Miért lett luxuskegy az, hogy a nagyszülők vigyázzanak néha az unokáikra?

Én sem értem minek lovagolsz még mindig a témán. Tényleg nagyon átlátszó ez az egész, egyértelmű, hogy ugyanaz az ember tette fel a kérdést. Csak most próbálja visszafogni magát, de már meg is érkezett megint az “akkor én sem segítek idős korában, hanem otthonba vágom” gusztustalan sláger, ami egy lapon sem említhető az unokára vigyázással!! Könyörgöm, az anyja életet adott neki, megszülte, felnevelte vélhetően legjobb tudása szerint, legalább 18 éven át gondoskodott róla, iskoláztatta és még sorolhatnám és komolyan képes valaki félvállról odabökni, hogy ha néha nem vigyázol a kölkömre, akkor majd idős korodban beváglak egy otthonba?? Na ez csak az igazán undorító hozzáállás! A nőt, akinek az életedet köszönheted, azzal “fenyegeted”, hogy otthonba dugod, ha nem vigyáz akármikor a gyerekedre, amikor neked úgy jön ki a lépés. Gratulálok!

Azzal, hogy felnevelt téged már bőven rászolgált a segítségedre, amit te annyira rögeszmésen feltételekhez, történetesen a gyerekedre való szitteléshez akarod kötni.

37-es is szívemből szólt, egyet tennék még hozzá.

A saját szülődet alázni egy fórumon kérdező, még névtelenül is, szégyenletes. Megnyitni x kérdést, hogy valaki validáljon, hogy biza neked van igazad, pusztulatosan gáz, már bocsánat, szégyelld magad.

Az addig rendben van, hogy szívességet kérsz, és mérges vagy, mert nem segít anyud benne, oké, aláírom. De azzal dobálózni, hogy otthonba dugod, csak mert nem vigyáz a gyerekedre,a legundorítóbb, legaljasabb szemét dolog a világon.

Nem hiszem el, hogy a való életben "normális" ember így gondolkodjon. A harag, a sértettség, az itt való írkálás helyett talán el kéne gondolkodni a miérteken, mert ahogy többen is írták előttem, elvárni nem szabad hogy valaki a gyereked pesztrálja, de érdemes feltenni a kérdést magadnak és édesanyádnak is, hogy mégis miért érzi azt, hogy nem szeretne vigyázni a kisgyerekre.

"Én értem, hogy ezt nem lehet kierőszakolni, de akkor szerintem azt a következtetést is levonhatjuk, hogy az ilyen szülő nem is szereti a saját gyerekét, és nem is kell rajta csodálkozni, hogy idős korában majd az ő gyereke is nyűgnek éli meg a segítést és nem fog menni. Nem?"

Nem. Ebben semmi logika nincs. Legalább is én a saját felnevelésemet "köszönöm meg" anyukámnak azzal, hogy gondoskodom róla, nem a bébiszitterkedésért cserébe jár a látogatás.

Nem fogsz valakit automatikusan kedvelni, csak mert a gyereked gyereke. Szeretni persze lehet, de szeretni és kedvelni két nagyon különböző dolog. Szeretheted halálosan az unokádat, és ezzel együtt nem kedvelheted benne, hogy hisztis vagy akaratos - és amikor nagyi vagy, már nem is kell ezt eltűrnöd.

"Kötelessége csupán a szülőnek van a gyereke iránt."

Akkor innentől min megy a hiszti?

Megválaszolom a kérdéseid, kérdező:

"Milyen alapon? Ő vállalta, még jó, hogy felnevelte, hát milyen érdekes lenne, ha bevállalnék egy emberi életet, aztán azt mondanám, ja, meggondoltam magam :D

Kötelessége csupán a szülőnek van a gyereke iránt.

- ahogy neked is van a saját gyereked iránt, ergo ne a nagyi legyen az egyetlen opció

A gyereknek a szülő iránt nincs. Meg a nagyszülőnek az unoka iránt sem természetesen. Ahogy az unokának sem a nagyszülő iránt. - itt meg is válaszoltad a kérdésed, amin délután óta ugrálsz!

A családi kapcsolatok is olyanok, mint a többi kapcsolat: a törődéstől függ kialakulni a szeretet, nem attól, hogy valaki teljesíti a kötelességét.

- Akkor zárjuk már ezt le könyörgöm! Senkinek nem kötelessége a gyereked pesztrálni, de ahogyan majd Te idős ember leszel és rászorulsz majd a gyerekedre, ugyanúgy édesanyád is lesz idős ember,aki rászorul a segítségedre. Érted már az összefüggést? Ez nem elvárása anyudnak, hogy na majd ha öreg nénike lesz, akkor segítsd, ez egy értelmes embernek alap dolog, hogy a lehetőségeihez mérten segít.

Azt értsd meg végre, hogy a kérdése(i)d mind abból fakadtak,a stílusod meg a hangnemed miatt, hogy rá akarod kvázi lőcsölni anyudra a gyereked, amíg ügyet intézel, és ő nem ugrik úgy, ahogy épp akarod. Ezért haragudhatsz rá, de bedobni a "majd akkor én sem segítek hanem beváglak az öregek otthonába" - kártyát a legaljasabb, legundorítóbb dolog a világon, amin nagyon, de nagyon el kéne gondolkodni. Ha ez az első dolog, ami eszedbe jut, mikor anyud nem ugrik, ott van baj fejben, tanakodj el ezen, és remélem, most már megnyugszol, hogy ennyien és ennyiszer körbejártuk neked ezt a kérdést!

Olyan alapon te irtó nehéz felfogású, hogy attól még hogy ő vállalta a gyereket, a gyereknek nem esik le az ujja, ha minimális szinten hálás az életéért! Értelmes ember legalábbis biztosan nem úgy áll hozzá, hogy ha anyám 50es évei közepén járva, aktívan dolgozó emberként nem vigyáz akármikor a gyerekemre, akit meg ÉN vállaltam magamnak, akkor bevágom egy otthonba. Ennél szánalmasabb hozzáállás nem is létezik.

Ha úgy fütyül az anyám, ahogy nekem megfelel, akkor talán nem hagyom idős korában betegen szenvedni egyedül, de ha nem tudom kierőszakolni belőle azt, amit én akarok, akkor egyből megfenyítem azzal, hogy otthonba vágom. Gyönyörű.

Irtó gáz vagy, a másik kérdésnél is ugyanezt toltad, vagy segít a kölkömmel vagy otthonba rakom és rohadjon meg. No komment.