Miért olyan önző a mai 50+-os generáció a saját szüleihez és nagyszüleihez képest, ha a gyerekeik segítéséről van szó?
Egy cikkben olvastam erről a jelenségről, és alatta kommentben is sokan írták, mennyivel jobban segítették anno a fiatalokat az életkezdésben és családalapításban, mint manapság.
Például, hogy teljesen alapvető dolog volt, hogy a lagzit a szülők fizetik, a fiatalok pedig beletehették a menyasszonypénzt az életkezdésükbe - manapság meg javarészt mindenki magának finanszírozza az esküvőjét.
Vagy pl. teljesen alap volt, hogy a fiatalok a szülői házba vállalhattak gyereket, és közben tudtak spórolni meg haladni az építkezésükkel, senki nem cseszegette őket ezért. Most ha egy fiatal felteszi itt a kérdést, zavarna-e más szülőlet, ha a párja ott van hétvégente, 90%-ban olyan válaszokat kap, hogy oda ne menjen senki rendszeresen, mert nem akarnak egy idegen kerülgetni, oda ne költözzenek, gyereket pláne ne vállaljanak, satöbbi.
Ugyanígy, anno teljesen megszokott volt, hogy a szülők besegítenek az építkezés/lakásvásárlás költségeibe, most sokan már azt sem tartják feladatuknak, hogylegalább 1-2 milliót összespóroljanak a gyerekeik önerejébe, pedig mindenki látja, milyen ingatlanárak vannak. Az unokákra sokaknak derogál vigyázni heti egy-két alkalommal, pedig anno ugyanezek a nagyszülők a gyerekeiket akár egész nyárra lepattintották a saját szüleiknek.
Most meg mi megy agyba-főbe? Minden huszonéves oldjon meg magának mindent, boldoguljon egyedül, de közben megy a cseszegetés, miért tolódik ki a gyermekvállalás. Hát pont azért, mert mire az ember manapság hátszél nélkül megteremti az alapokat a lakhatáshoz és gyerekfelügyelethez, simán lesz 30 éves.
És az, a durva, hogy pont azt a generáció ilyen, amelyik viszont még a saját szülei által megteremtett háttérben kezdte az életét - mi az oka annak, hogy ugyanezt nem akarják már továbbadni a saját gyerekeiknek?
Na most, mielőtt jön a hisztis és felháborodott kommentáradat, megjegyzem, természetesen tudom, hogy vannak most is olyan szülők, akik akár áldozatok árán is segítik a gyerekeik boldogulását és a kérdésem nem arról szól, hogy szó szerint mindent a fiatalok feneke alá kellene tolni, miközben ők csak malmoznak az ujjakkal. Aki ennyit tud felfogni, inkább vegyen szövegértelmezési tankönyvet :)
Itt szimplán egy ilyen általános jelenségről beszélünk, hogy mi az oka, hogy míg anno teljesen alap volt segíteni a fiatalokat az életkezdésben, addig mára ez a mostani 50 felettiek nagy részének derogál?
Nem tudom, te vagy-e az a kérdező, aki egy ideje már ezen lovagol, pár naponta feltéve egy kicsit átfogalmazva a kérdést, de akár igen, akár nem, tájékozódj egy kicsit nyitottabban.
"teljesen alapvető dolog volt, hogy a lagzit a szülők fizetik...." Egyrészt nem volt mindenkinél alapvető. Másrészt messze nem ilyen drága lagzikat tartottak, a sátras lagzi volt a jellemző, ahol a rokonság, szülők barátai a belüket is kidolgozták a nagy nap előtt.
"teljesen alap volt, hogy a fiatalok a szülői házba vállalhattak gyereket" aminek az is a feltétele volt, hogy elfogadom a szülők szabályait, esetleges utasításait, nem verem magam, hogy ne szóljanak bele az életünkbe, azt csinálok itt, amit akarok, úgy (nem) nevelem a gyerekem ahogy én akarom, függetlenül attól, hogy nem egyedül lakunk abban a házban, nem vagyok tekintettel a többiekre. Nehogy rászóljanak valamiért a gyerekre, vagy meg merjék mondani a véleményüket a gyereknevelésről, ne adj Isten tanácsot merjenek adni.
"anno teljesen megszokott volt, hogy a szülők besegítenek az építkezés/lakásvásárlás költségeibe" Nem volt megszokott. Segítettek, ha tudtak.
"sokan már azt sem tartják feladatuknak, hogylegalább 1-2 milliót összespóroljanak a gyerekeik önerejébe" Nem is a feladatuk. Mint ahogy régen sem volt az.
"Az unokákra sokaknak derogál vigyázni heti egy-két alkalommal, pedig anno ugyanezek a nagyszülők a gyerekeiket akár egész nyárra lepattintották a saját szüleiknek." Akkoriban se pattinta le mindenki. A szülők idejében a nagyszülők 50-55 éves korukban nyugdíjba mentek, most 65 év a nyugdíjkorhatár. Rászólhattak a gyerekre, nem csapott égre szóló patáliát a kedves anyuka érte.
"Most meg mi megy agyba-főbe?" A huszonévesek gyereket még nem akarnak, mert az kötöttség, előtte élni akarnak, de ezekhez teremtsék meg a szüleik a feltételeket. Nem kérik, követelik, mert szerintük ez jár nekik.
"És az, a durva, hogy pont azt a generáció ilyen, amelyik viszont még a saját szülei által megteremtett háttérben kezdte az életét..." Többségük nem ott kezdte. Viszont sokuk elvesztette azt is a rendszerváltás utáni időkben, amit addig összeszedett.
"Na most, mielőtt jön a hisztis és felháborodott kommentáradat...." Írsz egy hisztis, felháborodott, nagy egyoldalúan nézett "kérdés"-t.
Olvasgass itt a gyakorin a családi kapcsolatokban, sorra jönnek a: nekem ne mondják meg anyósomék, rá ne merjen szólni a gyerekemre, nem laknék anyósomékkal egy percet sem, hozzám ne járkáljon anyósom, majd én megmondom mikor jöhet, ugorjon, ha a gyerekre kell vigyázni, mert az neki kötelessége, akkor is ha én nyaralni/szórakozni mennék, mert nekem kell a kikapcsolódás; azt vegyen a gyereknek ajándékba amit én mondok.
Mégse írja senki, hogy a mostani generáció egy önző, hisztis, követelőző, élősködő, magát mindenkinél többre tartó parazita.
Lagzi: régen 20evesen házasodtak kb, természetes hogy segítettek a szülők. Ma később házasodnak igy is segíthetnek, nekünk is segítettek. De mi nem vettük alapnak, mert kereső felnőtt emberek vagyunk.
Sokaknak fizették az albit kolit tovabbtanulas alatt, vagy szakmaszerzest,különböző eszközöket . Pl emlékszem amikor anyum vett az egyetemre laptopot, a kis összekuporgatott pénzéből. Hálás vagyok neki erte, tényleg szükségem volt rá akkpr.
Most is sokan laknak szülőknél, de ha felneveltek taníttattak egy fiatalt kb 25 éves koráig,illene mar elköltözni. Főleg kis házban lakásban nem laknek szülőkkel. Kell nekik is a nyugalom.
Az unoka vigyázás kényes téma. Eleve később repülnek ki az emberkek a feszekből, errre ott az unoka nemsokára. Hát en is aazt mondanám kell a pihenés. Szerintem elvárni nem szép dolog, de meg lehet találni az egészséges mennyiséget az unokazasba. Sok nagyszülő beledumál a.dolgokba, viszont sok szülő, főleg anyuka kb instrukciókat ad a gyerekéhez kb arról is hogy hogy nézz rá. Es itt most nem arra gondolok hogy betegsége érzékenysége van a gyereknek..hanem kb meg se szólaljon a masik mert sértődés van.
Sok szülő segítene többet de nem tud. Ez van. Régen párom szüleit azzal segítették a nagyszülők hogy par évig lakhattak náluk. Paromekat viszont taníttatták egyetemen, lakhatás kaja utazas mind penz meg ha tudsz diakmunkazni is. Ezek utan pofank nem lenne odaköltözni. A masik h ertelme se lenne mert munkahely nincs arrafele.
"Ma már összehasonlíthatatlanul több kikapcsolódási lehetőség van és nem kell egy szakmában megöregedni sem. Az ember elkezdett saját magára is költeni és komfortosabban élni.
Az új lehetőségek miatt drágább is lett az élet, így az újabb generációnak magának kell megteremtenie a feltételeket, miután 25-30 évig eltartották a szülők."
Szerintem 6-os ezzel mindent megmondott.
Mondok egy példát: Nálunk rokonságon belül volt ez. Jól szituált fiatalos 50-es anyuka mondja a 20 éves (okos, szorgalmas, értelmes) fiának: Kisfiam, menj el dolgozni teljes munkaidőben, és levelezőn végezd az egyetemet. Mert nekem nem volt meg még a Bahama szigetek. (Tudni kell, hogy kb. a fél világot bejárta a párjával.) Én nem is tudom megköpködni érte, mert egy élete van neki is, és ha az utazás a vágya.(De valahogy meg fura.)
Régen minden más volt, ezt kellenne megérteni.
Nekünk a te kérdésed alapján hatalmas szerencsénk van, hiszen otthon lakhattunk amíg építkeztünk, sőt a törlesztőnket is átválalták, eszünkbe se volt ilyen felelőtlennek lenni, de ha oda született volna gyerek akkor is örültek volna. Csodás élet nem? Hat nem.
Mi a párommal nem véletlenül valljuk azt, hogy a fiataloknak külön a helyük.
Biztos fehér kanapét veszek? Biztos matt fekete konyhabútor kell? Én nem ezért adom a pénzt. Te meg életedben nem takarítottál.(itt megjegyezném, hogy elotte is külön éltünk az építkezés idejére költöztünk haza).
Miért vettetek ágyat? És ha nem marad festesre? vigyétek vissza. A ti régi ágyatok ott van a padláson, vigyétek el azt.
Mire értetek haza? Illik ezt? Eddig zavarodni másnál? Nem azért ad a pénzt, hogy elbulízzátok.
Előre szóltunk, hogy vasárnap programunk van, erre vasárnap reggel felkelünk és épp indulnánk, amikor rohan ki a szülő, hogy hajnal óta főz mi az, hogy nem leszünk otthon? Igen hallotta amikor mondtuk, de nem gondolta, hogy komolyan gondoljuk, hogy mi a vasárnapot nem a családdal töltjük.
Szárítógép???? Világéletében teregetet és meg mindig el, bízik benne, hogy nekünk is menni fog.
O elrakta a leselejtezett konyhabutort az udvarra a melléképületben nyarikonyhanak a lakásban nem főzünk, az csak tálalásnak kell, mert ha korábban jön a vendég akkor ne lássa a kupit. Nem kell? De igen, majd megtudjuk.
Számtalanszor le kellett ülni elmagyarázni, hogy felnőtt emberek vagyunk nem gyerekek, 0 beleszólása és szavazati joga van a szülőnek, végül vissza utasítottunk inkább MINDEN anyagi segítséget, mert ha ad valaki szívesen adja és ne így. Ha valaki azt mondja, hogy gyerekek tessék itt van x forint, ne gondolja, hogy az van amit ő mondd.
Arról nem is beszélve, hogy a régi jó viszonyt is elvesztettük, melós volt visszaépíteni, mert igen, amíg kulonlaktunk minta kapcsolatunk volt.
Régen amit leírtam az alap volt, a fiataloknak kuss a neve, igaz anyagi segítség az volt.
Esküvő meg nincs, de ők már tervezgetik, már kitalálta melyik templomban lesz. Kik fognak sütni, abba beleszólásunk sincs mit, mindenki aki süt hozz amit akar és tud. Az teljesen mellékes, hogy mi nem hagyományos falusi esküvőt szeretnénk, a menüből konkrét elképzelésünk van és nem anyós fogja főzni. De ez meg a jövő meccse.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!