Miért lett luxuskegy az, hogy a nagyszülők vigyázzanak néha az unokáikra?
Igen, a mai nagyszülők kérdés kapcsán jutott ez eszembe, de máshol is összefutottam már a dologgal...
Szóval, ma megkérdezte valaki, jogosan haragszik-e az anyjára, mert az szó szerint soha nem akar vigyázni az unokára, még olyankor sem, mikor az anyuka orvosi vizsgálatra akarna menni, ahova nem vinné a gyereket.
Már az elején megjegyezte, hogy nem folyton lepasszolni akarja a kicsit, csak bizonyos alkalmakkor jól jönne a segítség.
Erre a kommentelők 90%-a nekiesett, hogy magának szülte a gyereket, oldja meg, nem a nagyszülő dolga vigyázni rá, mit képzel, hát annak a nagyszülőnek van saját élete, felnevelte már a gyerekeit, neki nem "kötelessége" az unokával találkozni, satöbbi.
Majd elhűltem a válaszok láttán. Most a többség tényleg úgy gondolja, hogy valamiféle kiváltság az, hogy a nagyszülő esetleg havonta egyszer vigyázzon 2 órát az unokájára? Vagy ha kéthetente egyszer 2 órát felügyel az unokára, akkor már egyből nincs élete, szabadideje a nagyszülőnek?
Nagyon gáz volt ezt olvasni, hát kire számítson az ember ebben a világban, ha még a szüleire sem tud, mert nem lehet semmit "elvárni". Nem is elvárás ez, csak mittudomén, nem az a normális, hogy az ember szereti a gyerekét, akkor a gyereke gyerekét is szereti és örömmel van vele? Vagy ha nem, akkor nagy áldozat annyit segíteni a gyereknek, hogy néha vigyáz az unokára?
Miért ugrott neki mindenki acsarkodva a kérdezőnek, hogy pofátlan módon be akarja osztani az anyja életét, még kihasználni, még babysitterként tartani, mert esetleg 1-1 alkalomra megkérné, hogy vigyázzon rá? Mi ebben a kihasználás, nem kétnaponta akarta leadni, hogy bulizni menjen...
Most komolyan ott tartunk, hogy egy nagyszülőnek áldozat havonta egyszer vigyázni a gyerekére és az ember senkire nem számíthat, és akkor ezt kellene normálisnak tártani meg nem haragudni érte, hanem jópofát vágni hozzá?
A képemről lesülne a bőr, ha a gyerekem ilyen minimálisan sem számíthatna rám...
válasza: válasza:
válasza:"Én annyit mondtam, hogy ilyen esetben miért csodálkozna az öreg, ha mikor ő hívják fel a gyereket, hogy segíteni kellene valamiben, azt a választ kapná, hogy "bocsi anya/apa, dolgozok és nem érek rá, meg amúgy is a saját életemmel akarok foglalkozni? "
- ha képes lennél ilyesmit mondani a szüleidnek...akkor Les Grossman-t idézve
"akkor most lépj egyet hátra és szó szerint b*** arcon magad!"
válasza:Ja, hogy a gyereknek a szülő felé semmi kötelessége. Aha, oké, akkor kérlek szépen a nagyszülőnek az unokája felé még annyi sincs! Sőt, mondok jobbat, egy szülő, aki tisztességesen felnevelte a gyerekét semmiféle kötelességgel nem tartozik a FELNŐTT lánya iránt, akinek már saját családja van és önálló életet él! Ilyen alapon oldja meg az életét, ahogy akarja, történet vége.
Azzal nagyon ügyesen tudsz dobálózni, hogy a gyerek semmivel nem tartozik a szüleinek azért, hogy a világra hozták és tisztességesen felnevelték -amivel alapvetően egyetértenék olyan szinten, hogy ez a szülő önszántából hozott döntése és ha már vállalta, nyilván nevelje fel - de ilyen gusztustalanul vagdalkozni, hogy nem tartozok neki semmivel, bezzeg ő igen is segítsen engem és pattanjon, ha nekem arra van szükségem, hisz én még felnőtt, önálló emberként is alanyi jogon várhatom el a segítséget és még csak a gondolata sem fordul meg a fejemben annak, hogy talán több tisztelettel lehetnék a nő felé, akinek az életemet köszönhetem, talán picit lehetnék hálásabb is.. Áh dehogy, szidjad egy anonim fórumon, mert értelmes ember ezt így szokta.
"ha képes lennél ilyesmit mondani a szüleidnek...akkor Les Grossman-t idézve
"akkor most lépj egyet hátra és szó szerint b*** arcon magad!
Miért is?
Szerinted a kapcsolatokban a szeretet magàtól alakul ki? Maximum egy szülő szereti feltétlenül a gyerekét, minden másféle kapcsolatban tenni kell a kapcsolatért, jót akarni egymásnak, segíteni a másiknak, ott lenni mellette, ha kell.
Senki nem fogja csak azért szeretni a szüleit, mert azok felnevelték - hisz amúgy is kötelességük volt -, azért fogják szeretni, mert ők is szeretetet, bátorítást támadt adnak. Nem azt, amit a 63-as.
válasza: válasza: válasza:Tipikus galambbal sakkozás esete, hagyjátok már szerencsétlent, épp elég csapás neki, hogy ilyen megkeseredett, rosszindulatú és gusztustalan stílussal áldotta meg a sors.
Szerintem, ha leülnénk a fallal megvitatni a témát, előbb dűlőre jutnánk, mint ezzel az agyamenttel, aki meg sem hall semmit, csak ami őt igazolja (mármint szerinte persze..).
válasza:A mai nagyszülők javarésze aktív dolgozó.
Attól mert valaki felnevelt x gyermeket még nem biztos, hogy nagyszülő típus.
Ma egyre több helyen olvasom, hogy a nagyszülőnek igen is nyűg az unokára vigyázni.
Sokan ilyenkor élik meg amit anno gyerek mellett nem tudtak.
Nem elvárásokat kell fenttartani. Ez óriási hiba. Szívességet, segítséget kérni lehet,de nincs rá garancia,hogy kapsz is
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!