Szólnom kell a páromnak a babáról?

Nem tudom eldönteni,hogy sajnáljalak vagy sem.Olyan drámai történetet vázoltál fel nekünk egy évvel ezelőtt,hogy tényleg megdöbbentő volt.Sokan akartak neked segíteni,mert minden szavadból érezni lehetett,hogy rettegsz.Sajnáltalak és drukkoltam,hogy rendeződjön az életed.De most elég vegyesek az érzéseim.Azt hittem az ember tanul a hibáiból és nem követi el ugyanazt a hülyeséget többször.

Téged vertek,aláztak,erőszakoltak,fenyegettek,a babádat szintén:

"Azért a végén rendesen megijesztett, mert hozzátette, ha egyáltalán megszületik."

A vetélés is egy veszekedés miatt indult meg.Hogy tudsz valakivel ezekután együttélni? Hogy tudsz valakinek ezekután megint gyereket szülni? Miért elég neked egy viszonylagos önállóság és a teljes kiszolgáltatottság egy életen keresztül? Hogy lehet,hogy a szüleid nem verték még agyon ezt az állatot és elnézik,hogy még mindig vele vagy? Miért jó ez neked,miért nem akarsz teljes értékű ember lenni egy tényleg szerető férj oldalán?

Te tudod.Nekem ez nem menne.Gyereket szülni csak annak mernék(mertem),akivel úgy éreztem,hogy teljes mértékben bízhatom benne,aki valóban a társam és jó apja lesz a gyermekeimnek.Ebben az esetben ez az egész inkább ijesztő.Változni akar,de ki tudja menni fog-e.Egy év nem hosszú idő,főleg annak,aki egész életében ilyen volt és még most is csak részleges szabadságot ad neked,vagyis még mindig lövése sincs arról,hogy milyen a társas kapcsolat.Aki ilyen szinten durván képes volt viszonyulni a saját gyerekéhez és most is vigyáznia kell arra,hogy mit mond és mit cselekszik,mert nem belőle jön,hanem tanítják neki,hogy milyen egy normális ember,azzal én nem tudnék egy ilyen komoly lépést megtenni,mint egy gyerek szülés,aki egy életre összeköt.Ráadásul nem csak neked van veszítenivalód,hanem a gyereknek is.Te döntésed,hogy milyen apát adsz a gyereknek.Lehet,hogy te megtanultad,hogy kell vele élni,hogy mikor kell hallgatni,elviseled,hogy korlátoz,de képzeld el,hogy milyen lesz a saját gyerekével,ha az nem úgy ugrál,ahogy ő fütyül.Egy kamasz gyerek esetében pedig ez borítékolható,hogy lázad.Szerinted vele nem lesz agresszív,ha nem érvényesítheti rajta az akaratát? A másik nagyon fontos tény,hogy azt írtad nincs munkaviszonyod,vagyis nem elég,hogy a gyerek összeköt,de anyagilag is tőle fogsz függeni.Mint tudjuk nem retten vissza attól,hogy ezzel visszaéljen és esetleg elvegye tőled a gyereket,mert ő el is tudja tartani.

Kicsit olyan,mintha becsuknád a szemed és leugranál egy hídról.Törlöd a múltat,az eddigi tapasztalatokat és bízol benne,hogy életben maradsz és nem töröd össze magad.

Azért a tapasztalat nem szokott becsapni és a jelekre mindig figyelni kell.Ne hagyd ennyire el magad,sokkal óvatosabbnak kell lenned,mert lehet,hogy ő nem kap több esélyt,ha elszúrja most,de ki tudja,hogy neked hagy-e esélyt arra,hogy újrakezd az életed.Nem egy békés emberről beszélünk,remélem érted,hogy mire céloztam.

27 éves vagy! Nem vagy gyerek.Muszáj egyedül is boldogulnod,különben állandóan ki fogják használni,hogy önállótlan vagy.A férjed ezt tudja,most már azt is,hogy a szüleidre sem számíthaszt,így valóban az ő tulajdona vagy és úgysincs merszed elhagyni,mert félsz egyedül.Ez óriási hiba.

Ha lelki,mentális problémáid vannak,akkor arra megvannak a megfelelő szakemberek,de csupán azért együtt lenni valakivel,mert egyedül nem tudod életben tartani magad irdatlan nagy ostobaság.A férjed úgy fog játszani veled,ahogy akar.Egy magára valamit is adó nő,akinek van büszkesége,öntudata és valóban képes az önálló életre,sosem tűrné el az olyan férfit,mint a férjed,aki korlátoz és uralkodik.

Te ebbe a kapcsolatba akarsz gyereket szülni,aki szintén vagy szolgalélek lesz vagy megszökik.Ráadásul az apjával szemben az anyjára sem számíthat,mert az fél lépni és megvédeni őt,ha esetleg agresszív az apa.

Ne hagyd magaddal elhitetni azt,hogy 27 évesen nem vagy képes önálló lenni!Az élet valóban nem könnyű,de aki bátor és tesz is azért,hogy boldog lehessen,annak nem kell elviselnie egy ilyen alárendelt kapcsolatot.Erősítsd meg magad,hogy olyan anyja lehess a gyerekednek,akire számíthat! Az apa személyét pedig jól válaszd meg,mert ez a te felelősséged!

A halálraítéltnek utolsó kívánság jár,nem még egy esély,de mindegy.

Úgy érzem hiába győzködlek,te feladtad.Az ajtó bezárult és kattant a lakat.