Mit mondjak az anyámnak hogy ne utáljon?

Az a helyzet, hogy ezek szerint anyukád egy nagyra nőtt gyerek. Vannak ilyenek. Hagyd, majd lenyugszik.

Sok olyan felnőtt van, akik mentális, szellemi szintje nem igen fejlődőtt a testükkel ellentétben.

Nincs valós rálátása a dolgokra, nem ismeri el, hogy ő vs mások között igenis elôfordul, hogy vannak különbségek. Ezesetben kézügyesség.

Felnőtt emberként illene egy olyan önismerettel rendelkezni, hogy felmérjük saját képességeinet és elfogadjuk, hogy a világban vannak rosszabbak és jobbak is nálunk.

Pl ha nekem nevetve is mondja valaki "mekkora hülye vagy matekból" vele együtt nevetek és válaszolom" hát igen sose leszek jobb ebben".

Miért sértődjek meg, ha igaz? S miért erőltessem a gyermeknek való matek-segítséget, ha a tudásomat már meghaladja?

Sőt, mondom, menjen inkább tanárhoz.

De ha művészetek, alkotás, barkácsolás a téma abban jó vagyok és bármit megalkotok.

Kipróbáltam egy baromi kényelmes széket, csekkoltam árát. Lesokkoltam.

A megmaradt bútorlapokból megcsináltam a fa alapot és kárpitoztam. Egyedül a bőr anyagot vettem meg. 47ezer ft helyett 12ből megvolt az egész.

Szóval, engedd el. Ha meg hisztizne anyud, mondd neki:

Anya felnőtt vagy, miért nem érted meg?

Tetováló és tetováló, tetoválás vs tetoválás között is hatalmas a különbség.

Valakik pálcika emberrel is küzdenek, valakiknek megy a vonalas rajz, valakiknel megy a reális tónusos rajz. S bizony nem mindegy, hogy melyiket ki csinálja.

A reális rajzoló mindent tud csinálni.

De pl egy vonalrajzolgatós már nem fogja tudni teljesíteni a magasabb szintet.

Ha pedig valaki tud is jól rajzolni tradicionálisan ceruza lap használattal, annak se fog menni a tetoválás vagy pl a digitális rajz.

Teljesen más az eszköz és alap felület. Mindent meg kell tanulni kezelni.

Az más kérdés, hogy valaki agya képes-e ráhangolódni vagy sem. Egyéni képességek határozzák meg.

8-as voltam, csak véletlen elküldtem üzit.