Hogy beszéljem meg a szüleimmel, hogy ott akarom hagyni az egyetemet és szakmát akarok tanulni?

Akkor befejezem. Csak nehogy megbánjam, mikor majd a gyártósoron dolgozom 4 műszakban..

“ Szerintem hamar meg fogsz világosodni, hogy ez sem olyan szép álom mint amit elképzeltél.”

Figyelj, mindenhogyan fizikai munkát fogok végezni. Vagy gyár, vagy gyorsétterem. Szóval kár ezzel pedálózni “rájössz, hogy ez nem olyan szép álom” mert akkor is meg fogom tapasztalni ha befejezem.

Csak nem értem mi a kifogás ebben. Direkt a nehezebbet választom, elmennék dolgozni, szakmát tanulni ahelyett, hogy egy büfészakon lógatnám a lábam. Mi ebben a kifogás? Inkább az egyetemre járás a kifogás.

Jó, végicsinálom, aztán majd felvesznek a gyártósorra. Egy büfészak semmivel nem ér többet egy érettséginél, de jó, akkor végigcsinálom.

Mi az önsajnálat? A Z generációs fiatalok körében már nem divat beletörődni a szarba. Szerintem váltani kell, ha van jobb lehetőség.. Hoztam egy nagyon rossz döntést, hogy ezt a szakot választottam, de törődjek bele? Egyszer hibáztam és szívjak miatta egész életemben?

Én mondom nekik, de ők erőltetik, hogy legyen diplomám