Mit tennél, ha a tőled külön álló gyereked az anyja iránti hűtlenséggel vádolna, miközben nem voltál az, majd mikor beszélni akarnál erről, hazugnak nevezne?

Miért írkálok? Te válaszolgatsz itt nekem oldalakon keresztül, reagálsz arra amit mondok, idézgetsz engem, magyarázol. Udvarias voltam, de feleslegesen.

Ami az én életemet illeti: én tudtam,kihez megyek hozzá, attól, hogy elváltunk az a 12 év nem volt értelmetlen. Tudtam, hogy mi lesz a nehézség, és gyerek nélkül úgy éreztem, meg tudok majd birkózni vele. Nem a farok után mentem, hiszen 7 év kapcsolat után szültem neki. Gyerek után változtak a dolgok, azt sajnos nem láthattam előre, hogy az apás szülés kiveri nála a biztosítékot és innen csak anyaként és barátként tud rám tekinteni, nőként nem. Vele maradhattam volna ennek ellenére és élhettünk volna egymás mellett barátként, miközben ő pornóra veri, de ez nem volt opció számomra. Amúgy emberként a mai napig jó barátok vagyunk, együtt járunk nyaralni, neki nem is lett utána kapcsolata mert magát hibáztatja, hogy elszúrta az egészet. Nem jóemberségből gondolja ezt, hanem mert ezt a részét tényleg elszúrta. Magába fordult, nem osztotta meg a problémákat, nem kommunikált. Én meg gondolom mást rontottam el, mert senki de senki nem tökéletes. De ez a 12 év nem volt felesleges, voltak szép időszakok és egy csodálatos gyereknek vagyunk a szülei. Eszünkbe sem jutna egymás ellen nevelni. És ezt nem azért írtam le, hogy az orrod alá dörgöljem, hogy így is lehet, hanem, hogy rávilágítsak, hogy aki nincs a helyzetedben az ezt el sem tudja képzelni. De te már leírtad, mit akarsz, tedd azt. És ne válaszolj nekem, mert akkor megint válaszolnom kell és sosem lesz vége ennek a társalgásnak. Egy jó oldala van: legalább már mindent leírtál, ha valakit még érdekel a téma, hozzá tud szólni, van mihez.