Miért lett luxuskegy az, hogy a nagyszülők vigyázzanak néha az unokáikra?
Igen, a mai nagyszülők kérdés kapcsán jutott ez eszembe, de máshol is összefutottam már a dologgal...
Szóval, ma megkérdezte valaki, jogosan haragszik-e az anyjára, mert az szó szerint soha nem akar vigyázni az unokára, még olyankor sem, mikor az anyuka orvosi vizsgálatra akarna menni, ahova nem vinné a gyereket.
Már az elején megjegyezte, hogy nem folyton lepasszolni akarja a kicsit, csak bizonyos alkalmakkor jól jönne a segítség.
Erre a kommentelők 90%-a nekiesett, hogy magának szülte a gyereket, oldja meg, nem a nagyszülő dolga vigyázni rá, mit képzel, hát annak a nagyszülőnek van saját élete, felnevelte már a gyerekeit, neki nem "kötelessége" az unokával találkozni, satöbbi.
Majd elhűltem a válaszok láttán. Most a többség tényleg úgy gondolja, hogy valamiféle kiváltság az, hogy a nagyszülő esetleg havonta egyszer vigyázzon 2 órát az unokájára? Vagy ha kéthetente egyszer 2 órát felügyel az unokára, akkor már egyből nincs élete, szabadideje a nagyszülőnek?
Nagyon gáz volt ezt olvasni, hát kire számítson az ember ebben a világban, ha még a szüleire sem tud, mert nem lehet semmit "elvárni". Nem is elvárás ez, csak mittudomén, nem az a normális, hogy az ember szereti a gyerekét, akkor a gyereke gyerekét is szereti és örömmel van vele? Vagy ha nem, akkor nagy áldozat annyit segíteni a gyereknek, hogy néha vigyáz az unokára?
Miért ugrott neki mindenki acsarkodva a kérdezőnek, hogy pofátlan módon be akarja osztani az anyja életét, még kihasználni, még babysitterként tartani, mert esetleg 1-1 alkalomra megkérné, hogy vigyázzon rá? Mi ebben a kihasználás, nem kétnaponta akarta leadni, hogy bulizni menjen...
Most komolyan ott tartunk, hogy egy nagyszülőnek áldozat havonta egyszer vigyázni a gyerekére és az ember senkire nem számíthat, és akkor ezt kellene normálisnak tártani meg nem haragudni érte, hanem jópofát vágni hozzá?
A képemről lesülne a bőr, ha a gyerekem ilyen minimálisan sem számíthatna rám...
A kérdező stílusa legalább normális, semmi rosszat nem írt nektek, veletek ellentétben. Fujtok egyet, de folyamatosan, mert a fejetekbe vettétek, hogy az úgy van és kész...
Én a kérdezővel értek egyet, én biztos fogok segíteni majd, ha nagymama leszek és örömmel teszem majd, nem fogom kényszerként átélni. Kire számítson az ember, ha nem a családjára?
19, miért provokál? Feltett egy kérdést.
Igaza van. Nem tudom, ti hol éltek, mioyen körülmények között, de nekem nincs olyan ismerősöm, ahol a nagymamák ne imádnák az unokát, és ne lennének vele örömmel. Még a dolgozó nagyik is.
Persze, hogy nem törlik a kérdést, tekintve, hogy - mint szintén említettem -, a modik látják, hogy nem ugyanonnan jön a kérdés.
De legalább megjelentek végre az értelmes válaszolók is, akiknek egy normális család úgy működik, hogy a családtagok oda-vissza segítik egymást, a nagyszülőknem meg nem tehet arról unoka.
Ja, az még mindig nem tudjuk, ki beszélt itt otthonról még arról, hogy a nagyszülőnek bármikor rá kell érnie. :D Csak ti hajtogatjátok itt ezt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!