Miért lett luxuskegy az, hogy a nagyszülők vigyázzanak néha az unokáikra?

Igen, a mai nagyszülők kérdés kapcsán jutott ez eszembe, de máshol is összefutottam már a dologgal...

Szóval, ma megkérdezte valaki, jogosan haragszik-e az anyjára, mert az szó szerint soha nem akar vigyázni az unokára, még olyankor sem, mikor az anyuka orvosi vizsgálatra akarna menni, ahova nem vinné a gyereket.

Már az elején megjegyezte, hogy nem folyton lepasszolni akarja a kicsit, csak bizonyos alkalmakkor jól jönne a segítség.

Erre a kommentelők 90%-a nekiesett, hogy magának szülte a gyereket, oldja meg, nem a nagyszülő dolga vigyázni rá, mit képzel, hát annak a nagyszülőnek van saját élete, felnevelte már a gyerekeit, neki nem "kötelessége" az unokával találkozni, satöbbi.

Majd elhűltem a válaszok láttán. Most a többség tényleg úgy gondolja, hogy valamiféle kiváltság az, hogy a nagyszülő esetleg havonta egyszer vigyázzon 2 órát az unokájára? Vagy ha kéthetente egyszer 2 órát felügyel az unokára, akkor már egyből nincs élete, szabadideje a nagyszülőnek?

Nagyon gáz volt ezt olvasni, hát kire számítson az ember ebben a világban, ha még a szüleire sem tud, mert nem lehet semmit "elvárni". Nem is elvárás ez, csak mittudomén, nem az a normális, hogy az ember szereti a gyerekét, akkor a gyereke gyerekét is szereti és örömmel van vele? Vagy ha nem, akkor nagy áldozat annyit segíteni a gyereknek, hogy néha vigyáz az unokára?

Miért ugrott neki mindenki acsarkodva a kérdezőnek, hogy pofátlan módon be akarja osztani az anyja életét, még kihasználni, még babysitterként tartani, mert esetleg 1-1 alkalomra megkérné, hogy vigyázzon rá? Mi ebben a kihasználás, nem kétnaponta akarta leadni, hogy bulizni menjen...

Most komolyan ott tartunk, hogy egy nagyszülőnek áldozat havonta egyszer vigyázni a gyerekére és az ember senkire nem számíthat, és akkor ezt kellene normálisnak tártani meg nem haragudni érte, hanem jópofát vágni hozzá?

A képemről lesülne a bőr, ha a gyerekem ilyen minimálisan sem számíthatna rám...