Nagyon szar ember vagyok, kérlek nyugtassatok meg? 16f A többi lent

Akik kibeszélnek, ha előtted teszik, esetleg egy olyan mondatot megérné nekik mondani: "az élet túl rövid a gyűlölködéshez, ahelyett, hogy gúnyolódtok, segíthetnétek is abban amit nem tudok, nem tudom minek bántotok, ezáltal nem lesztek többek csak azért, mert próbáltok gúnyolni valakit."

Egyáltalán nem vagy szar ember, ne legyen lelkiismeretfurdalásod.

Nem olvastam el a kommenteket, úgy írok.

Válts iskolát, kezd elölről. 14 évesen kezdtem a szakmait, egy év utána a közegből és a szakmából is elegem lett (olyan helyre kerültem, ahol csak az árnyoldalát tapasztaltam). Második évemet másik iskolában, másik szakon kezdtem, ott egy hónap alatt, annak ellenére, hogyha nem tizenötször, akkor egyszer sem mutatták meg, hogy kell a varrógépet befűzni, magamtól nem ment. Az órákat se értettem. Nem játszottam el még egyszer, hogy depresszióba essek néhány gyökér és egy téves választású szakma miatt. Ismét váltottam, egy olyan iskolába kerültem, ahol az első iskolámban tanult szakmát kezdtem újra, ezúttal azonban kellemes meglepetésként, hogy nem akarnak lelkileg földbe tiporni, értékelik az erőfeszítéseimet, és új oldalról ismertem meg az egész szakmát. Oké, én végül ugyanoda találtam vissza, de a lényeg az, hogy nem szégyen váltani. Inkább válts többször és tapasztalj. A szakma mindig jó, ha van, akkor is, ha szívás, de azt nem mindegy, milyen szakma.

Először is, le a kalappal előtted, látszik, hogy jó ember vagy, nem kell rosszul érezned magadat. Ez nincs összefüggésben azzal, hogy mennyire vagy fogékony a tanulásra vagy mennyire tudsz magadtól is tanulni, amikor a távoktatás van. Ingyenes a teszt, úgyhogy nyugodtan tedd tisztába magadban, hogy a háziorvos diagnosztizált tévesen, nem a te hibád, hiszen te nem olyan tüneteket mondtál, amivel a vírusra akartál szándékosan utalni. 16 éves vagy, most tanulod az életet, ne parázz rá, hogy ha elsőre nem sikerül minden. Azt tartsd szem előtt tanulás közben, hogy ha meglesz ez a szakmád, pénzt fogsz keresni vele, ott van a két rendes nagyszülőd, akikkel, ha belefizetsz a rezsibe, biztosan maradhatsz még pár évig érettségi után. Bedolgozod magadat és ha összegyűlik elég pénzed, elmész és megcsinálod a jogsit, hogy sofőr lehess. Úgy nézz az életben a dolgokra, mint amiket fel tudsz használni, hogy elérd a céljaidat. Természetes, hogy 16 évesen még nem biztos, hogy tudod, hogy 60 éves korodig mit szeretnél majd csinálni.

A gyakorlaton lévő tuskókhoz annyit fűznék hozzá, hogy ne félj kérdezni tőlük. Az tény, hogy érzelmileg nem túl fejlett egyedek, de éppen lehet, hogy azért szekálnak, mert látják, hogy te szerető környezetben laksz otthon és előtted áll még az élet. Őket meg ki tudja, hány évesen, az teszi boldoggá, ha egy 16 évest ugrathatnak. Elég szomorú. Viszont ha elengeded a füled mellett a beszólásokat és kimondod, hogy te tanulni szeretnél tőlük, és a segítségüket kéred, szinte garantált a siker. Fentebb is írták, hogy az embernek jólesik, ha tőle kérnek segítséget, mert azzal fontosnak és jónak érezheti magát a szakterületén. Ha kell, játssz rá az elején, aztán meglátod, ha látják, hogy akarsz tanulni, de nem vagy lekezelő velük és nem csak a lábadat lógatni jársz be, akkor ők is másképp állnak hozzád. Jelenleg azt látják csak, hogy nem igazán tudod a tananyagot, illetve sokszor ellógod a gyakorlatot. Változtass, mondd el, hogy a távoktatás miatt maradtál le a tanulassál, mert lehet, hogy bennük, akik a műhelyben dolgoznak évek óta, vírus ide vagy oda, fel sem merült, hogy te nehezebben tudsz tanulni. Ja, és hát nem utolsó dolog, hogy otthon is tanulj! Biztos vannak tankönyveid, ha nincsenek, akkor ott az iskolai könyvtár. Próbáld meg az érdekességeket megtalálni ebben a szakmában, és gondolj a sofőri karrierre, ami előtted áll, ha ezt elvégzed. Fel a fejjel! :)