Helyes dolog, ha a szülő megengedi a GYEREKÉNEK, hogy a barátjánál-barátnőjénél aludjon?

előző vagyok. még annyit, hogy persze, hogy úgy nyilatkozunk, hogy nincs gyerekünk, de mi mást tehetnénk? nyilván mindenkinek vannak elképzelései.

a hibákról pedig: a hibáink is hozzánk tartoznak. ha valami elrontunk, adott esetben az is szükséges az életben való boldoguláshoz. a fontos csak az, hogy ne legyen végzetes hiba. ne fusson ki tragédiába.

a szülői szigor, prüdéria, korlátoltság épp úgy vezethet ilyen tragédiához, mint a túlságosan szabadon engedett gyerek. azt már nevezhetjük magára hagyottnak is, mert tulajdonképpen az.

az a fontos, hogy az ember foglalkozzon a gyerekével, valóban nevelje, ne csak megmondja, hogy mit csináljon, meg mit ne. ez lustaság, az olyan emberek módszere, aki sza.rnak bele a közepébe a gyereknevelésnek. ez nem az.

Abból a megnyilvánulásodból látszik, hogy egy kis prűd senki vagy, csak még magadnak sem merted bevallani, mikor azt írtad, hogy "végre valaki aki megértette mi volt a kérdésem lényege..." Egyből rákaptál arra a személyre, aki egyetért veled, és egyből azt hiszed ez a helyes!!

de tévedsz, nem neked van igazad és attól, h leh*lyézel minket attól még nem is lesz és nem is tekintünk téged bölcsnek!

Egy 15-17 eves kamasz mar nem gyerek. Te is csak 3 evvel vagy idosebb egy 17 evesnel, nem tudom, miert gondolod, hogy te annyira Nagyon Erett Felnott No vagy? Es csak azert, mert betoltotted a huszat, a huszonevesen elit klubbjaba kerultel? En kicsit tobb, mint ketszer annyi idos vagyok, mint te, es hogy egeszen oszinte legyek nem nagyon latok a huszonkeves evesek, es a tizensok evesek kozott kulonbseget.

Ami azt illeti, en bizony megengedem a lanyaimnak, hogy a baratjuknal aludjanak, sot azt is, hogy lefekudjenek veluk. Egesz egyszeruen azert, mert nem az en dolgom. Orulok, ha 15-17 evesen kikerik a velemenyemet valamiben, es csak ugy repes az anyai sziv, mikor hozzam jonnek a problemaikkal, barmennyire is szemelyes legyen az, de ezt nem hasznalom ki, mindig rajuk hagyom a dontest. Viszont a problema megoldasat is:) Ennyi idosen mar el tudja donteni, mi a jo neki, ha rosszul dontott, akkor a sajat karan tanul. Nem allhatok mindig a hatuk mogott, amikor donteseket kell hozniuk (talan ennel meg fontosabbakat is) termeszetesen mindig meg fogom oket hallgatni, es tanacsot is adok, ha kernek, de nem donthetek helyettuk. Remelem erted, kedves kerdezo, hogy en miert engedem meg ezt a lanyaimnak (es a fiam baratnojet is mindig orommel es szeretettel varom, egy angyal az a lany:)) Eddig meg egyik gyerekem se elt vissza azzal, hogy rajuk hagytam a donteseket, ez neveles kerdese.