Mi van, ha a gyereked azt állítja, hogy nem ízlik neki az ebéd, amit főztél vagy rendeltél?

Háát nem találtam a választ amire szavaztam volna. De írom.

Ha lenne gyerekem és a gyerekemnek nem ízlene az ebéd amit készítettem, akkor megcsikizném először aztán megbeszélném vele, hogy most legyen olyan cuki és egye meg az egészsége miatt is, és legközelebb főzzünk együtt, készítsünk egy mit ennék ma ebéd tervet, aztán szépen ezek alapján a közvélemény kutatás után összeállítanám a heti menüt figyelve arra, hogy egyensúlyban legyen a fehérje, szénhidrát és zsír, mármint hogy kiegyensúlyozott menü legyen és mindenki szájíze szerint, mert ugye az a legjobb ebéd, ami mindenkinek ízlik mottóval.

Nincs gyerekem, de úgy utáltam, mikor meg kellett ennem olyat, amit utáltam. Főleg mikor volt más főtt étel is, de csak másodiknak.

Nem szeretem a rakott krumplit, nekem olyan fura az állaga, hogy sült, de mégsem (száraz, de közben puha). Egyszer volt, hogy egy nagyobb szelet krumplit kellett volna megennem, de egyszerűen borzasztó volt, nem ment és nem állhattam fel addig az asztaltól, amíg el nem fogyott.

Csak egy pohár vízzel tudtam megenni.

Nem tenném ki ilyennek a gyerekem, ha megtehetem, hogy csinálok neki mást.

Felnőttként persze, hamar megenném, de gyerekként az sok volt.

Én meg azt utálom, hogy vagyunk öten, és abból négyen (mert én nem számítok) mind mást enne. Vagy "nem tudja", hogy mit enne. És amikor több órás töprengés/pancsolás/mosogatás után végre örömmel feltalálom a kaját, és legalább egy valaki húzza a száját, hát az a halálom.

Egyen mást.

Vagy egye meg úgy, hogy nem ízlik.