Szülők! Ti hogyan reagálnátok, ha a lányotok bejelentené, hogy teherbe esett egy ázsiai férfitől?

Mivel a gyerekeim szeretete mindent felülír, természetesen elfogadnám és támogatnám amennyire tudnám. Nem mondom hogy ujjonganék, hogy 20 évesen történt mindez, de azért a tragédiától messze van. Inkább ez, minthogy elvetesse!

Mondjuk én kifejezetten kedvelem a Magyarországon született ázsiaiakat, mindkét gyerekemnek vannak kínai származású osztálytársai (igen, Kőbánya...) és szimpatikusak, megbízhatóak, jó tanulók. Remélném hogy ez a srác is felelősségteljes és felnő a dologhoz ha már megtörtént a "baleset".

A fajok közti keveredésről meg annyit, hogy aki egy kicsit is ismeri a genetikát az tudja hogy a félvér gyerekek átlagban egészségesebbek, ami jó hír ha már egyszer az unokámról van szó.

Remélem a családod csak azért fél a kínaiaktól mert még nem láttak közelről egyet se. Ha a fiú jó benyomást gyakorol rájuk, talán megenyhülnek és megváltoznak az előítéleteik. Drukkolok nektek. És bármi is lesz, ne feledd, nem édesanyád véleménye számít. Neveljétek a gyereket szeretetben.

Ha a szüleid nem tudják elfogadni az ázsiaiakat annak ellenére sem hogy van/lesz egy félig ázsiai unokájuk, akkor menjenek a pokolba. Túl sokan esnek abba a hibába, hogy a szüleiknek élnek, még akkor is, ha azok rossz emberek.

Amúgy a legtöbb friss nagyszülő elolvad az unokája láttán és nagyon sokminden megváltozik olyankor. Lehet hogy egy szempillantásra eltűnik a rasszista probléma.

Nem örülnék egyáltalán, több okból. Egyrészt, 20 évesen nincs mögötted olyan egzisztenciális háttér, szakma, tanulmányok, munkatapasztalat, hogy akár egyedül is jól boldogulj az életben, akkor mi lesz, ha egy gyereket is neked kell eltartani?

Mellesleg egy 5 hónapos kapcsolat, az semmi. Nagyon-nagyon friss kapcsolat és nagy esélyed van rá, hogy egyedülálló anya leszel húsz évesen. Lerontod a lehetőségeidet az élet szinte minden területén (munka, párválasztás).

Egyébként sem gondolom, hogy 20 évesen az ember lelkileg elég érett egy gyerekhez, ilyenkor még javában buliznod kéne, élményeket, tapasztalatot gyűjteni és persze tanulni, nem pedig anyukásat játszani.

Annyival támogatnám a gyerekemet ilyen helyzetben, amennyivel amúgy is támogatnám, a többit meg oldja meg ő és a párja. Mindneki a maga kontójára szüljön!