Miért lett luxuskegy az, hogy a nagyszülők vigyázzanak néha az unokáikra?

Mentsétek el a kérdést, és mutassátok majd meg a gyerekeiteknek, ha unokátok lesz, hogy bocs, le vagytok sz.va, mert most ez a divat.

Két emberen kívül senki nem segítene a gyerekének. Ez nem szomorú, ez egyszerűen megdöbbentő.

158!

Tévedés. Mindenki segítene. A lényeg a mérték, még a miként. Manapság az az elvárás, hogyha a szülő elkohinti magát, hogy vigyázni kell a gyerekre, akkor a nagyszülőnek kutya kötelessége eldobnia azonnal mindent és rohannia kell a szent unokához. Ott aztán a szülőtől megkapja a 100 oldalas listát, hogy mit adhat a gyereknek, mit nem, mit játszhat vele, mit nem, hogyan kell viselkednie a gyerekkel, stb. Az fel sem merül ezekben a szülőkben, hogy a nagyszülőnek is van sajat élete, amibe nem feltétlenül fér mindig bele a gyerek, ahigy az sem ötlik fel benne egy pillanatra sem, hogy a nagyszülőnek nem kell nevelnie az unokát, az ő "feladata" valamikor száz évvel ezelőtt csak a kényeztetés volt. Ma felhaborodik a szülő azon, ha a dolgozó nagymama nem akkor vesz ki szabadságot, amikor az unokának nyári szünet van, mert mi a z, hogy saját magát meri előtérbe elhelyezni.

De az neki egyértelmű, hogy a nagyszülőnek kb kuss a neve: nem tartozik rá semmi, nem szólhat bele semmibe, sőt, véleményt se mondhat semmiről. Végeredményben a szülő szerint egy dolga van: ingyenes, azonnal ugraszthato, mindig szabad bébiszitter kell higy legyen és ennyi.

Ismerek olyan házaspárt akik már a kicsi 2 éves gyerekük felügyeletét heti szinten nem tudták megoldani,mert mind a ketten olyan sokat dolgoznak.

Egyiküket sem akarta háttérbe szorítani a karrierjèt,mert jó sok pénzt kapnak. Szerintem átlag feletti a fizetésük, mind a ketten 400at kapnak legalább. Mindegy nem ez a lényeg.

Hanem az,higy ahhoz hogy ezt el tudják érni a nagyszülőket (akik még dolgoznak) irdatlanul kihasználják. Minden szabad idejüket a nagyszülőknek a 2 éves mostmár négy éves unokájukra kell fordítaniuk és rosszul kell érezniük magukat ha el mernek menni kicsit utazni vagy kikapcsolódni. Mert akkor megkapják a szájhuzogatast,hogy lepasszolják az unokát

Pedig ha anyuka vagy apuka kicsit visszább venne a munkából, lehet kevesebbért keresnènek, de legalább ők maguk nevelték volna pici gyereküket. Szerintem ilyen pici gyereknek meg az anya és apuka mellett van a helye és ha most mèg ezenkívűl másik két felnőtt embernek is növelnie kell ,jó nagy törés és zavartság lesz a gyerek fejében.

Valaki biztos rosszul fog kijönnuli

Szerintem egy nagyszülőnek.nem feladata a gyereknevelés.

Egy olyan esetet írtam le,ahol a nagyszülőket kihasználja a házaspár. Nincs önkritikajuk, és nem tudnak lejjebb adni a saját önző erdekeikböl.

Szerintem egy ötven éves dolgozó nőnek ,férfinak nem hiányzik az hogy újra visszaálljanak pici gyereket nevelni. Nekik max szórakozni kellene az unokával néha napján. Néha napján segíthet , de ne rendszeresen.

Amúgy én azt nem értem, hogy mégis milyen válasz születhetne még itt, ami nem lett leírva a másik, már törölt kérdésnél?

Nyilván semmi új, így komolyan nem értem minek feltenni ugyanazt, akárki is a kérdező.

Jómagam 74-es születésű vagyok, saccperkábé egykorú a másik kérdésben szereplő nagymamával.

Unokám még nincs, mert a nagyobbik is "csak" 21 és klasszik kocka, lehet sosem lesz családja, de az az ő dolga, azért írom le az esetünk, mert releváns mégis.

Én is az a korosztály vagyok, aki teljes nyarakat töltött a nagyszülőknél testvérestől.

Ez úgy festett, hogy reggeli, aztán kiszabadultunk az utcára, a kertbe, a kukoricásba, bárhova és csak akkor látott minket a mama, ha enni kellett adni. Kedvencünk volt a kukoricagóré, de a másik pesti mama is pont ennyit látott, mert ott meg a ház körül lógtunk naphosszat.

Marhára nem az volt a gyerekfelügyelet, minht ma, sem szórakoztatni, sem különösebben felvigyázni nem kellett minket, ha valaki ma mégis így próbálná, vagy a gyermekvédelem törne rá, vagy a rendőr vinné haza a csapatba verődött gyereksereget, a közbiztonság sem ilyen volt. Nagyik meg nyugdíjasak, vagy már háztartásbeliek voltak.

Ma ez hogy nézne ki egy 4 évessel? Reggeltő estig szórakoztatni kellene, mert már a szomszéd gyerkek sem járnak össze, folyton program, hallgatni a vekengést, betartani a szülői utasítások tömkelegét, mert Mancika még egy ropit sem ehet, nem hiszem lenyelné bármelyik kölök a cukros-vizes kenyeret, amit anno hozzánk vágtak két fára mászás között. Nyilván ezek szélsőséges példák, de meg kell érteni, a mai világ rohadtul nem ugyanaz, a szülők, a gyerkek, a családi kapcsolatok sem, a kisgyerkes szülők szülei, a nagyik, meg legtöbbször aktív korú dolgozók, az enyém már 50 éves kora előtt elment anno nyugdíjba.

A kisebb fiam 13 múlt és sosem aludt még anyunál, hovatovább mikor még szükséges volt is max 1-2 havonta töltött ott, pedig még születése előtt nyugdíjba ment ő is ( a nagyfiam születésekor még javában dolgozott).

Nem gondolom, hogy e maitt nem szeretne, felelős munkakörből ment nyugdíjba, egyedülálló szülőként rengeteg eneregiájába került, hogy mindenünk meglegyen, főiskola/egyetem végéig eltartott mindkettőnket.

Apropó. Időskori segítség. Senkit nem lehet akarata ellenére bedugni sehova, ez tiszta sor azt hiszem és ha az élete során belátással élt, öngondoskodott előre, akkor meg tudja oldani segítség nélkül is maga majd, ha rászorul. A legtöbb nagyinak van saját ingatlana, ami az övé és nem elsősorban majdani öröklés tárgya, ergo ha a kedves utódok nem nyitják rá az ajtót, még mindig köthet eltartzási szerződést valakivel, aki gondoskodik róla, aztán akkor nem a gyerke(i), hanem más örökli az ingatlant. Más opció is van, ami nálunk is lehet aktuális lesz és én tiszteletben tartom, hogy így döntött a most 72 éves anyám.

Ő gondozta mindkét szülőjét segítséggel és látta milyen pusztító tud lenni (egyik alzheimer, másik parkinson, nem vidám vég egyik sem) és az örökletes tzényezők miatt és a teher amit ez rá rótt, nem szeretné, ha mi is mindezt megtennénk érte, mikor rászorul. Így ha mégis úgy alakul, hogy rászorul, akkor a normális piaci árú lakása azt a vélt szolgálja majd, hogy a hátralévő éveiben méltósággal, profi segytséget megkapva éljen és nem azt, hogy mi megörökljük és teljes mértékben egyet is értek. Ez esetben eladnánk, (azt is tudja hol vennénk apartmant belőle, várólista ide-oda, ha a privát otthonba fizet az ember, záros határidőn belül be lehet jutni) és a maradék összeg, plusz a tisztességes nyugdíja elég lesz bőven a későbbiekre.

Persze nem rendelkezik minden nagyszülő rendezett háttérrel, de a legtöbbjének azért van mivel sakkozni.

Én gondoskodnék anyuról, ahogy azt otthon is láttam és most is minden segítséget megadok ha kéri (szinte sose kér), de így döntött és én is szintén így, amivel a nagyfiam már most tisztában van.

Igen , a segítség önkéntes, de el nem képzelhetem miért gondolják azt egyesek, hogy majd az unokával való törődés függvényében segítenek, vagy hogy mennyire szúrnak majd ki a szüleikkel, ha nem, mert rengetegen meg tudnák oldani maguk is, ahogy írtam. Arról nem is beszélve, hogy kismillió példa szól arról, hogy kiteszik szívük-lelkük a nagyik, aztán méágse nyitja rájuk az ajtót senki sem, csak mikor a hagyatékin kell megjelenni a halál után, akkor jön tartani a markát boldog-boldogtalan és igenis én ebből sokkal többet látok középkorúként jelenleg, semmint abból, hogy a nagyik tojnak az unokára nyugdíjasként, mert azért dolgozó embernek ne rójuk már fel. Van aki megoldja munka mellett, van aki munka nélkül sem, nem vagyunk egyformák, mindkettő eset normális teljesen.

Ugyanúgy lehetne jönni amúgy a mai szülőkkel is, ahol a gyerekek többsége csak nő mint a gaz, mert nevelni luxus, ha meg mégis rászólnak Julcsira, a szülő van kiborulva, hogy az ő szeme fényének sérül a lekivilága attól, hogy megemlítik, ne verje már agyon a játszón a Pistit, mert otthon kizárólag azt látta, hogy neki mindent lehet.

Ez is szélsőséges egyértelműen, vannak normálisan nevelt gyerekek, de sokkalta gyakoribb, hogy mindenkinek csak jogai vannak, kötelessdége meg semmi sem. Aztán csodálkoznak a szülők miért nem akarja a kiállhatatlan Szintikét a mami nemhogy hónapokig (akár csak pár napig is) szórakoztatni reggeltől estig, aztán ha nem mennek rögtön építeni, babaázni, játszani, fagyizni akkor őrjöngenek. Ha ugyanezen cukiságokkal annyit kellene törődni, mint anno velünk egész nyáron, sokkal hajlandóbbak lennének a mai, akár dolgozó nagyik, de nyilván ez már nem az a világ.

Lazulnak az emberi kapcsolatok, rengetegen élnek online térben, el kell fogadni a változást, akkor is, ha nem esik jól.

Mert az nem járja, hogy kimazsolázzuk a "régi időkből" azt ami tetszik (jelen példánál az egész nyaras felvigyázást és eleve a nagyi-unoka kapcsolatot), de csak ez kellene belőle, a többi már felejtős, merrt az a kor sem volt annyira vidám, csak éppen marhára nem ennyire felgyorsult és lehtőségekkel teli, mint manapság.

Sok helyütt ma is egységként működik a tágabb család mindezek ellenére, leginkább ott, ahol megvan a hozott minta, kellően intelligens, toleráns és empatikus mindegyik fél, nem pedig az elvárásait hangoztatja és előírja miként kellene cselekedjen, avagy érezzen a másik. Hovatovább belátja azt is, hogy vannak dolgok, amin nem lehet változtatni és az egyetlen amit ezekkel tehetünk, hogy elfogadjuk, akkor is, ha nem tetszik, nem pedig Dózsa féle parasztfelkelést szítunk a sértődöttségünk okán, bosszúhadjáratot vízionálva a jövőre (lásd, le se tojom, ide dugom-oda dugom). De ugye érzelmi intelligencia kellene ehhez is, toporzékolni sokkal könnyebb.

Na, nekem ebből elég volt!

Most fogalmaztam egy levelet a WebMinute Kft.-nek (2100 Gödöllő, Alma utca 16.) írásbeli állásfoglalást kérve, hogy egy ennyiszer jelentett, provokatív kérdés miért nem kerül törlésre?

Beleértve a lementett előző kérdéseket, és a mostani szavazóst is.

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-ap..

Érdekelne ugyanis, hogy az oldal szabályzatával ellentétes tevékenység kinek az érdeke, kik használják saját szórakozásukra játszótérnek az oldalt?

Aztán majd meglátjuk!

#164

Nem kell lehiggadnom, nem vagyok ideges!

Még csak hozzá sem szóltam.

Az előző variációnál, az "afganisztános katona férjnél" 1x elmondtam kulturáltan a véleményemet, onnantól kezdve csendes szemlélő vagyok.

Csak hosszú éves felhasználóként zavar, ami itt már jó ideje megy, az oldal színvonalát lesüllyesztve.

Nem hiszem, hogy a tulajdonosoknak - akiknek ez a zsebére megy - tudomásuk van róla.

Aztán tovább nem érdekel!