dekkolok itthon, mert nem így van, ezt csak a válaszolók találták ki. Én pont azt írtam, hogy kevés időt töltök itthon, mert bejárok az óráimra és a szabadidőmben pedig tudok találkozni a barátaimmal, tudok lovagolni stb., és ezt igyekszem is kihasználni. Tulajdonképpen csak akkor vagyok itthon, ha tanulok, házimunkát végzek stb., tehát konkrétan az otthonhoz kötött teendők miatt szoktam itthon lenni.

Lakótársam nem lehet. Én örültem volna neki, ha összeköltözhettem volna valakivel, viszont a szüleim nem engedték és ők mindenképpen ahhoz ragaszkodtak, hogy egyedül lakjak mondván az a biztos (mert akkor nem függünk senkitől, csak ők fizetik stb.).

Attól, hogy felnőtt ember vagyok még nincsen önálló keresetem és amíg tanulok a szüleim tartanak el. Ezt nem én hisztiztem ki, nem elvárom, nem követelem stb. (ahogyan az albérletet, a "lovikázást" stb. sem), hanem a szüleim alapvetően úgy gondolják, hogy ez a helyes, az ő feladatuk rólam gondoskodni amíg nem fejezem be a tanulmányaimat. A testvéreim esetében is ezt az elvet követték, nekem is pontosan azt szeretnék megadni, amit nekik megadtak. Leírtam már százszor, hogy nem szeretnék dolgozni és ennek az okaira is kitértem már. Elhiszem, hogy valaki több gyerek, több műszak stb. mellett is tud tanulni és gratulálok neki, tök jó. Viszont én tudom, hogy a jelenlegi teendőim mellé nem tudnám még a munkát is bevállalni úgy, hogy az ne menjen a tanulás rovására. Ha esetleg annak rovására menne, rossz jegyeket kapnék, megbuknék, nem kapnék ösztöndíjat stb., akkor meg az lenne a baj, akkor azért lennék lecseszve és azért állna a báll, mert a szüleim ezt is elvárják, hogy jól teljesítsek.

Laktam már külön, így tudom mit jelent az mikor az embernek magának kell vezetnie a háztartást, takarítani, főzni, mosni stb., ez egyáltalán nem újdonság számomra. Itthon sem szolgáltatom ki magamat a szüleim által, de nem fogom kitépni anyám kezéből a szennyest mikor éppen mos és még van hely az én ruháimnak is vagy nem fogom a kukába borítani a kaját csak azért mert azt nem én főztem és nekem is jut belőle... Én is ugyanúgy kiveszem a részem itthon mindenből, nekik is ugyanúgy segítek mint ahogyan ők nekem, nem érzem úgy, hogy ki lennék szolgálva általuk.

A társasági életemre is sokszor reagáltam már és megint csak ugyanazt tudom leírni. Ha antiszociális lennék, elzárkóznék mások elől, nem lennék hajlandó másokkal kommunikálni stb., akkor egyáltalán nem lennének barátaim, de ez nem így van. Nem tudom kinek mi a személyes tapasztalata, de szerintem a mai világban egyáltalán nem egyszerű barátokat szerezni, ez nem úgy működik, hogy egy szakra járunk és akkor hipp-hopp barátok is vagyunk, sőt.