V an köztetek olyan, aki úgy nőtt fel, hogy az anyja nem irodai munkarendben dolgozott? Hogy hatott ez a kapcsolatotokra?

Nem volt több műszak, de kereskedelemben dolgozott, így reggeltől estig nem volt otthon. Sokszor csak este láttam 1-2 órát, főleg, amikor még kicsi voltam és korán feküdtem le.

Nem rontott a kapcsolaton. Mindent meg tudtunk beszélni, a mai napig vannak közös programjaink. Ahogy láttam másokon, pl. osztálytársakon, akiknek otthon voltak sokat a szüleik, az nem jelenti azt, hogy normálisan foglalkoztak is velük.

Szóval inkább az együtt töltött idő minősége, nem a mennyisége a fontos.

Ápolónő volt, szóval néha nappalos, néha éjszakás. Nem befolyásolta a kapcsolatunkat, annyi, hogy amikor éjszakás volt, amíg aludt - délután kettő körül ébredt fel - csendben kellett játszanom.

Mama főzött ebédet és sűrűn mentem hozzá ovi után - nem voltam ott-alvós -, de amikor hazamentem és anya pihent, addig elfoglaltam magam.

Amikor irodában dolgozott, hattól kettőig volt az is.

Én meg minimum fél háromig gimiben, 25 kmrel arrébb.

Telefon nem volt, nálunk a “nem érek rád, mosogatok”, volt a mantra.