Miért lett luxuskegy az, hogy a nagyszülők vigyázzanak néha az unokáikra?
Igen, a mai nagyszülők kérdés kapcsán jutott ez eszembe, de máshol is összefutottam már a dologgal...
Szóval, ma megkérdezte valaki, jogosan haragszik-e az anyjára, mert az szó szerint soha nem akar vigyázni az unokára, még olyankor sem, mikor az anyuka orvosi vizsgálatra akarna menni, ahova nem vinné a gyereket.
Már az elején megjegyezte, hogy nem folyton lepasszolni akarja a kicsit, csak bizonyos alkalmakkor jól jönne a segítség.
Erre a kommentelők 90%-a nekiesett, hogy magának szülte a gyereket, oldja meg, nem a nagyszülő dolga vigyázni rá, mit képzel, hát annak a nagyszülőnek van saját élete, felnevelte már a gyerekeit, neki nem "kötelessége" az unokával találkozni, satöbbi.
Majd elhűltem a válaszok láttán. Most a többség tényleg úgy gondolja, hogy valamiféle kiváltság az, hogy a nagyszülő esetleg havonta egyszer vigyázzon 2 órát az unokájára? Vagy ha kéthetente egyszer 2 órát felügyel az unokára, akkor már egyből nincs élete, szabadideje a nagyszülőnek?
Nagyon gáz volt ezt olvasni, hát kire számítson az ember ebben a világban, ha még a szüleire sem tud, mert nem lehet semmit "elvárni". Nem is elvárás ez, csak mittudomén, nem az a normális, hogy az ember szereti a gyerekét, akkor a gyereke gyerekét is szereti és örömmel van vele? Vagy ha nem, akkor nagy áldozat annyit segíteni a gyereknek, hogy néha vigyáz az unokára?
Miért ugrott neki mindenki acsarkodva a kérdezőnek, hogy pofátlan módon be akarja osztani az anyja életét, még kihasználni, még babysitterként tartani, mert esetleg 1-1 alkalomra megkérné, hogy vigyázzon rá? Mi ebben a kihasználás, nem kétnaponta akarta leadni, hogy bulizni menjen...
Most komolyan ott tartunk, hogy egy nagyszülőnek áldozat havonta egyszer vigyázni a gyerekére és az ember senkire nem számíthat, és akkor ezt kellene normálisnak tártani meg nem haragudni érte, hanem jópofát vágni hozzá?
A képemről lesülne a bőr, ha a gyerekem ilyen minimálisan sem számíthatna rám...
Furák a mai családok/emberek. Az egyik nagyszülő nem akar vigyázni az unokára, a másikat elzavarni sem lehet. A harmadik családban anyuka nem akarja rábízni, a nagyedikben nevelési elvi ellentétek vannak. És bármi is a kérdés, mindig lesznek köpködők a nagy véleményükkel.
A konkrét kérdésre reagálva, szerintem furcsa ha a nagymama nem akar az unokára vigyázni, esetleg ha megindokolja h miért nem, akkor oké (fél egyedül egy újszülöttel, nem bír lépést tartani egy négyévessel stb).
Az én anyámnak és anyósomnak biztos nem kellene kétszer mondani, bár még nincs gyerekem.
Drága 7-es, kedves Barátom!
Én a Kérdezőnek válaszoltam, nem egy másik válaszolónak.
(6-os vagyok)
Egyszerűen nem értem ezt a kommentcunamit, ami a kérdésből lett. Nálunk, mikor kicsik voltunk, mindkét oldalon dolgoztak a nagyszülők, mert hála Istennek egészségesek, aktívak voltak, megtehették. Amikor már nyugdíjba vonultak, volt, hogy ők jöttek el értünk oviba, suliba, és hazavittek, de nagyon max kéthetente hétvégén voltunk többet náluk, mert úgy jött ki a lépés. Sosem volt ebből para, veszekedés, ha a szüleimnek orvoshoz kellett menniük vagy intézkedni kellett, mi vagy oviban voltunk, vagy vittek magukkal, ha meg nagyon nem tudták megoldani,akkor meg tudtunk számítani a nagyszülőkre.
Egyébként baromi vicces az a provokáció, ami lement, nagyon unatkozhatott a delikvens... :D
Nyugi, emberek, nem én vagyok az a kérdező. Csak szimplán egyetértek vele, akkor is, ha kamu volt a kérdése, magával, ezzel az elvvel.
Hogy milyen durva már, hogy az ember az anyját alkalmanként nem kérheti meg erre... És szerintem erre nem magyarázat az sem, hogy dolgoznak a nagyszülők, mert nem heti 3-szor kellene vigyázni az unokára, csak alkalmanként, ráadásul komoly okok miatt.
Nekem az a fura, hogy a többség szerint normális, hogy egy nagyszülő nem akar az unokára vigyázni.
Most magunkból kiindulva, nálunk is dolgoznak a nagyszülők, mégis már az unokák születése előtt mondták, hogy bármikor felvigyázás kell, szóljunk, akkor is, ha munka után kell rájuk vigyázni. Sőt, alig várják, hogy menjenek hozzájuk a gyerekek.
Jó, nyilván mi sem élünk vissza ezzel, de igen, pl. nálunk tök természetes volt, hogy mikor orvoshoz mentem, a férjem meg dolgozott vagy olyan dolgunk volt, ami gyerekkel macerás, akkor tárt karokkal várták az unokát, nem siránkoztam, hogy ők dolgoznak és nem tudnak vigyázni rájuk 2 órát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!