Szólnom kell a páromnak a babáról?

Én is kommentelgettem erre régebben, most láttam, hogy van néhány új hozzászólás.

Egyetértek a 86%-os válaszolóval, igaza van. Én részben ismételni fogom, amit írt neked, részben hozzáteszek pár dolgot, de sok újat én se tudok mondani.

1.) Hülyeség ennek az embernek gyereket szülni. Aki agresszív, az az is marad, járhat akármilyen terápiára, meg akárkihez, a személyiségén nem fognak tudni alapvetően változtatni. Ha szülsz neki egy gyereket, azzal csak még jobban hozzáláncolod magad, és ezt ő is tudni fogja. Majd ha a nagy bűnbánat lelohad a lelkében, ugyanúgy terrorizálni fog, csak a gyerekkel együtt és a gyereken keresztül. "Tök jó" lesz.

2.) Borzasztóan sajnállak, hogy milyen gyenge vagy. Én mindig is egy akaratos, erős jellemű nő voltam, és mindig sajnáltam azokat, akik ennyire nem képesek megállni a saját lábukon. Azonban én, sokakkal ellentétben, nem lepődtem meg azon, hogy ezzel a b*romarcúval (bocsánat) maradtál. A bántalmazott nők nagyon nagy százaléka bízik abban, hogy a férfi, aki bántalmazta/bántalmazza őket, majd megváltozik. Óriási tévedés.

3.) Szerintem mindenképpen jelezned kellene a helyzeted egy bántalmazott nőket segítő szolgálatnak, hogy tudjanak arról, hogy régen bántalmaztak, és bizony ez újból megtörténhet. Ha nagy gáz lesz, ők tudnak segíteni, szállást, menedékhelyet nyújtani, jogi útvonalon támogatni téged, pl. távoltartási végzést kérni.

4.) Elég szomorú, hogy a szüleid nem segítenek neked, és lemondtak rólad, de egyfelől érthető is. Gondolom csomószor próbáltak a lelkedre beszélni, de te nem bírsz ettől a férfitól elszakadni. És tényleg úgy van, felnőtt nő vagy, nem foghatják a kezedet sem örökké. Másfelől az én anyám/apám kitaposta volna a belét egy ilyen fickónak.

Hát, ennyi jutott most eszembe.