Milyen gyerek az, aki a nagyszüleit nem látogatja meg, nem kiváncsi rájuk?

Én nem látogatom,nem tartom magam ezért rossz embernek,megvan rá az okom..

Néha az idős nagyszülőknek is magukba kell nézni.

Én csak az anyai nagyszüleimet ismerem, de nem vagyok kíváncsi rájuk, azaz már csak a nagyanyámra, nagyapám meghalt. Nem látogatom/látogattam őket, mondjuk anyámat sem, de amikor tartottuk a kapcsolatot, akkor sem, évi 2szer találkoztunk, Husvétkor meg karácsonykor.

De nem értem, hogyhogy milyen gyerek vagyok?

Ahogy leírták a kommentekben, olyan, akinek sosem volt szoros kapcsolata a nagyszüleivel, mert azok nem alakították ki. Nem játszottak velem, nem foglalkoztak igazán velem, nincsenek közös szép emlékek. Vigyáztak ránk sokat, míg anyám dolgozott, de igazából ez kimerült annyiban, hogy odamentem suli után, kaptam ebédet, aztán ennyi, utána jàtszottam, amit akartam, nem foglalkoztak velem érdemben.

Szóval, minek látogattam volna őket később? Őket nem igazán érdkelte, mi van velem, így engem sem.

Nálunk a nagyszülőknek - én szüleim - nagyon jó volt az gyerekeim kapcsolata. Sokat játszottak velük, vitték őket nyaralni, stb.

De egy idő után, ahogy nőttek fel, nem tudták elfogadni, hogy a barátok, a hobbi, az egyetem, a pasizás/csajozás nagyobb prioritást kapott az életükben. Pedig szerintem ez az élet rendje. Továbbra is a nyakukra másztak mindenféle ürüggyel, hiába mondtam, hogy illene szép fokozatosan a háttérbe húzódni. És attól még szeretik őket, mert nem velük akarnak eltölteni minden hétvégét.

Nem értették. Anyám képes volt a munkaidőben, a meeting kellős közepén megcsörgetni a messengert a szia, hogy vagy? kérdéssel, meg azon megsértődni, hogy a külföldön dolgozó unokája miért nem jött haza hét közben az ő születésnapját megünnepelni.

A végén már menekültek előlük, meg a szemrehányás-özön elől.

Szóval így is el lehet ezt cseszni azt, ami alapvetően jó volt.

Aki nem kíváncsi a másikra, az nem szereti a másikat, aminek oka van.

A nagyszülő feladata az unokával szerető, szoros viszonyt kialakítani, nem a kisgyerek felelőssége ez, hogy foglalkozzon vele a nagyszülője. Ha nem kap szeretetet, érdeklődést, foglalkozást éveken át, akkor miért lenne kíváncsi a másik félre?

Olyan akinek nem volt sosem szoros kapcsolata a nagyszülőkkel

nagyon ritkán találkoztak

gyerekként is. Például itt vannak

az unokatestvéreim ( mindketten felnőtt nők már. ) és egyikük

sem látogatja a mamámat.

( nekem anyai mamám nekik apai

ágon. ) Nem tudom hogy ezen kívül mi lehet az oka amit fent írtam.

Régebben sem volt túl közeli

a kapcsolatuk de ballagásokra

mindig meg hívták. Szerintem ebben

a mamám is hibás lehet mert egyrészt ő sem kereste őket

ebben a 10 évben. Mindig úgy állt hozzá hogy " minek keresse őket? "

szóval az a nagymamai szeretet az ő irányában sem volt meg.

Meg talán azért is mert sosem

volt az a tipikus jó nagymama..