Mi egy nagyszülő dolga/kötelessége? Milyen egy jó nagyszülő, mik a feladatai?

Nekem nem volt nagymamám, mégis életben maradtam és még a szüleim is megoldottak mindent.

Én kifejezetten azért költöztem vissza a szülővárosomba, mert anyukám azt mondta, sokat szeretne segíteni a babával, és ne 70 km-e lakjak tőle ahol tényleg nincs segítség.

Ha ezek után azt mondaná h bocs de heti 1-2 óra fér bele, akkor jogos lenne a felháborodásunk, hogy nem ezért hagytunk ott csapot-papot.

De az anyósom az soha nem ígért semmit, ő is dolgozik még, ápolja a férjét és csinálja a dolgát.

Sose mondanék neki olyat, hogy de szemét már h nem ugrik azonnal ahogy kiejtem a számon....

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__nagyszul..

Érdekes akkor ide nemtudom ki írta a válaszokat a nagyresze válaszolónak öröm és imádnak unokázni.

Vagy Ez megint Olyna téma hogy ha ha így teszek fel a kérdést ez a válasz ha másik szemszögből akkor meg más???!!

68 már bocsánat de nálad valami nem kerek.

Mi az h nekem szül a gyerekem unokát???

Meg kikapcsolódás az unokával lenni.. igen, jó elunokázni, és szórakoztató is egyben, de korántsem kikapcsolódás....

Úristen honnan szeded ezeket....

Másfél éves gyerek anyjaként én kicsit inkább a másik véglet vagyok mint a menyed, az a típus, akinek a heti egy nagyizás is sok tud lenni, főleg ha az kötelező. Mi is csak hétvégén tudunk mindhárman (apa-anya-gyerek) együtt lenni, minőségi időt eltölteni, ezt nem akarom mindig vendégeskedésre áldozni, vagy "kiiktatni" a gyereket. Arról nem is beszélve, hogy egyik oldalról különélő nagyszülők vannak, plusz szintén külön van egy dédi is. Ha minden hétvégén mindenkinek biztosítani akarom az unokázást, nem marad családi életünk. Ha szeretnék a gyerekemmel és a férjemmel egy egész hétvégére családi programot csinálni (hiszen ilyet is kell), akkor ne agonizáljon a nagymama, hogy két hétig kimarad az unoka az életéből, legyen képes elfoglalni magát. Ha meg heti többször kéne nagyizni, úgy érezném, nem nekem van gyerekem, hanem a nagyinak csináltam. Megjegyzem: biztos vagyok benne, hogy nagymamaként is ugyanezt az álláspontot képviselem majd, és nem fogom nyaggatni a fiamékat, hogy hozzám igazítsák az életüket, mert nekem fixen hetente kell az unokám.

Aki a kötődésen rugózik, hogy ahhoz milyen gyakoriság kell, az nagyon túloz, megvan az bőven a heti egy találkozással is, még kevesebbel is, ha olyan a nagymama. Ha meg nem olyan, akkor egész héten lóghat az unokán meg nyalogathatja, akkor sem fog kötődni.

Nade a lényeg: otthagynom még sosem kellett a kicsit egyik nagyinál sem, egy ilyen kicsi gyerek anyjának (ha az apa is ott van) nincs (legalábbis heti szinten biztosan nincs) olyan dolga, amit a gyerek lepasszolása nélkül ne tudna elintézni. A nagybevásárlást is meg tudjuk oldani hárman (ketten csak elbírunk a gyerekkel), vagy csak az egyikünk megy, gyerek nélkül.

Szóval a szülők nyilván azért adják át a kérdezőnek a kicsit minden héten, hogy nyugtuk legyen tőle, ez azonban szerintem inkább olyan havi egyszer tolerálható. A nagy felvigyázási igényt pedig tartogassák akkorra, mikor már mindketten dolgoznak, és egyikük sem tud elmenni az oviba a gyerekért. Addig minek fárasztják? Arra van a gyed és a gyes, hogy legyen aki vigyáz a gyerekre: a gyeden, gyesen lévő szülő.

Persze, mindenki örül a csendnek, meg hogy elmehet moziba, de tudomásul kéne venniük, hogy a gyerek születése után pár évig nem jár heti szinten az ilyen fajta kikapcsolódás, lejjebb kéne adni az igényekből. És hagyni kéne a nagymamát is elmenni egy rohadt strandra, az egész nyamvadt nyáron legalább egyszer. Örüljenek egyébként is, hogy nem egy "unokab*zi" (elnézést a kifejezésért), aki oda is költözne a gyerekhez, ha tehetné, hanem van élete azon kívül is.

Nem értem egyik-másik hozzászólót, hogy "jaj, segíteni kell szegény szülőknek, hogy minden héten tudjanak kicsit pihenni meg feltöltődni, de a nagyi kiköpheti a belét is, ő örüljön, ha aludhat éjszaka". Jézusmária.

Annyira én mondjuk nem vagyok meglepődve a kommenteken, és hogy melyik oldal van felpontozva.

Szélsőségesen individualista világban élünk, ahol mindenki elsősorban a saját érdekeit nézi, és ezeket az érdekeket még a család és az állítólagos szeretteink sem írják felül. Ebben a sztoriban mind a két fél megéri a pénzét, a meny is, de az anyós is. A meny önző és tényleg gyakran lepasszolja a gyereket. Az anyós pedig elkönyvelte a menyét, és kapaszkodik a heti 6 nap munkába, de őszintén szólva, a sorain átüt, hogy neki terhes ez az egész unokázós dolog és a munkaidejevel takarózik. Es ez is önzőség. Mert egy családban, egy közösségben adok-kapok viszony van, és néha áldozatot hozunk a másikért, mert szeretjük. Továbbra is hangsúlyozom, ez a menyre is érvényes, tehát ezeket az erőfeszítéseket neki is meg kell tenni. A kommentelők pedig beálltak az egyik oldalra, és innentől kezdve igazából tökmindegy, mit mondana a meny, itt akkor is az anyós az áldozat. Közben azt csak kevesen veszik észre, hogy már önmagában mennyire furcsa ilyenekről diskurálni, amikor normálisan funkcionáló családokban a felek leülnek egymással és megbeszélik, ha gond van, és nem az az első gondolat, hogy én miért vigyázzak az unokámra, nem nekem lett szülve.... Nagyon rossz irányba haladunk, és a nagyszülők sose felejtsék el, hogy az unokáik szüleit ők nevelték, így pl. hol van a sztoriból az anyós fia, akinek ugyanúgy lehetne ebbe beleszólásba?

Summázva, nem olyan fekete fehér ez, mint ahogy általában itt kezelik az ilyen témákat.

68-as, neked súlyos problémák vannak a fejeddel, ajánlom, hogy kezeltesd!

Nem is érdemes az ilyen nőnek unokát szülni. És a munka mégis hogy lehet fontosabb mint az unoka? ---> Már megbocsáss, de ki az a kötözni való hülye, aki az anyósának szül? Aki ilyen debil, az meg is érdemli, hogy belegebedjen a nehézségekbe!

Kérdező! Semmi gond nincs veled, ennek pedig semmi, de semmi köze az önzéshez, és a te nagymamai minőségedhez! Heti hat napot dolgozol keményen, bőven jár neked az az egy nap kikapcsolódás! Az pedig, hogy még sérteget és becsmérel, hogy te nem nőttél fel a feladathoz, hát csak saját magát égeti. Mit hitt? Leszakadna a pofám, ha 50-60 év körüli embereket ugráltatnék a magam kénye szerint. A gyereket ő szülte, nem a te parancsodra, akkor pedig oldja meg és legyen tekintettel rád! Szóba nem állnék vele, ameddig bocsánatot nem kér, és mondom ezt úgy, hogy a menyed korabeli lehetek.

Kérdező, szerintem ne aggódj túl sokat ezen a kérdésen! Sokan, sokfélét írtak már, de a lényeg, hogy te jó ember lehetsz! Van saját életed, hobbid, elfoglaltságaid, terveid, nem otthon zombulsz a tv előtt, a híreket hallgatva (a legtöbb ember fejében szerintem az a kép él az átlag magyar nagyszülöről, hogy csak arra vár, hogy ugorhasson az unokákáihoz és az élete egyébként üres és céltalan).

Beszéld meg a menyeddel ezt a dolgot (soraidból az jön át, hogy nagyon fiatal még a lány?). Értesd meg vele, hogy a világ nem csupán körülötte és az unoka körül forog. Legyen kölcsönös az alkalmazkodás és a tisztelet is, hogy a másiknak is van dolga és ez nem a fontos-nem fontos, szeret-nem szeret relációban kell értelmezni.

A menyed nem érett meg az anyaságra, ha ilyen marhaságokat beszél.