Gonosz vagyok, amiért ezt gondolom, és amiért megharagudtam a férjemre a beszólása miatt?

"Pontosan tudomm mennyit keresek. Nem kell aggódni. :)"

Nem tudom, ezt a megjegyzést kinek szántad, és mire fel, de szerintem sem a kérdező, sem én aggódunk a te kereseted miatt, se nem vontuk kétségbe, hogy tudod, hogy mennyit keresel.

(Aki képes önálló munkavégzésre, az jó eséllyel azt az értelmi színvonalat is eléri, hogy tisztában legyen a saját jövedelmével, szóval ez eléggé magától értetődő dolognak tűnik. :-)

"Csak azt nem értem,hogyha ilyen feddhetetlen vagy te is,meg a pereputtyod is,akkor mit vergődsz itt?"

Szerintem nem "vergődik" itt, hanem leírt egy helyzetet, amiben ő érzelmileg érintett, és feltett ezzel kapcsolatban egy kérdést, mert kíváncsi volt olyan kívülállók véleményére, meglátására, akik reményei szerint - amennyire lehet, - elfogulatlan és tárgyilagos véleményt mondanak erről.

Szerintem kapott értelmes, hasznos válaszokat is, és - ahogy ebben a rovatban nem ritkán megfigyelhető - olyanokat is, amiknél a válaszoló nem a megosztott információkból, tényekből indult ki, hanem - a saját érzelmi szűrői, és ki tudja milyen motivációi miatt - egy általa kénye-kedve szerint eltorzított képből, a saját rosszindulatú feltételezéseiből, és azt a benyomást keltette, hogy segítő szándék, értelmes tanács helyett valamifajta benne felgyülemlett frusztrációt próbál levezetni rajta azzal, hogy ok nélkül "belerúg" a kérdezőbe, ugyanúgy, ahogy szerintem azzal is a saját frusztrációját, indulatait igyekszik másokon levezetni, hogy azt az országot fikázza, ahol élünk.

(Azt a kérdést, hogy ez minket, itt élőket minősít-e vagy őt, azt meg úgyis mindenki leszűri magának.)

Ahhoz meg nem kell pszichológusnak, terapeutának lenni, hogy az ember tudja, hogy egy boldog, a saját életével valóban elégedett ember nem tesz ilyet, mert nincsen rá szüksége az egójának, hogy azt bizonygassa, hogy ő, vagy az ő élete különb másokénál, és már csak azért sem, mert ha ő rendben van belül, akkor nem abban keres valamifajta lelki kielégülést, és nem abban leli örömét, hogy másokat igyekszik megbántani.

"És amúgy én nem verném magam arra,hogy foscsiországban könyvelő vagyok (vagyis inkább csak voltál,mostmár babucimamucika vagy)..."

Azzal kapcsolatban inkább nem akarok találgatni, hogy a "babucimamucika" kifejezés milyen személyes motivációból fakad nálad, mert nem szeretném megbántani az érzéseidet.

Ha maradunk a tényeknél, szerintem te is tudod, hogy a kérdezőnél a könyvelőség nem "múlt idő" - sem a képesítése, sem a szaktudása, sem a munka terén szerzett gyakorlata, tapasztalat nem tűnik el attól, hogy hamarosan gyermeke születik.

Másrészt én nem láttam semmi jelét annak, hogy "verné erre" magát arra, hogy könyvelő, csak azt, hogy tárgyilagos leírta valami kapcsán.

Mondanám, hogy próbálj egy kicsit is objektív pillantást vetni a saját eddigi hozzászólásaid tartalmára és hangnemére, ha már mást azzal vádolsz, hogy "veri magát valamire", de az eddig megnyilvánulásaid alapján úgy érzem, teljesen felesleges.

Szerintem egyszerű a megoldás: férjed megijedt h mostantól ennyi lesz havonta a gyerekre, mert nem is igazán figyelt, hogy olyan dolgok is voltak a vásárlásban amiből évekig nem kell újat venni (pl. kiságy 2 évig minimum elég).

Szerintem azt tisztázd vele, hogy ez egyszeri eset volt és szerencsére a következő hónapokban már csak apróságok kellenek. Ráadásul kapsz egyszeri anyaságit, amit kelengyepénznek hívnak, máris visszajött 64ezer az elköltött 200-ból. Illetve családi adókedvezményt is igényelheti a férjed, tudom az a 10ezer semmi a ti havi bevételetekhez képest, de mint könyvelő ezt is beleszámolhatod.