Miért lett luxuskegy az, hogy a nagyszülők vigyázzanak néha az unokáikra?
Igen, a mai nagyszülők kérdés kapcsán jutott ez eszembe, de máshol is összefutottam már a dologgal...
Szóval, ma megkérdezte valaki, jogosan haragszik-e az anyjára, mert az szó szerint soha nem akar vigyázni az unokára, még olyankor sem, mikor az anyuka orvosi vizsgálatra akarna menni, ahova nem vinné a gyereket.
Már az elején megjegyezte, hogy nem folyton lepasszolni akarja a kicsit, csak bizonyos alkalmakkor jól jönne a segítség.
Erre a kommentelők 90%-a nekiesett, hogy magának szülte a gyereket, oldja meg, nem a nagyszülő dolga vigyázni rá, mit képzel, hát annak a nagyszülőnek van saját élete, felnevelte már a gyerekeit, neki nem "kötelessége" az unokával találkozni, satöbbi.
Majd elhűltem a válaszok láttán. Most a többség tényleg úgy gondolja, hogy valamiféle kiváltság az, hogy a nagyszülő esetleg havonta egyszer vigyázzon 2 órát az unokájára? Vagy ha kéthetente egyszer 2 órát felügyel az unokára, akkor már egyből nincs élete, szabadideje a nagyszülőnek?
Nagyon gáz volt ezt olvasni, hát kire számítson az ember ebben a világban, ha még a szüleire sem tud, mert nem lehet semmit "elvárni". Nem is elvárás ez, csak mittudomén, nem az a normális, hogy az ember szereti a gyerekét, akkor a gyereke gyerekét is szereti és örömmel van vele? Vagy ha nem, akkor nagy áldozat annyit segíteni a gyereknek, hogy néha vigyáz az unokára?
Miért ugrott neki mindenki acsarkodva a kérdezőnek, hogy pofátlan módon be akarja osztani az anyja életét, még kihasználni, még babysitterként tartani, mert esetleg 1-1 alkalomra megkérné, hogy vigyázzon rá? Mi ebben a kihasználás, nem kétnaponta akarta leadni, hogy bulizni menjen...
Most komolyan ott tartunk, hogy egy nagyszülőnek áldozat havonta egyszer vigyázni a gyerekére és az ember senkire nem számíthat, és akkor ezt kellene normálisnak tártani meg nem haragudni érte, hanem jópofát vágni hozzá?
A képemről lesülne a bőr, ha a gyerekem ilyen minimálisan sem számíthatna rám...
23.Tökéltesen leírtad.
Na kíváncsi vagyok erre mit lép a kérdező, hisz ebben semmi lekezelően gonosz szándék nem volt de mégis ez a válasz az ami a kérdezőt is és a nagyszülők párját is fogja ésszerű érvekkel.
Az a szomorú, hogy itt "elvárásokról" beszélünk. Senkinek ne legyen "elvárása" senki felé. Szívességet kérni normálisan, alkalmanként férjen bele mindenkinek, úgy gondolom, reális dolog segítséget kérni. De a stílus meg a hozzáállás az, ami a kérdésben és a kérdezőben felbosszant leginkább. Két fő dolgot emelnék itt ki: az, hogy említett nagyszülőnek áldozat havi egyszer a saját unokájával lenni, az nagyon nagy baj, ott elgondolkodtató, miért lehet ez így. Lehet,hogy a gyerek kezelhetetlen? Lehet nem havi 1 alkalomról van szó? Lehet, hogy volt már olyan konfliktus, ami miatt ez a nagyszülőben felmerül?
A másik dolog. Érdekes módon az egész kérdésből és a kérdezőből is (ebben a kérdésben is meg a másik háromban, amit ugyanebben a formában és stílusban feltett ma már) az árad, hogy meg van sértve. Ezalatt az idő alatt, míg kommentháborúba kezdett, lehet meg tudta volna kérdezni a szüleitől a miértjét annak, miért nem vállalják a pesztrálást, vagy esetleg megkérni más ismerőst,rokont, hogy esetleg tudnak-e segíteni.
Le lehet írni még ezerszer, hogy az ember magának szül gyereket, de mint említettem, a korábbi kérdező - aki még mindig nem én vagyok, mint itt egyeseknek fáj belátni -, is elmondta, hogy ez rendben van, ő csak alkalmankénti segítséget kérne.
Erre ti itt leírjátok, hogy ". Igenis férjen bele, hogy olykor-olykor ott lehessen a kisgyerek".... Dehát basszus, abban a kérdésben is ugyanez volt nem heti 3-szor akarták lepasszolni a gyereket.
De ha valaki azt mondja, hogy akkor a nagyszülő se várjon majd segítséget se a gyerekétől, se az unokájàtól, akkor meg megy a rinya, hogy nem lehet ilyen feltételhez kötni a segítséget. Miért ne lehetne?
Ha egy nagyszülő nem szereti annyira a saját gyerekét, hogy alkalmanként segítsen neki és nem szereti annyira a saját unokáját, hogy néha örömnek érezze vele lenni, akkor visszafele miért kellene ennek automatikusan működnie.
Szerintem egy ilyen kapcsolat szimplán elhal. A szülők is dolgoznak, ergo nem feltétlenül lesz nekik se vinni az unokát, a nagyi nem megy, merthogy neki is "van élete", aztán majd olyanok lesznek egymással az unokákkal, mint az idegenek.
"Ha egy nagyszülő nem szereti annyira a saját gyerekét, hogy alkalmanként segítsen neki és nem szereti annyira a saját unokáját, hogy néha örömnek érezze vele lenni, akkor visszafele miért kellene ennek automatikusan működnie."
Mert azt nem érted, hogy nem lehet kierőszakolni, hogy valaki "örömnek érezzen" valamit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!