14 eves lanyom, a testvere szuletese ota a nagyanyjanal el, es nem szandekozik hazakoltozni?

Úgy van, ha egy generáció fel tudott nőni úgy, hogy együtt laktak 4-en 30 nmen, akkor biztos rendben volt és nem a kényszer szülte.

Úgy van, vastagon le kell sz.rni, mit akar egy 14 éves, végülis csak az adókedvezményt adja, nem számít, hogy mit gondol, érez, vagy akar.

Úgy van, ha a nagymama gondoskodik az unokáról, akkor egy utolsó szemét dög aki zülleszti a családot.

Én meg itt ülök, és csak pislogok, hogy vajon miért nem szülnek manapság az emberek és miért dugják otthonba a szüleiket, csak hogy rájuk se kelljen nézni? Rejtély...

"Veszek neki füldugót.." Hát kérdező, ez mindent elmond. Rendőrséggel hazahozatni, hasonlók. Pofám leszakad. Minél előbb oldjátok meg, hogy külön szobája legyen a kamasz lányodnak. Ha nyugta van, rendesen tud csendben tanulni, lesz magánszférája, akkor otthon is újra jól érez(heti) magát.

Elcsesztétek, nem kicsit. A te szemszögedből úgy néz ki, hogy a lány a hibás. Csak szólok, hogy nem! Örülj neki, hogy van egy nagymamája, mert amit tervezel, hogy közös szoba, akkor nemcsak a mamához menne, hanem világgá.

amúgy ezt a "ha jön akkor jön" dolgot hogy gondoltad egy kétszobás lakásban?

egészen addig veled értettem egyet, amíg a szobaosztozkodást meg a füldugót nem írtad. kollégiumban nem viseltem volna el a füldugót, nem hogy az otthonomban.

hagyjátok békén szerencsétlen lányt, majd ha akar hazamegy.

Itt némelyik válaszolóval nagyon elszaladt a ló, amilyen hangnemet megereszt a kérdezővel szemben.

Itt az a legnagyobb probléma, hogy a nagylány nem AKAR ALKALMAZKODNI az adott helyzethez. Nincs otthon probléma, csak testvére született, ami teljesen normális, természetes dolog. Megértem az édesanyját, mert rosszul esik neki, hogy a nagylánya leszarja a fejét, 14 évig mindent megadott neki, és cserébe szinte semmi törődést sem kap, semmi toleranciát amikor neki lenne szüksége rá. Hisz, a kérdező írta, hogy már se hétköznap, se hétvégére nem akar hazamenni a nagylány. Nekem is rosszul esne ez a helyzet.

Az lenne a legjobb megoldás, hogy elköltöztök egy nagyobb lakásba, ahol lenne minkét gyermeknek külön szobája. Akkor nem lenne kibúvó a mamánál lakás alól. Ha ez nem megoldható, akkor meg lakjon a mamánál hétköznap, de 7végére kutya kötelessége lenne hazajönni.

30/F

Lehet, hogy mi sem a legjobbkor idozitettuk a tesot

A mi eletunk is fenekestul felfordult. De ha mar igy tortent akkor boldogan vartuk a baba erkezeset.

Namost becsúszott, vagy igenis tervezett volt, csak nem gondoltátok végig, mikor jöjjön? Mert a rossz időzítés is tervezett...

Azért ne egy elkényeztetett 14 éves kis majomka döntse már el, hogy mi lesz otthon. A te feladatod nem a félkészítés lett volna, hanem volt 9 hónapod megteremteni a feltételeket. Mondjuk a külön szoba. És nem neki szülted, nincs bébiőrzés meg plusz feladat. Akkor a lányod se menekült volna el, csak te most rózsaszín babafelhőben úszol. Húzd ki kérlek a fejed a saját popódból.

A lány vergődésének viszont biztos nem engednék. Ő egy taknyos kölyök, sokunknak itt az anyja biztos szétrúgta volna a seggét ilyen viselkedésért. Nem ő a világ közepe akkor sem, ha minden 14 éves ezt hiszi. Ha most ezt megteheti, és meg is meri tenni, akkor 17 évesen vajon mit fog megengedni magának?

Oldd meg, hogy ne az egyiken csattanjon, hogy jön a másik. Oszt mindjárt talán visszavesz az arcából. Meg ennek az újnak ne cseszd így el a nevelését. Amúgy meg a mama gondolom körbenyalja a kis popóját. Majd baja lesz vele, ha nem engedi bulizni.

67 vagyok.

Ez szerintem nem érettség,hanem kenyelem a leányzó szemében. Vagyis inkább szabadság vàgy, kotetlenseg.

Ahhoz meg még fiatal.

Még ki sem alakult a személyisége, és valljuk be ,egy kedves nagyit könnyebb átvágni, sőt akaratán kívül még cinkostárs is lehet.

Én a kérdező helyében biztosítanám a két szobát, menjen a nagyihoz ha akar, de éjjelre bizony jöjjön haza.

Mindent megtennék annak érdekében, hogy otthon is jól érezze magát.