Miért zavarhatja a szüleimet, ha többet vagyok itthon mint az albérletben?
Ebben a félévben elég kevés tárgyam van és azok is csak három napon (ráadásul ebből két napon csak egy-egy óra reggel). Alapvetően az albérletben laknék és ott lennék hétfőtől péntekig, viszont nem mindig szeretek visszamenni vagy sokszor csak szimplán feleslegesnek érzem és inkább csak ingázom (magyarul bemegyek az órámra, majd utána jövök haza). Az egyetemen kívül más nem köt oda, itthon vannak a barátaim, itthon járok sportolni, itthon is ugyanúgy tudok tanulni stb., az egyetem városában meg tényleg csak egyedül vagyok és tanulok, ücsörgök a szobában. Úgyhogy mikor tehetem inkább itthon maradok.
A szüleimnek ez valamiért nem tetszik, mindig a fülem rágják, hogy menjek vissza, miért nem megyek vissza, de így korábban kell kelni a vonat miatt stb., nem tudom miért. Őket nem hiszem, hogy zavarom hiszen napközben nincsenek is otthon, este meg csak tv-t néznek, olvasnak, főznek stb., én pedig ha éppen otthon is vagyok, akkor inkább csak a szobámban. Anyagilag nem jelent különbséget. Az albérletet is mindenhogyan fizetni kell (nem tudtam előre, hogy hogyan lesznek az óráim ebben a félévben, már rég kivettük mire kiderült az órarendem és a következő félévben még lehet többet kell ott lennem, akkor még lehet jobban ki fogom használni). Itthon is ugyanúgy tanulok mint ott. Nem értem mi a probléma, de ebből mindig veszekedés van.
Na, látod, meg is válaszoltad a kérdésed, évekig egyedül voltak, most meg visszamentél a nyakukra, miközben ugyanúgy fizetik az albérletet.
Ja, és nehogy azt hidd, hogy más nem járt egyetemre és nem tudjuk, milyen az. Én két szakot elvégeztem és két munkám volt mindkettő mellett. Nekem is kellett tanulni, olvasni, prezit csinálni, könyvtárba menni, szakdolgozni, gyakorlatra menni stb. mégis megoldottam. Nekem mondjuk nem volt időm rajzolgatni, meg lovagolni, de nem is jöttem ilyen kifogásokkal, hogy nem tudok dolgozni menni. És nekem nem egy nap kellett bejárni, hanem négyet.
Na, mindegy, héderezz otthon, boldogítsd a szüleidet továbbra is, úgyis mindegy neked, ki mit mond.
"Ne haragudj, de nem kérdeztem, hogy jártál-e egyetemre" - ja, de akkor ne is abból indulj ki, hogy nem. Mert úgy írtad le azt a kemény egy nap egyetemet, mintha más nem járt volna egyetemre és fogalma nem lenne, milyen egyetemistának lenni.
Azt meg nem csodálom, hogy az egyetemen meg az egyetem városában nincsenek barátaid, de azt sem, hogy még a saját szüleidnek is csak teher vagy otthon. Kicsit szállj magadba és ezt nem rosszból írom.
Innentől kezdve a te kérdésednek sincs értelme. :)
Itt mindenki hülye valóban, csak te vagy helikopter.
De azért tedd a szívedre a kezed, valami oka csak van, hogy feltetted ezt a kérdést. Valahol a tudatalattidban csak piszkál, hogy zavarod a szüleidet, ergo érzed te is hogy nem életszerű az amit csinálsz.
Írta itt valaki, hogy elég bicskanyitogató stílusod van, ezzel egyet is tudok érteni. Szívesen meghallgatnám a szüleid szemszögéből is ezt a történetet, állítom hogy nem olyan fekete-fehér mint ahogy azt te itt előadtad. :)
47-es voltam, mellesleg szintén szakdolgozó végzős egyetemista. #jajmennyitkelltanulnomsemminemférbeleazidőmbe..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!