14 eves lanyom, a testvere szuletese ota a nagyanyjanal el, es nem szandekozik hazakoltozni?

Nézzük logikusan a dolgokat.

1. Biztos, hogy gyerekvállalás előtt nem beszéltétek át vele a dolgot, csak azután kerülhetett szóba, hogy már terhes voltál. Miből tudom biztosan? Abból, hogy azt írod, ti magatok sem terveztétek, csak ha jön, jön, ha nem, nem. Namármost ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem védekeztetek egyáltalán. Na most olyan szülő nincs, aki kitárgyalja a kamasz gyerekével, hogy "figyelj, lusták vagyunk gumit húzni, szóval bármikor beeshet egy kistesó". Igazam van vagy igazam van?

2. Egyáltalán nem gondoltátok át az újabb gyerek vállalását se fizikailag (hol fog lakni hosszabb távon a kicsi), se lelkileg. Pedig mindkettőnek alapnak kellene lennie. Utánaolvastál, hogyan viseli egy kamasz, ha testvére születik? Hogyan érdemes felkészíteni rá? Konzultáltál gyermekpszichológussal? Nyilván nem, különben nem fajult volna idáig a dolog.

3. De a legnagyobb baj ez:

"De ez nem a kozeljovo es nem a jelen problemaja, a lanyom felnagyit egy olyan felelmet ami most nem letezik, es igyekszunk, elkerulni a jovoben is."

Azt mondod, ez a félelem nem létezik, vagyis semmibe veszed a lányod érzéseit. Ha nem létezne a félelem, akkor otthon aludna a lányod. A nagymamához azért menekült, mert ő meghallgatja, figyelembe veszi az érzéseit (ld. Ide bármikor jöhetsz - ezt alapesetben egy szülő mondaná).

Mindent összevetve légy nagyon hálás a sorsnak, hogy a lányodnak nem volt épp kéznél egy 30 éves junkie pasi, aki odaköltözteti magához és heroinért adja kölcsön a haverjainak. Mert ebből a helyzetből kb ez lett volna a legrosszabb forgatókönyv, ha mondjuk nem ilyen okos a lányod vagy nem ilyen segítőkész a nagymama.

Kérdező teljesen rosszul álltatok hozzá a problémához.

Én is arra hajlok, hogy a fogantatás után kérdeztétek a lány véleményét.

Egyáltalán nem akart kistesót, de ennek ellenére közöltétek, hogy a baba miatt több házimunkát kell végeznie, amit amúgy se csinált szívesen. Persze, hogy elutasítóan reagált.

Aztán mellé költöztetnétek egy kis gyereket, és bár állítottad, vannak megoldások, nem úgy tűnik, mintha lépéseket tennétek az ügy megoldására. A szoba leválasztása pedig borzalmasan rossz ötlet, hiszen csak kis lukak lennének, amibe kb egy ágy fér.

Ezek után nem csoda, hogy nagyihoz menekült. Ne erősszakkal hozd haza, hanem legyél vele megértő és hallgasd meg az álláspontját, és legalább a külön szobát oldjátok meg, különben sose megy haza.

Egyébként miért beszélsz ilyen lekicsinylően a lányodról? Írtad, hogy jó tanuló. Azért ezek alapján nem lehet annyira elvetemült, rossz gyerek.

#116: "A haz jelenleg kicsi, a bovites vagy a szoba levalasztas kesobb megoldhato ugy ahogy. De jelenleg a kisbaba NINCS, es egy jo ideig NEM IS LESZ vele egy szobaban."

Mindegy. Ez lópikula. Megoldható lesz, egy ideig nem lesz. Ez édeskevés VAN. Hagyd a nagyanyjánál, fizesd a gyerektartást és kész!

Soha nem raknék egy szobába két gyereket, akkor se, ha kicsi a korkülönbség. Sok szülő nem gondol arra, hogy a gyereknek mi a jó, csak saját magukat nézik, a gyerek meg kussoljon, mert ő csak egy gyerek, örüljön, hogy kap enni.

Teljes mértékben megértem a lányodat, sokkal jobb helyen van a mamájánál, inkább örülj neki, hogy ott lehet és a mama nem kért pénzt az ellátásáért, bár ha lenne egy kis eszed, akkor odaadnád neki a családit, fizetnéd a kajáját stb.

Nektek jár a külön szoba, de neki nem? Gondolj bele középiskolásként milyen lehet neki egy kisgyerekkel egy szobában.

Mikor építkeztek a szüleim úgy volt, hogy 3 szobás lesz a ház, aztán úgy döntöttek, rajtunk, gyerekeken spórolnak, így csak 2 szoba lett.

Köztünk csak 4 év volt a testvéremmel, de gyűlöltük egymást meg a közös szobát, ami egy embernek elég lett volna, de két embernek nagyon kicsi volt, ráadásul ellenkező neműek vagyunk.

Emeletes ágyon aludtunk, ami az évek alatt annyira szétkopott, hogy a felső ágyrács és matrac állandóan leesett véletlenszerűen. Minden nap úgy kellett elaludnom, hogy a testvérem bármikor rámeshetett ágyrácsostól, mindenestül. Szerencsére sosem akkor esett le, mikor én is aludtam.

Ő állandóan délig aludt, nekem addig be se lehetett menni a szobába. Ha jöttek a barátai, azonnal ki kellett jönnöm. Ha az én barátnőim jöttek, ő nem ment ki, nekünk meg suttogva szabadott csak beszélgetni, mert ő nem kíváncsi a lányos dolgokra. Csak úgy tudott tanulni, ha hangosan olvasta magának, olyankor is ki kellett mennem.

Ha ő úgy döntött, hogy alvás van, akkor az volt, de ha én akartam aludni, az le volt szarva, éjfélig nyomkodta a számítógépet.

Mindenhol az ő cuccai voltak, nekem volt egy ágyam, meg egy negyed szekrényem és ennyi.

Később, mikor barátnője lett, amíg ott volt, egy percre se mehettem be a szobába, ott kellett aludnom a szüleim ágyában, közöttük. Később eljutottak odáig, hogy vegyenek egy felfújható matracot, azon meg úgy fájt a hátam, mint az állat, ráadásul hajnalig tévézgettek, én meg fényben nem tudok aludni. Volt, hogy apám akkor akarta megd#gn* anyámat, mikor én is ott voltam a szobájukban, azt hitte már alszom, de anyám szerencsére leállította.

Fantasztikus volt mondhatom. Most vagyok terhes az első gyerekünkkel. Jelenleg két szobás lakásban élünk a párommal. Úgy terveztük, hogy két gyerekünk lesz, de ha nem tudunk az évek folyamán nagyobb lakásba menni, akkor bizony nem lesz testvére.

Füldugót felejtsd el, lószart nem ér. Mikor panelban az idegbajos szomszédom ellen kértem itt jogi tanácsot, mindenki úgy javasolgatta a füldugót, mintha az megváltaná a világot, közben meg többfélét próbáltam, alig vesznek le a hangból, és órák után a füled is fáj utána. Meg elég cinikus is füldugót ajánlgatni annak, aki miattad szív...

Egyébként minden lakásban kell lennie legalább egy 17 négyzetméteres szobának, anélkül nem kap lakás besorolást. Az esetleg kettéválasztható két kisebbre, és akkor van külön szobájuk (bár nem mindenhol megoldható).

Az a baj, hogy az ilyen “csak kicsit kell besegítenie” dolgokból később az lesz, hogy majd mindent neki kell csinàlnia. Ismerek hozzàtok hasonló szülőket, mindegyiknél ez volt a forgatókönyv.

Az egy szobába rakást pedig később is mellőzném. A kicsivel foglalkozzatok ti, a lányt pedig hagyjátok békén. Nem a legjobb időszakot választottátok a kistestvérhez.