Miért olyan önző a mai 50+-os generáció a saját szüleihez és nagyszüleihez képest, ha a gyerekeik segítéséről van szó?

11-es tökéletesen leírta 👍

Kérdező, te meg csak itt ne dumálj senkinek, hogy ki mit milyen “hisztis” hangnemben írhat. Te nem fogsz itt megszabni senkinek semmit, főleg nem egy ilyen leokádó stílusban megírt “kérdés” (mert az tulajdonképpen nincs is, mert te egy semmivel sem alátámasztható, fröcsögő állítást dobtál fel annak) után.

1. Ahogy tökéletes ember, tökéletes generáció sincs, bár ezzel újat nem mondtam.

2. Az oké, hogy fizették az esküvőt, de cserébe kuss volt a neved, ha a vendéglistáról, a lagzi menüjéről, ha a ruháról, vagy az esküvővel kapcsolatban volt bármilyen véleményed is.

3. Régebben sokkal nagyobb házakban laktak az emberek, eleve több generációra építkezve.

4. A múlt század rendszere "gyönyörűen" szétbaxta a családokat, egymás ellen uszította, hogy a gyerek is lehet besúgó. Most ez úgy hangzik, mint valami elcseszett szatíra, de az emberek ezt tényleg elhitték, olyan agymosottak voltak. Bár beszélgess el egy nem túl bonyolult emberrel-attól még, hogy valakinek diplomája van, még a gondolkodása nem lesz összetettebb-, most sem sokkal rózsásabb a helyzet mentalitás terén, sőt. Ennek a levét most is bőszen isszuk, csak úgy mondom...

5. A múlt század politikai rendszere a több generációs nemesek és értelmiségiek életét is igen szépen elqrta, lsd: Rongyos élet c. film, ami Udvaros Dorottya anyukájának az életét dolgozza fel javarészt, meg talán még más történetet is-régen láttam, így azért holtbiztosan nem mondom, szóval aki többször látta, nyugodtan javítson ki-. Tehát itt tisztességes úton nemigen beszélhetünk akkora vagyonról, hogy mondjuk egy 5 családos gyerekből 5-nek a segge alá lakást teszünk. Ez azért Magyarországon nagyon ritka.

6. Ha bele is adtak a lakás árába, azt javarészt feltételekkel tették, pl. a kedvenc fiúgyereknek járt a lakás, mert az a férfi, a lánynak meg nem járt szar sem az igazi gazdagabb paraszt családban. Jobb esetben akkor járt, ha a lány apuka szájíze szerint házasodott.

7. Régen voltak külön nővérszállók, pl. vagy munkásszállók, ahova olyan párok költözhettek, akik fiatalok voltak, lakásra spóroltak, de az sem volt opció, hogy valamelyik szülőnél lakjanak, mert baxták ki otthonról, hogy felnőtt vagy, takarodj el dolgozni, oszt oldd meg magad.

8. Megnőttek az igények, pl. ma már képesek rád szállni a szoc.munkások, ha egy szobában 5 gyerek alszik, míg 50-60 éve ez bőven normális volt.

9. Hallottál már arról, hogy egy lányt azért házasítanak meg, hogy vagyont egyesítsenek? Ajánlom a Körhinta c. magyar filmet, ha nem. Ha meg nem mentél bele, akkor meg kitagadtak a faluból és mehettél, amerre láttál, ami a 2 VH előtt nőként kb. egyet jelentett a halállal, mert nem vettek fel dolgozni semerre, max. cselédnek, ahol kb. a kutyának több volt a megbecsülése és ha akaratodon kívül még az ágyékod környékén is "kuruckodtak", azzal sem foglalkozott senki sem, mert a nő nem számított embernek, meg mire a szexuális zaklatás fogalma megszületett, arra vagy 3 generációnyit kellett várni.

10. A polgári családokban a szülők csak megcsinálták a gyereket, de a gyereknek jobb viszonya volt a dadával, mint a szülőjével. Ma is létezik ilyen a nyugati országokban, csak ma már au-pairnek hívják.

Summa summarum: változnak az idő és az igények. Na meg a régi szülőket sem kell ám magasztalni, ők sem érdek nélkül segítettek.

Nem olvastam végig minden választ, szóval remélem, nem ismétlek senkit.

Szerintem erről a világ felgyorsulása, körülmények változása (is) tehet.

A nagyim 50+ évesen már nagymama volt, és ő elvolt ebben az öreges mentalitásban, magára sose költött, csak ránk, jajj neki már nem kell semmi.

De ahogy mi kamaszként gyorsabban felnövünk, a gyerekvállalás meg kitolódott, mert karrier, háttér, egyetem, stb., úgy a szüleink igényei is ennek megfelelően változnak. Anyám fiatalon lett szülő, és látom rajta, hogy baromira élvezi, hogy már nem otthon élek, nem kell gondoskodnia senkiről, minden pénzét ruhákra költi, randizgat mint egy huszonéves, stb. Eszébe se jut az a fajta önfeláldozás, mint a nagyimnak, hogy magának már semmit, mert ő még igenis abban van, hogy neki legyen jó élete, mert neki ez jár.

Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy anyám önző - nem önzőbb, mint a fiatalok a kései gyerekvállalással. Csak változott a világ, mások a prioritások nála is, meg úgy általában a korosztályánál.

29 éves vagyok, anyám 51. Mikor megszülettem, az ő szüleinél laktunk, mert nem volt még kész a házuk. Anyám mesélte, mennyire rossz volt, semmit nem lehetett, mindenbe beleszóltak, az volt, amit mama meg papa mondtak, ezért apámmal is sokat veszekedtek.

Odáig fajult a dolog, hogy végül apám szüleihez költöztek, de ott csak pár hónapot bírtak, mert az ő anyja még elviselhetetlenebb volt.

Ezután albérletbe mentek, majd elkészült a házuk.

Segítettek a szülők, pl. apai nagymamám adott pénzt kerítést csinálni. 14 éves voltam, a szüleim elváltak, a nagymamám meg nekem mondta, hogy azt fizesse vissza anyám, meg adja vissza a porcelánt, amit nászajándékba adott stb.

Ennyit az önzetlen generációról.

A 20-as és 24-es válasz telitalálat. Kérdező, ajánlom figyelmedbe!

Még amit hozzátennék: korokat semmi értelme összehasonlítani. Annyira más világ volt, minden más volt, hogy nincs értelme.

A legjobb példa erre a "mai fiatalok..." szöveg.

Kiemelem a kütyüzést. (akár tablet, akár mobil, akár X-box)

Én most 35 vagyok. Gyerekkoromban békát szedtünk a patakparton. Ha mai korban születek, biztos nem szedtem volna békát a patakparton.