Mi volt a ledurvább beszólása a párodnak hozzád?

Majd tőled kérek tanácsot! Ne szólj bele mindenbe!

Azt gondolom, valóságalapja nem volt.

Nem felejtettem el könnyen, e mellé még sok minden más megalázó is járult.

Nem bocsájtottam meg.

Ez, és az ilyen beszólások mindent elárulnak a tiszteletről, illetve tiszteletlenségről. Előbbi elengedhetetlenül fontos bármilyen kapcsolatban.

Van egy kisfiúnk. Amikor pár hónapos volt csak, én etettem, itattam, pelenkáztam, fürdettem, voltam vele egész nap, vittem sétálni, egyszóval mindent én csináltam. Lett volna segítségem, de nem segítettek. Nagyon rossz evő-ivó volt, úgy kellett beleimádkozni akkoriban mindent. Sajtkukac van a fenekében, folyton csak menni-menni.

Mit ne mondjak elég jól elfáradtam. Erre megkérdezte a férjem, hogy mibe fáradtam el?!

Erre visszakérdeztem, hogy és te mibe fáradtál el? Annyit mondott, hogy cseréljünk helyet, menjek el én dolgozni, ő meg marad itthon a gyerekkel. (Hozzáteszem, fárasztó a munkája, de meg nem szakad benne.) Hát, amennyi türelme van a gyerekhez, inkább nem cseréltem volna vele helyet.

Durva volt! Még a mai napig nem felejtettem el, mert számtalanszor tett megjegyzést, vagy viselkedett úgy, ami azt bizonyította, hogy nem tisztel, mint anyát.

Nem beszélünk ma már róla, de még mindig rosszul esik, ha rá gondolok.:(

Egyszer mikor a volt párom telefonált h később jön haza, mert megkérte a főnöke, hogy maradjon bent túlórázni, mert sok a munka. Én erre nagyon begurultam és mivel aznap volt egy nagy eső is, a következő sms-t küldtem a barátnőmnek: "jó volt ez az eső! Legalább lemosta az arcodról a g..cit, amit a főnököd rávert"

Később kiderült, nem volt valós alapja, csak túlzottan féltékeny voltam. Párom a telefonba úgy ordított velem, miután az sms után visszahívott, még talán a szomszéd házban is hallották. Szakítani akart. Egy párizsi úttal engeszteltem ki és így megtörtént a megbocsáltás, hogy alaptalanul megvádoltam.

Mindig féltékenykedett, "biztos van valaki a melóhelyen" stb... Meguntam a magyarázkodást, hiszen nem tettem semmit, és nevetve visszavágtam, persze , minden vásárlónak az az ajándék, hogy velem lehet... A válasza: " egyszer úgyis leku..ázlak"...

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, de sosem felejtem el, az biztos. Semmi oka nem volt a féltékenykedésre, és az ordibálásokra, meguntam, elköltöztem, beadom a válópert.

hát a mostani páromnak semmi...még nem igazán bántott meg...és nem is az a fajta......de az előzőnek....hajjjajj...voltak bajai....a 167 cmemmel és 55 kilommal megkaptam nem egyszer, hogy le kéne fogynom...mert mikor összejöttünk 52 voltam kb....túl vékony is....(nálam 50kilo már anorexiás kinézetet vált ki :()...aztán mások előtt közölte, hogy már nem tetszem neki, mert hiztam...igen 55 kilora....sosem bizott bennem, pedig soha, de soha nem csaltam meg...a mostani párom közbe jött a képbe, de addig még csak találkozni se találkoztam vele, mig az ex volt (a mostani páromat évek óta ismerem)...csak dumálgattunk néha, aztán összevesztünk és közölte, hogy sz*pd le a g....y dj f*szát...(mert dj a mostani párom)....hmmmm...még ezer dolgot tudnék mondani....de már emlékezetre se méltatom őket....h mi a fene tartott mellette??több mint fél évig egy rossz szót nem szólt...sikerült teljesen beleszeretnem...aztán ki már nehezebb volt....de istennek hála vége........ja a szakitás után amiket hozzám vágott ötször durvábbak voltak:D akkor még fájt azért...ma már szegény pára süllyesztőben van...:( hát...Isten nem ver bottal...

23L