Jogosan bánt, hogy a szobámat megkapja a féltesóm?
A szüleim elváltak 5 éve, én anyuval élek, de minden 2. hétvégét apunál töltöm. Péntek, szombat, vasárnap.
Apunál a régi szobámban szoktam aludni, meg lenni, mert amíg ott éltünk családként, az volt a szobám. Közel 12 évig. Megszokás.
Apu és az új felesége július végére várjak az öcsémet. Most rendezik át az én szobámat babaszobának. Mert az van a háló mellett. És ez rohadtul fáj. Nem akarom mondani apunak, de az az én szobám, sok emlékem van onnan. És igen, cserébe az eddigi vendégszobát berendezik nekem új, “felnőttes” bútorokkal apám szavaival élve, de én a régi szobámat is szerettem. Mindössze azért döntöttek így, mert a vendégszoba a ház másik felében van. Az sincs olyan messze, csak a konhya és nappali másik felében. Ha már egyszer éjszaka fel kell kelni a babához, akkor nem mindegy, hogy 10 méterrel többet sétlnak? Tudom, bunkón hangzik. Valamiért logikusabbnak érzem ha az eddig üres szobát (mert sosem aludtak nálunk (vagyis már náluk) vendégek) rendeznék be az öcsémnek. Akkor az én "új szobámra" se kéne költeni.
17/lány
Abból a szempontból jogos, hogy neked is vannak érzéseid, és bármit érzel az rendben van. Megvannak az okai.
Viszont egy gyereket nem lehet csak úgy olyan messzire rakni. Nagyon sok veszély érheti, amiről te még csak nem is tudsz, nemhogy gondolj rá. Az egyik kommentelő írta a lázat, de akár a saját nyálába is belefulladhat. Ez nyilván egy végletes példa, de egy gyerek felelősséggel is jár, és számíthat minden méter.
Neked pedig lesz új szobád, amit úgy rendezel be, ahogy csak szeretnél. De végülis minek ha 2 hetente vagy ott? Hisz nem sokára mész egyetemre, még az is lehet, hogy havonta látogatsz haza a koliból vagy albérletből.
Én is rosszul érezném a helyedben magam. Emlékek meg megszokás, tudom. De tényleg úgy a logikus, hogy az újszülött minél közelebb legyen eleinte.
Lehet, hogy jövőre már nem is fogsz odajárni, mert egyetemre mész vagy ilyesmi.
Annyira még nincs közel az egyetem. Most végzem a 10.-et.
De jó, aki nem volt hasonló helyzetben az nehezzen érti meg. Fel tudom fogni épp ésszel, hogy logikusabb az a szoba, mindössze bánt. Hisztit sem csinálok belőle.
Ott nőttem fel, hétvégente is mindig a megszokott helyre mentem, most meg hirtelen másé lesz.
Szemét dolog, hogy még se beszélték veled (ha nem beszélték meg), viszont én nem ragaszkodnék a régi szobámhoz! Onnantól, hogy elváltak a szüleid, az neked már nem az otthonod. Amelyik szülőhöz kerültél, annak a lakása a te otthonod, minden más felejtős! Apádéknál már csak vendég vagy, főleg a mostoha, meg a féltesód utáni időszámításban! Deal with it!
És ezt úgy mondom, hogy szintén elváltak a szüleim, és szeretem mind a kettőt, valamint az összes eddigi párjukat is bírtam, sőt, azok szüleit is! De ez van: az embernek nincs két otthona!
Ha amúgy se akarsz jódarabig ott aludni akkor minek hisztizel?
Egyszerű, mond meg nekik te szeretnéd a régi szobád, cserébe minden héten ott alszom 3 napot mikor csak te kelsz majd a gyerekhez és sétálsz át a házon félkómásan.
Te még nagyon maximum 3 évig fogod használni azt a szobát, ha lesz pasid még ennyi ideig se. Fel tudnád dolgozni ha az a baba a te hisztid miatt halna meg véletlenül?
18!
Nem hisztizek, így nem miattam fog meghalni és egyáltalán ne haljon meg!
Csak az érzéseimről beszéltem, mert jó kibeszélni őket, azt ami bánt, vagy másokat megkérdezni róla. Ez talán még nem akkora bűn. Gyakorlatban nem követelem, hogy legyen másképp!
Mert attól, hogy nem alszok ott, még fogok ott tölteni időt. Csak azért, mert született egy testvérem más anyától, nem fogok lemondani az apámról. Ha ott aludnék se az én dolgom lenne felkelni hozzá, bár fogalmam sincs ezt minek kevered ide!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!