Szerintetek is igaz az, hogy az elsőszülött gyerek fontosabb a többinél az apuka számára?

Nem igaz.

De van olyan, hogy valamelyik gyerek valamelyik szülővel szorosabb kapcsolatban van. De ez nem attól függ, hogy ki az első gyerek.

Pl. van olyan apuka, akinek a lánya a szeme fénye. Van olyan apuka, akinek a fiú, mert ő viszi tovább a nevét és neki adhatja át a tudását, szokásait. Stb.

Ha meg több házasság van, akkor lehet, hogy éppen az "új" gyerek lesz a kedvenc, mert már a többi gyerek nagyobb, idősebb. Vagy ha rossz a kapcsolat az exszel, akkor a gyereket is elmarhatja az apától, így elromlik a kapcsolat.

Nekem négy van, két "helyről" - néha kikérdezem őket melyiket szeretem a legjobban, mind a négyre van magyarázat (az elsőt azért mert miatta lettem apa... stb...)

Jó játék, szeretik.

Szóval én nehezen tudok elképzelni ilyen különbségtételt, de hát példa meg mindenféle hülyeségre volt már.

Olvastam a babakelengyés kérdésedet, és csak azért nem válaszoltam, mert az előttem kommentelők annyi h.ülyeséget hordtak össze, hogy nem volt kedvem belefolyni a vitába.

Nem, ez nincs így - általában.

Most, állapotosan, egy kicsit mindent jobban mellre szívsz, de hidd el, ha jó a házasságotok, és - ahogy ott írtad - az apa is akarta a gyereket, nem lesz semmi baj.

Talán azért érzel most így, mert neked ez az első, a férjed meg már végigélta egyszer a "várás" állapotát, neki nem új a dolog.

Várj, amíg megszületik a kicsi, meglátod, nem kell attól félned, hogy őt nem fogja szertni az apja. Minden gyerek más, és ahogy egy előttem író apuka is megjegyezte, az egyiket ezért, a másikat meg másért szereti az ember.

Nálunk kicsit más volt a helyzet, de az biztos, hogy a férjem a mi gyerekünket szerette legjobban a három közül, talán azért is, mert a két elsőt az anyjuk primitív módon az apjuk ellen nevelte.

Ha a férjed kedvesebb most az elsővel, abban nyilván az is közrejátszik, hogy bizonyos mértékig bűntudatot érez vele szemben, érthető okokból.

Szóval, várd ki a végét, nem eszik a kását olyan forrón!

A tökéletlen beszólásokkal meg ne törődj, leggyakrabban azok szólnak hozzá az ilyen kérdésekhez, akiknek se gyerekük, se férjük, se tapasztalatuk nincsen.

Sok szerencsét a babával, ne nyugtalankodj fölöslegesen! :)

Elsőszölött vagyok, lány, elköltöztem.

18-24 között jó, ha hetitíz percet beszéltünk, pedig akkor még együtt laktunk, csak a mstohaöcséim valahogy mindig fontosabbak voltak

Egy éve összeköltöztem a párommal, első 1-2 hónapban jött, meg hívott. Most már ott tartunk, hogy az utóbbi lassan fél évben csak én kerestem, ő bszott felhívni.

Kb. két hónapja nem beszéltünk, egy szót sem. Kíváncsi vagyok, mikor jut eszébe, hogy én is létezek.

Nekem saját példám nincs, de itt az oldalon lépten-nyomon ezt olvasom. Sokszor irták már "új nőknek", hogy te meg a gyereked csak második lehetsz stb.

Most hogy ez csak az uj nőre értendő-e, vagy a gyerekre is, azt nem tudom.