Jogosan bánt, hogy a szobámat megkapja a féltesóm?
A szüleim elváltak 5 éve, én anyuval élek, de minden 2. hétvégét apunál töltöm. Péntek, szombat, vasárnap.
Apunál a régi szobámban szoktam aludni, meg lenni, mert amíg ott éltünk családként, az volt a szobám. Közel 12 évig. Megszokás.
Apu és az új felesége július végére várjak az öcsémet. Most rendezik át az én szobámat babaszobának. Mert az van a háló mellett. És ez rohadtul fáj. Nem akarom mondani apunak, de az az én szobám, sok emlékem van onnan. És igen, cserébe az eddigi vendégszobát berendezik nekem új, “felnőttes” bútorokkal apám szavaival élve, de én a régi szobámat is szerettem. Mindössze azért döntöttek így, mert a vendégszoba a ház másik felében van. Az sincs olyan messze, csak a konhya és nappali másik felében. Ha már egyszer éjszaka fel kell kelni a babához, akkor nem mindegy, hogy 10 méterrel többet sétlnak? Tudom, bunkón hangzik. Valamiért logikusabbnak érzem ha az eddig üres szobát (mert sosem aludtak nálunk (vagyis már náluk) vendégek) rendeznék be az öcsémnek. Akkor az én "új szobámra" se kéne költeni.
17/lány
Megertelek mert en is kicsi voltam mikor elvaltak. Es mert en is valtam el gyerekkel.
Az erzeseid rendben vannak ha tudod kezelni oket.
Szerintem megbeszelheted ezt apaddal h azert orultel volna ha ezt elore megbeszeik veled. Termeszetesen nem emgedely kellet volna toled csak hat az egy pici szeletet az eletednek ami fontos neked. Ettol meg oeulsz az ocsinek. Es nem fogsz balhezni. Es csak el akartad mondani h mi van benned.
Ha jol ertelmezem akkor jo a viszony az apaddal. Megfogja erteni h picit faj ez neked.
Nem annyira gyerekes bútorok, kivéve az ágy. Korlátos. Igazából nem is a bútorokkal van bajom, csak magát a szobát szerettem. A formája is sarokszoba és mindig besütött a nap. Én meg imádom a fényt. Meg na, csak érzések...
Biztos megszokom majd az újat is és már néztem ki szép bútrokat. Csak az meg azért kellemetlen mert apám költ rám több 100 ezret+ még meg kellett venniük a kicsinek az új bútorokat, átfesteni a szobát és stb. Jó, az utóbbi engem nem érint. Megint le leszek idi0tázva gondolom.
Gondolj bele, ha úgy kapnál másik szobát, hogy a gyerekkori kis heverődet, gyerekbútorodat kapnád vissza! Örülj, hogy új bútorokat kapsz és végül is külön szobád lesz arra a havi 2 alkalomra.
Más gyerek örülne, ha nem a nappaliban vetnének neki ágyat apa házában (ami egyben átjáró-szoba is) és mindenki zavarná.
Remélem, szerető féltestvér leszel és nem vetíted ki az öcsédre az önzésedet!
Az öcsémet várom éss szeretni fogom, bár félek, hogy nem fogom vele semmit tudni kezdeni amíg kicsi. Nem tehet ő semmiről, inkább apámra és a feleségére vagyok kicsit mérges amiért nem beszélték meg velem. Ők döntöttek erről. Nyilván nem kezdtem volna hisztizni, de ahogy már pár válaszoló is írta, jól esett volna ha kikérik a véleményem.
Jesszus, nem az új bútorokkal van bajom, csak magát a szobát szerettem. Ennyi. Bár annyi bajom van a költekezéssel, hogy rám ment és majd esetenként rosszul fogom magam érezni miatta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!