Mit lehet tenni ilyen szülőkkel?
33 éves leszek nemsokára.
Másfél éve annak, hogy elváltunk az exemmel. Ennek az volt az oka, hogy ő talált magának egy másik nőt, ezért elköltözött. Három gyerekünk van, fiú ikrek és egy kislány.
Én mindig a gyerekekkel vagyok, gyakorlatilag nem járok sehová. A barátnőimmel sem találkozok, nem járok vásárolni se. A gyerekek apjára nem lehet számítani, illetve az apai nagyszülők sem járnak hozzánk, külföldön élnek, régen se jöttek.
Most úgy alakult az élet, hogy egyik régebbi ismerősömmel elkezdtünk beszélgetni, és elhívott vacsorázni. Amikor a szüleimnek ezt elmondtam, teljesen kiakadtak. Azt mondták, hogy inkább maradjak egyedül, hiszen annak idején is hogy jártam az exemmel.
Legyek a gyerekekkel, nem kell nekem párkapcsolat. Azért én ezt nem így gondolom.
A gyerekekre nem akarnak vigyázni, hogy én elmehessek találkozni azzal a férfival.
Létezhet erre a helyzetre megoldás? Sajnos nincs senki, aki tudna hatni a szüleimre. Szomorú vagyok, mert nem szeretnék egy kapcsolatot veszni hagyni, csak mert a szüleim úgy gondolják, hogy nincs szükségem rá.
Leülni beszélni velük erről nem lehet, nem is hajlandóak meghallgatni ebben a témában.
Gyakorlatilag nem hajlandóak semmire.










Bébiszitter.
Nem a szüleidet kellene ugrasztanod.
Ez a másik, hogy ezt sem szeretnék.
Mármint, ők.





Kit érdekel hogy ők mit szeretnének? Felnőtt nő vagy.
Így sem tudsz rájuk számítani, és mégis bele akarnak szólni az életedbe.
Azt tedd amit te szeretnél, ez a te életed. Megbánod ha a szüleidre hallgatsz.
Bébiszittert fogadsz és elmész a vacsorára. Az meg hogy a szüleid mit szólnak ehez pont az utolsó utáni gondolatod legyen.
Négyes válaszoló: hogy a gyerekekre más vigyázzon. :(
Ötös válaszoló: igazad van, köszönöm.





A szüleid segíteni nem akarnak, de idegen segítségét sem akarják látni. Mégis miért kérdezed meg őket, az engedélyük kell, hogy fizess valakinek pár órát, hogy kikapcsolódhass? Keresel valakit és elmész, tudniuk se kell róla.
Nálunk ae akartak segíteni, pontosabban sose értek rá, hogy a férjemmel kimozduljunk, de amikor utólag kiderült, hogy volt itt egy lány 3 órát, amíg elmentünk vacsorázni, akkor vérig sértődtek, hogy egy idegenre bíztuk az unokáikat. Akkor bezzeg nem voltak fontosak, amikor őket kértük. Azóta se érdekel, mit gondolnak. Téged se zavarjon, mit akarnak mások kezdeni a te életeddel.










Pont azt akartam írni, amit az 5-ös (azaz hogy pontosan mi közük is van nekik ehhez), csak nem voltam biztos benne, hogy tényleg képesek-e ebbe is beleszólni a szüleid, ha már ők nem segítenek...
Ne hallgass rájuk, egyrészt nem kell elvált, magányos nőként leélned az életed, párkapcsolat nélkül, másrészt már csak az is jót fog tenni, ha kimozdulsz egy kicsit, akkor is, ha a randiból végül nem lesz semmi komoly.
Jó szórakozást! 😀
#4





Kérdező, ezért nem vállalunk nem, hogy 3, egy gyereket sem, amíg nem állunk ki a szüleinkkel szemben... Remélem, arra jó volt a válás, hogy legalább rájöjj, még ha igen csak az utolsó utáni kanyarban is, hogy nem előny, ha tudsz határokat húzni, hanem kifejezetten kötelező megtanulni szülőként...
Meg a minimum, hogy ilyen kontrollmániás faxokkal nem állunk szóba, ha már van saját családunk... Hidd el, többet nyertek volna a gyerekeid, ha 1: megtanulsz határt húzni, 2: be se mutatod anyádéknak...
Bakker, mi lesz veled, ha ez a 3 gyerek egyszer kamasz lesz, ha még a válásod sem volt elég, hogy anyádékat megtanuld elküldeni a pi... akarom mondani, Maldív-szigetekre... Ha nem megy a határhúzás önállóan, legalább mutass példát a gyerekeidnek, hogy nem ciki segítséget kérni, akkor sem, ha szakemberről, pl. pszichológusról van szó... Mert ha annyi sincs benned, hogy legalább pszichológushoz elmenj, akkor elég lesz csak egy gyereked, hogy bekapjon desszertnek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!