Miért zavarhatja a szüleimet, ha többet vagyok itthon mint az albérletben?

Ebben az értelemben önálló vagyok. Az eddigi egyetemi éveim alatt sem otthon laktam, hanem kollégiumban / albérletben. Úgyhogy ebből nincsen probléma, itthon is ugyanúgy elintézem a dolgaimat, kiveszem a részem a házimunkából stb., nem szolgáltatom ki magam a szüleimmel. Maximum csak olyan mértékben mint azt albérletben lakva is tenném pl. anyukám hétvégén szokott nekem csomagolni ételt mikor visszamegyek vagy, ha éppen ő mos akkor bedobja a gépbe az én ruháimat is stb., de ezt mondjuk nem nevezném kiszolgálásnak. Én is ugyanúgy megcsinálok mindent, amit kell.

Így nem is a függetlenséggel van a baj, hanem az egyedülléttel. Az egyetem városában nincsen senkim, tehát nincsen kivel beszélgetnem, találkoznom stb. senkivel és adott esetben úgy telik el egy nap, hogy egy büdös szót nem tudok szólni senkihez. Pláne azok a napok rosszak, amikor órám sincsen, mert akkor egész nap az albérletben ücsörgök és maximum az a napi program, hogy elmegyek a boltba vagy a könyvtárba, máskülönben nem is látnék embereket. Korábban még egészségügyi okok miatt passziválnom kellett az egyetemen, az évfolyamom (köztük a barátaim) pedig már lediplomázott, máshol tanultak tovább, máshol kezdtek el dolgozni stb., így alakult ki ez a helyzet. Velük már inkább csak online tudom tartani a kapcsolatot a távolság és az eltérő élethelyzet, időbeosztás miatt. Új barátaim az egyetemen pedig már úgysem lesznek, mert ez nem egy “barátkozós” társaság (pl. itt soha nem szoktak lenni szakos programok, soha senki nem megy el semmilyen eseményre, a jegyzeteket sem szokás itt megosztani, valakinek még a köszönés is luxus stb., szerencsém volt, hogy egyáltalán anno tudtam szerezni egy-két barátot mert akkor is ilyen volt a közeg sajnos) és nekem is ez az utolsó évem az egyetemen.

Nem gubbasztok otthon és nem vagyok befordult, csak jelenleg nem az egyetemen keresztül vagy nem az egyetem városában szórakozom és kapcsolódik ki, hanem itthon. Pont az egyetem városában tartózkodva gubbasztok a szobában.... Nem érzem úgy, hogy az egyetem olyan sok lehetőséggel kecsegtetne. Persze volt pár dolog és, amit arra érdemesnek találtam azt ki is használtam és pl. voltam külföldön nyári egyetemen, részt vettem egy-két programon (pl. beszélgetések voltak néha vagy esetleg kiállítás), egyik félévben fel tudtam venni egy múzeumlátogatós és egy túrázós kurzust is vagy az egyetemen kezdtem el tanulni egy új idegen nyelvet is, ingyen, anyanyelvi tanárokkal (jelenleg is ezt tanulom, már említettem az egyik válaszomban). Ezeket jó lehetőségnek tartottam és, ha valami ilyesmi adódik, akkor most is kihasználom. Viszont mostanában nincsen semmiféle olyan egyetemi program vagy lehetőség, ami kicsit is érdekelne... csak különféle bulik vannak igazából, de sosem szerettem bulizni, pláne nem egyedül (eleve nem is tartanám biztonságosnak sem, hogy csak úgy egyedül mászkáljak az éjszakában) és egy-két szakmai előadás, de most nem találtam köztük olyat, ami megfelelne az érdeklődési körömnek. Valamint azt is tegyük hozzá, hogy korábban voltak ott barátaim és velük szívesebben vettem részt különféle programokon mint most egyedül vagy velük eljártunk szabadon is enni, inni, kirándulni stb., de egyedül már nem olyan mint társasággal és nincsen hozzá semmi kedvem.

Valamint tudom, hogy nem ez a hagyományosan kialakult és elterjedt kép az egyetemi élettel kapcsolatban és számomra is csalódás volt mikor oda kerültem, de nálunk nincsen órák előtti / utáni bandázás, nincsenek beszélgetések, nincsen közös tanulás, nincsen jegyzetmegosztás, nincsen szakest, nincsen szakos iszogatás, nincsen közös kirándulás stb., stb., még anno a gólyabálunkra sem ment el senki (én elmentem az egyik barátnőmmel, nagyon fain volt full egyedül :D). Úgy képzeld el, hogy egy perccel az óra kezdete előtt mindenki odaténfereg a terem elé, beülünk az órára, majd az óra végeztével mindenki azonnal rohan haza a dolgára. A szakos csoport is teljesen halott, ha kiteszel egy posztot pl. kérdezel valamit, senki nem válaszol rá. A páros vagy csoportos feladatok elől is mindenki menekül és a kibúvót keresi, általában nem is sikerül összehozni a közös munkát sem. Tudnám még sorolni, de a lényeg az, hogy itt nincsen meg az a szokványos egyetemi közösség, hangulat, bajtársiasság stb. és mindössze ennyiből áll az egyetemi élet. Ez pedig mindig ilyen volt mióta ide járok, nem csak most tapasztalom ezt.