Mit gondoltok az olyan férfiról, aki ragaszkodik ahhoz, hogy az elsőszülött fiúgyermek az ő keresztnevét örökölje?

Hogy beképzelt.

Nőkből is ismerek olyanokat, akik magukról nevezték el a gyereküket. Olyan görcsös, egoista dolog.

Nálunk így van. Nálunk nem ragaszkodott senki hozzá de én akartam, hogy a fiam apja nevét vigye tovább mert tetszik a név : Dénes.

Már az ük-déd-nagypapa is Dénes volt.

Kavarodás meg nincs.

Anyósom apósomnak nem azt mondja, hogy Dénes, hanem, hogy "gyere papa"

A férjemet mindenki Dinónak hívja. Barátai, családja,kollégái.

A fiam meg Dini..Még az oviban is így hívták. Szóval senki nem keveri őket..:)

Egyetértek az előttem szólókkal, azzal a kiegészítéssel, hogy szerencsétlen gyerek kiskorában Ferike, Józsika, kisPistike, kisAndris, stb., és még 30 éves korában is így szólítja a rokonság. Vagy akár mindenki, mert rajta ragadt.

Anyám is emlegeti, hogy a kisCsabi..., mondom anyu! Hány éves koráig akarjátok még Csabikának szólítani, amikor felnőtt dolgozó, komoly férfi?! Borzalom.

Utolsó, igen, pont, ahogy nagyon szépen bemutattad.

Aztán ebből vannak a "gyönyörű" röhögnivaló becenevek. Mert vhogy csak meg kell különböztetni a 3-4 generációnyi Jánost egymástól meg az összes többitől legalább az utcában.

Vagy pl a barátnőm apukáját ismerem x éve, csókolom Pityu bácsi, gyere Pityukám megyünk, Pityu hol a vicik-vacak, aztán egyszer véletlenül ott vagyok Ferenc napkor és jönnek a vendégek köszönteni. Nèzek, mint a moziban, mondom mi ez, apudnak most van a szülinapja?? Ja, nem apu Ferenc, nem tudtad??

Nem, és rajtam kívül még nagyon sokan mások sem.

Azért Pityu, hogy megkülönböztessék a többi Feritől.

Mondjuk akkor ketesztelhették volna mindjárt Istvánnak, meg adhatnának önálló keresztneveket, és akkor nem kell ilyen hülye, sok esetben az érintettnek kínos szokásokat meghonosítani a családban.

Aztán ebből vannak a "gyönyörű" röhögnivaló becenevek.

Miért szerinted a röhögnivaló becenevek csak ott vannak ahol több generáció viszi a nevet??? Buta az aki így gondolja.

Én Andrea vagyok. Rajtam kívül a nagy családban nincs másik Andrea. A családunk igen nagy, hiszen anyámék 15-en, apámék 9-en voltak testvérek. Mi 4-en, és rengeteg unokatestvér van. Mindenki tudja, hogy Andrea vagyok, mégis mindenki Lizinek hív. Pedig ez nem is az Andrea becézése, mégis ez a becenév maradt rám. Ma már felnőtt ember vagyok, akárhová megyek, bemutatkozom, hogy Andrea vagyok. De idővel ők is Lizinek hívnak. Még a főnököm is.

Mindenkinek lehet beceneve, és ez független, hogy egy családban hány Lajos vagy Béla van. A becenév nem ettől függ.