14 eves lanyom, a testvere szuletese ota a nagyanyjanal el, es nem szandekozik hazakoltozni?

Nos, én 11 voltam, amikor kistesóm született. Ugyan én örültem neki, de leírom, mi az, amit az én szüleim megtettek veletek ellentétben, hogy ne legyen dráma:

1. Az addigi egyszobás lyukból átköltöztünk a nagymamám 3 szobás lakásába.

2. Még így is végül anyámék a nappaliban aludtak, és mindkettőnknek volt saját szobája, mert belátták, hogy a gimis nagylány és az ovis kisfiú nem való egy szobába.

Azzal egyetértek, hogy nem a kamasz dolga dönteni abban a kérdésben, hogy a szüleinek legyen-e még gyerekük, de biztos, hogy nem hagytam volna átköltözni a mamához, még a kórházi napokra sem, ment volna a mama hozzátok, de igazából egy ekkora gyerek már csak nem halt volna éhen az anyja nélkül kettesben az apjával vazze.

Itt amúgy a nagymama tudna sokat segíteni, ha mellétek állna, és közölné a gyerekkel, hogy szeretlek, meg minden, de 14 éves kis csipszarként odahaza a helyed éjjelente, és becsomagolná a fogkeféjét.

"Baxus, mióta kell a gyereket megkérdezni hogy akar e testvért? Ez nem az ő döntése, sőt, a velemyne se számít. Arról, hogy legyen e másik gyerek nem ő dönt és mindegy, hiigy ő mit akar. Ugyanez vonatkozik a házasságra, válásra is. Eh a két felnőtt dolga, nem a ygereke."

Szomorú, ha így gondolod. Hálistennek nem vagyok a gyereked. Nem irigylem őket. Normális családban a gyereknek nem kuss a neve. Ők is családtagok, őket is érinti egy kistesó, válás, stb. Nem lepne meg, ha a gyereked úgy gondolná, hogy neked meg majd abba nem lesz beleszólásod, hogy otthonba ad-e idős korodban.

Én alapból nem akarok több gyereket, de ha a gyerek mindenképpen szeretne egy kistesót, akit szeret, akkor nem venném el a lehetőséget, hiszen ezt csak mi vagyunk képesek neki megadni, és én a másodikat is szeretném ugyanúgy.

Nem azt mondom, hogy a gyerek döntsön, de aki a szülők felsőbbrendűségét hangsúlyozza állandóan, az is téved. A saját gyermeked, élete kezdeti legalább 18 évét veled fogja leélni otthon, egy házban. Egy kicsit azért meg lehet kérdezni, hogy szeretne-e...mert ha nem, akkor már csupán a létezését is utálni fogja, az pedig senkinek nem jó, téged meg utálni fog az első gyermeked, gratula.

Nekem is tekintélyuralmi szüleim voltak. Jovv gimibe akartam menni, minden tudásom megvolt hozzá, de kényelmi okokból nem engedték (5 perccel lett volna messzebb). Sose gondoltak bele, hogy nekem mi a legjobb, hogy én mit érzek, stb. Úgyhogy én ezt a gondolkodást teljes mértékben kirázom az életemből. És igen, akármit tegyenek, emiatt nem hiszem, hogy valaha meg fogok nekik bocsátani. És a kérdező 14 éves gyereke sem.

"de 14 éves kis csipszarként odahaza a helyed éjjelente, és becsomagolná a fogkeféjét."

Gratulálok neked is. Hogy lehet így hivatkozni valakire ?

Nekem is a lányoddal kell egyetértenem. 17 éves vagyok, az öcsém hamarosan 3 lesz. Félreértés ne essék, imádom az öcsémet, de néha sok. Rengetegszer nekem kell rá vigyáznom, mert anyám kozmetikushoz, fodrászhoz, kávézni megy épp. Nyilván párszor szívesen vigyázok rá, de már elegem van, hogy ez a közösségi életem és a sport rovására megy. Ha pedig valamiért megemlítem, hogy nem vagyok az öcsém bébiszittere, én vagyok a hálátlan gyerek, hiszen én mindent megkapok, csak ekkor meg ekkor kellett az öcsémre vigyáznom.

Irigylem a lányod, hogy lelépett, nekem is el kellett volna mennem koliba gimi elején. Teljesen értető, hogy nem akar a nyakára egy csecsemőt, 14 éves, pont nem erre van szüksége.

,,Nem lepne meg, ha a gyereked úgy gondolná, hogy neked meg majd abba nem lesz beleszólásod, hogy otthonba ad-e idős korodban."

Kérdező, ezt fogadd meg a legjobban. Egy harmonikus családban intim kapcsolatok vannak, ahol a másik személyes világa fontos. Akármelyik másiké. Ha te most nem tiszteled a gyereked, ő se fog téged.

34!

Hát épeszű ember nem is a gyerekétől kérdezi meg, higy akar e testvért. Mindenről kikéred a véleményét? Ha a párod megcsal és te úgy döntesz, valmi akarsz, de a hercegkisasszknynak ez nem tetszik, akkor maradsz a férjedel/feleségeddel, az meg járjon nyugodtan másik lyukra/farokra? A gyerekvállalás a felnőttek döntése.

Amúgy érdekesen gondolkodsz. Az, higy légyen e testvér, a gyerek dolga, ugye? Ha én akarok megegyez, akkormszamitsak rá, higy majd a már meglévő őrének otthonába ad. Tehát ha nem lesz több gyerek, akkro a már meglévő KÖTELES engem otthon ápolni? Amúgy tájékoztatásodra közlöm, már évekkel ezelőtt előjegyeztettük magunkat a férjemmel a közeli idősek otthonába. 😘 Nem kell a gyereknek ápolnia bennünket.n

Már ott elcsesztétek, hogy a szület3skor mamánál volt. Otthon van az apja minek kellett a nagyihoz költözni?

Én is úgy gondolom, hogy ne a gyerek döntse már el, hogy én vállalok e még gyereket. De! Nem veszem el a terét, nem kap plusz feladatot és nem használom gyerekvigyázónak.

Nálunk külön szoba van, de közel vannak a szobák. Jövőre megy középsuliba a lányom és a legmesszebb lévő szobát fogja kapni, pont azért, hogy ne zavarjuk egymást. A kicsié lesz a mellettünk lévő szoba.

Ha most nem viszed haza, nem állsz a sarkadra, a gyerek azt fogja hinni, hogy nem kell neked, lemondasz róla. Egy ideig így is úgy is utálni fog, de hosszútávon az az érdeke, hogy otthon legyen.

Legyen külön szobája, ne passzold le neki a kicsit, ne csicskáztasd.

Vidd haza, majd lenyugszik.