Jogosan bánt, hogy a szobámat megkapja a féltesóm?

teljesen érthetőek az érzéseid. ne hallgass azokra, akik csak picsogásnak mondják. az emberek általában ragaszkodnak a saját dolgaikhoz, az emlékeikhez. ezeknek az elvesztése picit fájó. de úgy érzem, hogy téged szeretnék ott, és fontosnak tartják, hogy jól érezd magad. és ez fontosabb. szerintem egyszerűen nem azért nem kérdeztek meg, mert nem fontos a véleményed, hanem azért, mert egy felnőtt számára természetes, hogy a kisbabának a szülőkhöz közel kell lennie. valószínűleg azt gondolták, hogy ezt ennyi idősen te is így gondolod. nyugodtan elmondhatod apukádnak, hogy szomorú vagy a szoba miatt, de megérted, és várod a testvéredet. azt gondolom, hogy szeretni fogod, mert az írásod alapján kedves lánynak tűnsz.

ha felnősz, rájössz majd te is, hogy a tárgyaknál sokkal fontosabbak az emberi kapcsolatok.

nézd az elvárásod nem jogos több ponton is:

-A ház nem a tied, hanem apádé, tehát semmi közöd hozzá mit csinál vele, főleg így hogy kárpótol is és nem csak kirak mint a macskát

-szülés után akár gátmetszéssel/császárral/aranyérrel( ami épp sikerül) nem éppen kellemes az a 10 méter arról nem is beszélve, hogy az elején 2-3 óránként kell etetni/tisztába rakni/kezelni ha beteg stb.

Értem, hogy megszoktad a régi szobádat,de a világ folyton változik és 17 évesen már fel kéne annyira nőnöd, hogy megértsd SEMMI nem tart örökké.

Az dicséretes, hogy nem csapsz nekik hisztit és csak itt panaszolod el a problémádat :)

“ mert a vendégszoba a ház másik felében van. Az sincs olyan messze, csak a konhya és nappali másik felében. Ha már egyszer éjszaka fel kell kelni a babához, akkor nem mindegy, hogy 10 méterrel többet sétlnak?”

Az a plusz 10 méter egy légzésleállásnál a gyerek életébe kerülhet