Mi van, ha a gyereked azt állítja, hogy nem ízlik neki az ebéd, amit főztél vagy rendeltél?

Csakis;)

Mondjuk előtte megkérdezném a dedet, hogy mit enne és azt készítenék, felsorolva a lehetséges alternatívákat. Azt nem fogadnám el, hogy nem ízlik, mert jól főzök és közben is kóstoltatnám a gyerekkel, ahogy anyu tette velem kiskoromban. Legfeljebb ha aktuálisan nem éhes, akkor egyen később.

Te nem érted. Azelőtt van választási lehetősége, hogy megfőzném. A gyerekem tudja, hogy milyen ízvilág jellemző a családra, ismerős neki, hiszen ebben nőtt fel.

Én eddig nem írtam ide, csak olvastam. #55: az nem jelent semmit. Vagy csak legfeljebb addig igaz, amíg mindig otthoni kosztot eszik. Én 13 éves korom óta főzicskézek magamnak, mert anyukám főztjét nem bírtam megenni. Amikor általánosba kerültem, akkor az első két évben még szerettem (tehát úgy 8 éves koromig), utána kezdtem azt, hogy este már szendvicset kértem szinte mindig, mert az volt az egyedüli ehető kaja itthon. Menzán megettem az ebédet, illetve a tízórait is amit adtak. Aztán 4. osztálytól nem volt tízórai, így akkor már kértem pénzt büféből reggelizni. Ez megmaradt egészen 8-ig. Este otthon meg csak ilyen vackokat ettem, nápolyi, virsli, különféle szalámik, stb., amit nem anyukám főzött. Azt továbbra sem bírtam megenni, a hányinger kerülgetett a legtöbb esetben. 7-ben kezdtem egyszerűbb kajákat csinálni magamnak, puding, tejberízs, pirítós, bundáskenyér, stb. Ennek már vagy 6 éve, és még mindig nem szeretem anyám főztjét. Ez csak akkor volt gond, ha családi ebéd volt és ő főzött. De szerencsére nem csak én vagyok így a főztjével, így már évek óta sosem nálunk van családi összejövetel, hogy ne neki kelljen főzni. Amúgy ő váltig állítja, hogy isteni kajákat csinál, a családban mindenki meg finnyás.

Akkor nem eszik