Miért olyan önző a mai 50+-os generáció a saját szüleihez és nagyszüleihez képest, ha a gyerekeik segítéséről van szó?

Azt is hozzá tenném, hogy szüleim, nagyszüleim tipikus "egyszerű" emberek voltak. Akik letudták a kötelező munkát és 30-40 éves koruktól azt halgattuk, hogy a nyugdíj, meg majd ha nyugdíjasok lesznek.

Ami az akkoriban 60 év volt. Nyugdíjba mentek, és onnantól véget ért az élet, maradt az otthon ülés meg a család. Saját anyámon azt látom 50 pár évesen, hogy úgy viselkedik mint aki 90 éves.

Minden napja jajjongás, meg ki tudja meddig élek még, meg önsajnáltatás. Popnt mint nagyszüleimnél. Ők is ezt csinálták, "halni készültek" 2-30 éven át!

Közben meg élem az életem, és látok, ismerek csomó "modern" idős embert. Akik ugyanúgy felnevelték a gyerekeiket, és most sportolnak, mozognak, gyakorlatilag újraélik a fiatalkorukat, nyilván korlátokkal, de nem csak otthon ülnek a TV előtt.

Ismerek 60-70+ éves embereket akik túráznak, járják a természetet. Meg ugyanilyen időseket akik még aktívan dolgoznak. Valószínű én is ezt fogom tenni, ha megérem ezt a kort, egyrészt mert nem lesz nyugdíjam, másrészt a céltalan létezésnek nem látom értelmét.

41-es, bocs, hogy ezt ragadtam pont ki, de apám volt hasonló: 50 éves korától meghalni készült. (Aztán 71 évesen kapaszkodott az életbe, bármit megtett volna még, csak jött a leukémia).

De igaz, anyám is már 35 éves korától azt ragozta, hogy ha ő majd nyugdíjas lesz, mennyi könyvet fog elolvasni, amire nincs ideje amúgy.

Ő (anyu) 52 évesen előrehozott nyugdíjas lett, én akkor szültem 30 évesen a lányomat, anyu volt a legboldogabb, legtevékenyebb fiatal nagyi. Jómagam most vagyok 54, ezerrel dolgozok, képzem magam, most vágok bele egy új tanfolyamba is. Lányom már kirepült, tanult, okos fiatal nő. És nem érzem úgy, hogy most egy unokában tudna kiteljesedni az életem, ez a nagy igazság.

Na majd ha a mai fiatal generáció nem követelőzik, hogy:

"érettségire a kocsi ALAP" meg

"egyetemkére nem koli, hanem albérlet 150-ért (vagy többért) ALAP"

...meg egyáltalán, nem államin végezni az egyetemet, hanem félévenként 3...400 ezerért, amit a szülőtől várnak el, az ALAP", akkor mi, 50-esek is másként fogunk hozzáállni.

Mikor nem vettek volna fel, csak fizetősre, és közölték a szülők, hogy erre nincs pénz, megértettük.

Nem vártuk el, hogy a sikeres érettségire kocsit kapjunk, mert kötelességünknek éreztük, hogy rendben leérettségizzünk.

Elmentünk szépen hamar dolgozni, akár suli mellett is, és nem 28 éves korunkig meresztettük a sejhajunkat egy büfé-ruhatár szakon az egyetemen. És nem vártunk el érte cserébe se támogatást, se semmit.

Örültünk, hogy otthon lakhattunk. Volt olyan kortársam, nem is egy, akinek azt mondták a szülők: Elmúltál 18, tessék az egyetem mellett dolgozni menni, és X forintot hazaadni havonta, ha pedig ez nem tetszik, lehet elcuccolni albérletbe innen.

Szóval nem JÁR semmi, hanem adható. Ha van kedve a szülőnek, megadja, ha nincs, nem. És ezzel kapcsolatban a gyereknek semmi, de semmi számonkérési joga nincs.

12:54...Elég nagy bullshit amit összehordasz.

Hiszen a többség egyáltalán nem követelőzik, sem albérletért, sem autóért, sem lakásért, sem semmiért. Sokaknál nem is lenne miből.

Másik oldalról nézve, a mai világban igenis szükséges és elvárható a szülő segítsége.

Pontosan ezért vállalnak egyre kevesebben gyereket, mert nem akarnak a semmire szülni, mert tudják milyen nélkülözni, lemondani. Nyilván szép és jó a "mindenért dolgozz meg".

Csak sajnos nagyon nem mindegy, hogy nem vesznek fel egy munkahelyre mert nem tudod kifizetni a jogosítvány ~300 ezer forintos összköltségét, vagy nincs pénzed egy autóra így zéró mobilitással rendelkezel.

Vagy nem mindegy, hogy 18-20 évesen kapsz egy lakást, és van honnan elindulni, vagy akárhogy gürcölsz, jó ha 35-40 éves korodra eljutsz oda, hogy saját lakás hitellel amit 10-20 évig törlesztesz.

Nem mondanám önzőnek az 50-es generációt. 49 éves nő vagyok. 2 gyermeket neveltem fel. Fiam 27 éves, lányom 22 éves. Egyedülálló anyaként igyekeztem mindent megadni nekik. Tiszta ruhába jártak oviba, iskolába. Sosem éheztek. Sosem kellett szégyenkezniuk az oviban, iskolában, hogy nincs befizetve az osztálypénz, vagy egyéb költségek. Túlóráztam, hogy az igencsak drága szalagavatói ruhájuk ki legyen fizetve. Túlóráztam amikor a legújabb mobilt szerették karácsonyra. Túlóráztam amikor jogosítványt akartak. Nekik más dolguk nem volt, csak tanulni. Mehettek volna dolgozni, de a sziget, a buli jobb volt. Nem ítéltem el őket, hiszen fiatalként én is szerettem bulizni. Ma már mindketten elköltöztek, élik a maguk életét a párjukkal. Így van jól. Őszinte leszek. Piszkosul élvezem, hogy elköltöztek ( pedig imádom őket) Végre lazulhatok, végre nem kelltúlóráznom, vágre magamra költhetek. Végre nyaralhatok, ha akarom hetekig nem főzök, rendelek magamnak. Végre munka után nem az az első, hogy rohanok a boltba, majd otthon főzés, mosás, takarítás. Végre hétvégén aludhatok akár délig is. Na meg végre kazukhatok szex terén is. Önző lennék? Nem hiszem. Hiszen pontosan azt csinálom amit a felnőtt gyerekeim. Élem az életem.

Ja, és igen, nagyon nem örülnék neki ha valamelyik gyerekem hazaköltözne családostúl. Nem szeretném ha a megszokásaim, rutinjaim megváltoznának. Önző lennék? Nem hiszem. Fordított helyzetben a gyerekeim sem örülnének ha hozzájuk költöznék. Pedig tudom, hogy szeretnek.

Nincs semmi önzősség egyik generációban sem. Mindenki élni akar, boldogulni, és mindenki maga oldja meg a gondjait.

"Szóval nem JÁR semmi, hanem adható."

Szerintem márpedig vannak dolgok, amik járnak.

Nyilván nem mindenki tudja megteremteni, de én úgy gondolom, a szülőnek valahol kötelessége lenne megteremteni az alapokat, amivel a gyerek el tud indulni egy boldog életben. És sajnos ezek az alapok egyre magasabb szintűek.

Csak ugye nagyon sokan letudják azzal, hogy amíg gyerek vagy fogd be a pofádat, örülj, hogy nem doblak ki. Meg örülj, hogy van mit enned. Aztán 18 évig azt várják, mikor "takarodik már el" a gyerek.

Csak azt nem értem, az ilyen minek vállal gyereket. Hiszen ő maga is sokkal boldogabb lehetne, ha a maga életét élhetné és nem lenne gyereke akire úgy tekint, mint élete tönkretevőjére.

Valahol mindenkinek meg kellene találni egy egészséges utat, akár felnőtt akár gyerek. És egymás segítésével haladni előre az életben. Nyilván amíg családon belül ellenségként tekintenek egymásra az emberek, addig ez nem fog létrejönni.

És valahol szomorú, ha valaki úgy gondolkozik, hogy "számonkérési joga nincs" a gyereknek. Egyszerűen tényleg az a kérdés, hogy minek vállal az ilyen gyereket? Minek csinálja meg? Minek szüli meg? Ha utána azt mondja, hogy "kötelezőt letudtam, viszontlátásra".

Nyilván mondhatja ezt. De akkor minek csinálta meg? Minek csinál még egy problémás szerencsétlent, azért, hogy eggyel több nincstelen legyen a világon?

És félre ne értsen senki, soha nem követelőztem, nem is lett volna mire egy alkoholista, munkanélküli apa mellett.

Egyszerűen látom, hogy hol tart az ÖSSZES ismerősöm akiket tudtak támogatni a szülei. És hol tart a mi családunk, ahol megvolt a "takarodj itthonról" mondat és egyedül építgetem az életem.

Nyilván nagyon szép meg nagyon jó, k..vára büszke lehetek magamra, hogy mindenért magamnak kell megdolgoznom, mindent magamnak teremtek meg. Aztán élhettem 30+ éves koromig idegenekkel albérletben, és örülök, ha 35-40 évesen elérek oda, hogy saját ingatlanom lesz.

És én még relatív jól keresek. Sokaknál elképzelni nem tudom, hogy másznak ki a gödörből hiszen örülnek, ha nem mínuszba jönnek ki.

Míg ismerősi körben megvolt az alap biztonság, sokkal több idejük jutott magukra, utazásokra, megtalálták a párjukat és 30 pár évesen gyerekvállalás, lakásvásárlás, a régit kiadják. Egyszerűen egy hatalmas anyagi szakadék van közöttünk. Pedig csak átlag emberek.

Pedig én is tanultam, dolgoztam, dolgozom. Mégis van egy 10 év mínusz az életemben és olyan anyagi/életminőségbeli hátrány ami soha nem fogok tudni ledolgozni átlag emberként.

Saját magammal is úgy vagyok, hogy tök feleslegesen lettem "megszülve" csak azért, hogy egy merő szívás legyen az életem.

És már szüleimtől is megkaptam, hogy sokkal boldogabbak lettek volna, ha össze se házasodnak, nem vállalnak gyereket és élték volna egyedül az életüket...ehelyett elcseszték a sajátjukat is meg az enyémet is, hát köszönöm nekik.

"De, a többség követelőzik"

Nem.