14 eves lanyom, a testvere szuletese ota a nagyanyjanal el, es nem szandekozik hazakoltozni?

Semmi rosszindulat nincs bennem amikor a következőket írom.

Rossz anya vagy. Fogadd el, hogy nem tudod hogyan kell a környezetedet nevelni. Nincs meg ez a tudás/gondolkodásmód benned.

Hagyd, hogy ott legyen. Ahogy látom nem dúl köztetek a spirituális imádat, egyesülő kapcsolat. Leszámítva a sok erőtlen álindokot, amiket beléd agymostak, miért akarod, hogy visszamenjen? Magadnak válaszolj, és kérdezd meg magatól az indokok után, hogy ezek valóban szívteli, objektív indokok, amik ugyanannyira vesznek figyelembe minden tényezőt, vagy inkább a kialakult vágyaidból fakadnak.

Most lenne esélyed egy frankó kapcsolatot kialakítani vele. Ez az igazi kapcsolat, ahkl szívből jön, hogy keresem a másikat, kapcsolódom hozzá, nem amikor egy lakásban élünk, és minden random felszínes dolog s kb semmi más.

Mellesleg nektek most kb a feladatotok, hogy kielégítsétek a kicsi minden vágyát, erőtök maximumából. Hálát kéne adjatok a sorsnak, hogy van ilyen lehetőség, a gyerek önkéntesen választja ezt, és hogy ennyire önálló.., ha már nincs bennetek annyi spirituális töltet, hogy szolgáljátok egymást.., de ezt már a te születésed előtt kellett volna kezdeni, de minimum 15 éve.

Tegyétek félre, hogy bánt titeket valami, amibe még kb bele se gondoltatok. Illúzióban éltek, de ami baj, hogy nagyban, és nagyon torzban.

Nem vesztettek el senkit sem, most lehet csak igazzán közel kerülni hozzá. Néha egy igazi mély beszélgetés, amikor ráértek, a lényegről, élményeiről, érzéseiről, személyiségéről. Az ellenkezője történhet annak, amitől féltek.

Hajrá. :)))))))

"A ferjemet is lathatoan zavarja, tobboszor probaltunk vele beszelni, arrol hogy mi lesz ha jon a baba, mi lesz utana, de ugy erzem, hogy felforgattuk az eletet, " - miért kérdező, talán nem pont ez történt?

"Jo tanulo gyerek, es elhiszem, hogy nehez a gimi es sokat kell tanulni. Lehet, hogy mi sem a legjobbkor idozitettuk a tesot, de jo lenne ha mindenki tudna alkalmazkodni." - az valóban jó lenne, de itt te csak a szerencsétlen lányodtól várnád el, hogy alkalmazkodjon a ti elképzeléseitekhez meg a csecsemőhöz - a jó nagy semmiért cserébe. Mert lássuk be, ezen a gyerekvállaláson ő csak és kizárólag veszít, jobb vagy könnyebb nem lesz neki semmiben.

Bocsánat, nem volt időm a válaszokat is olvasni, csak a kérdésre reagálok.

Szerintem igaza van a lánynak. Egyrészt napi 1,5 órát nyer időben, amiért a nagyitól közelebb van a suli.

Másrészt csend van, nyugalom, csak vele foglalkoznak.

Otthon hallgathatná a sírást, segíthetne és tűrhetné, hogy sokkal többet foglalkoztok a picivel, mint vele.

Ilyen nagy korkulonbseg mellett sajnos számolni kellett ezzel. Ritkán jönnek ki a testvérek így.

Ő most kamaszodik, a háta közepére sem kívánta.

Szerintem nem akkora tragédia, ha a nagyinál van és ő sem bánja.

Én a helyedben a nagyinak adnám a családi lányodra eső részét + az összeget, amit ráköltenénk.

Egy nyugdíjas nem biztos, hogy bírja majd anyagilag. Viszont ha ő is szereti hogy ott van és a lányodnak is jó, akkor mi a gond?

Legyen egyértelmű, hogy bármikor hazamehet és hiányzik nektek.

De ne vitessétek erőszakkal haza.

A párod nem a lányod apja, ugye jól értem?

Ez is plusz tényező, szerintem már akkor sem érezte jól magát veletek élve, amikor nem volt gyereketek.

Egy kamasz teljesen máshogy működik, valószínű mellőzve érezte magát már a tesó születése előtt is.

Őszintén, szerintem egy költözés egy nagyobb házba közel a nagyihoz megoldaná a problémát. Egyrészt, mert nagyobb házban lehetne egy saját szobája, ahol nyugodtan alhat meg tanulhat, stb. Másrészt, a kicsinek is jobb, ha van egy saját szobaja. Harmadrészt meg szerintem azért lenne jó, ha közel lenne a nagyihoz, mert közel lenne a suli és mert egyébként van egy olyan érzésem, hogy a nagyi is hiányzik neki. Ebbe pl. még bele se gondoltál?

Ja és persze még az, hogy ne legyen neki több feladata a kistestvére miatt, hisz tényleg nem neki szülted a gyereket, ő csak bele kényszerült ebbe a helyzetbe. Persze ha segít az tök jó, de ha nem, akkor nem szabad ráerőltetni.