Gonosz vagyok, amiért ezt gondolom, és amiért megharagudtam a férjemre a beszólása miatt?

"Mondjuk ha nekem kéne annyicska pénzt beosztani, mint az átlagmagyar prolinka, akkor nekem sem kéne költségvetést írnom :P "

Ezek szerint neked annyid sincs, ha jol ertem. De akkor meg mire fel ulsz ezen a magas lovon?

# 46

"A megoszlást írd le. Mert ha tényleg 650-50 a táppénzzel a megoszlása a jövedelmeknek, akkor jogos, hogy a férjed nem nézi jó szemmel, hogy szórod a pénzt."

"Ha legalább a felét te keresed, akkor nincs gond, neked van igazad. Szóval, mennyi is az annyi?"

Induljunk ki a te logikádból és érvelésedből:

Szerinted a kérdezőtól elvárható lenne, hogy a bevételek "legalább felét" ő keresse, ahhoz, hogy a férje ne tehesse szóvá, hogy szórja a pénzt.

Már ha a te logikád szerint pénzszórás, hogy 200.000 forintot elköltött a születendő gyermeküknek szükséges holmikra, beleértve kiságyat, lázmérőt, cumisüveget, matracot, hálózsákot, ruhákat, egy középkategórás légésfigyelőt és egy babakocsit, meg esetleges apróbb dolgokat, amit nem sorolt fel tételesen.

Ha esetleg szeretnéd azt az álláspontodat alátámasztani, miszerint ez pénzszórás, nagyon szívesen elolvasnám, hogy ezek közül szerinted melyik volt szükségtelen a szültendő baba számára, felesleges pénzszórás, vagy hogy 700.000 havi nettó mellett esetleg mindezeket használtan kellett-e volna megvenni, vagy rászorulóként egy családsegítő központból, vagy esetleg karitatív szervezetnek leadott adományokból összevadászni arra hivatkozva, hogy szociálisan rászoruló családról van szó.

A kérdező férjének most 7 éves a gyereke.

Ezt írta: "És ez tavalyelőtt is így volt, amikor a férjem 5 hónapig nem dolgozott, mert megfelelőbb állást keresett a réginél. A gyereke akkor is megkapta a havi 100ezres gyt-t, és ugyanúgy elment rá az a plusz 50 minden hónapban. Pedig nem lettem volna köteles kifizetni, de kifizettem, mert az én bevételem a férjemé is, ha ő épp egy fillért se keres, akkor is."

Vagyis minimum 2 éve elköltenek havi 150 ezret a férj kislányára, és még minimum 11 évig így lesz, ha pedig 18 éves kora után is tanul, akkor még plusz 3-5 évig.

Ha egyformán keresnek, és így 50-50 %-ban járulnak hozzá a közös kasszához, akkor a kérdező - 18 éves kori munkábaállással, vagyis csak a minimum 13 évvel számolva - a 13 x 12 x 75.000 = 11,7 millió forinttal fogja a SAJÁT keresetéből támogatni a férje lányát.

Emlékszel még arra, amit leírtál?

"Ha legalább a felét te keresed, akkor nincs gond, neked van igazad. Szóval, mennyi is az annyi?"

Magyarul a te igazságérzeted és logikád azt diktálja, hogy a kérdezőtől elvárható lenne, hogy havonta 75 ezer forinttal, és összesen minimum 11,7 millió forinttal hozzájáruljon a férje előző házasságából származó lányának a felneveléséhez ahhoz, hogy a férje ne kritizálja jogosan azért, hogy a születendő KÖZÖS gyermekükre elköltött 100.000 forintot a férj jövedelméből.

Ha a férje 5 hónapos munkanélkülisége alatt a kérdező CSAK a felét kereste az összbevételüknek, akkor is ráköltött 375 ezer forintot a férje gyerekére pusztán az alatt az időszak alatt.

A férje pedig most 100 ezret a közös gyerekre, és túlzásnak tartja.)

Ha ezt reálisan, logikusan véggigondolod, ez szerinted tényleg így fair és méltányos?

"Szánalom!!! (mondom ezt úgy, hogy nő vagy, közös kassza van, én keresema többet, és még egy rohadt kóla megvételéről is értesítem a kedvesen, és ő is engem...pffff)"

"Ez a mi rednszerünk, nekünk megfelel, abszolút nem érdekel, hogy ti hogyan gazdálkodtok a retkes kis magyar éhbéretekből. :)

Ahhoz képest, hogy nem érdekel, a sokadik hozzászólást olvassuk itt tőled, ahol bántó hangnemben - és szerintem abszolút igazságtalanul - kritizálsz itt valakit azzal kapcsolatban, hogy ő hogyan gazdálkodik, úgy, hogy láthatóan fogalmad sincs arról, hogy mibe kerülnek reálisan nézve azok a dolgok, amire egy újszülött babának szüksége lesz.

"Mondjuk ha nekem kéne annyicska pénzt beosztani, mint az átlagmagyar prolinka, akkor nekem sem kéne költségvetést írnom :P"

Bocs, de mégis mi ebben a logika? Azért kell még egy olyan húzós összeggel is elszámolnod, amibe egy kóla került, mert olyan sok a pénzetek?

Ha olyan gúnyosan beszélsz a magyar éhbérről, mert te nem abból gazdálkodsz, meg te nevezed "szánalomnak" a kérdező hozzállását, akkor szerinted azt mégis milyen jelzővel lehet illetni, ha valaki felnőtt, önálló keresettel rendelkező nő létére egy kólát nem vesz a párja tudta nélkül, és ő is elvárja, hogy a másik ilyen piti tételeket is írásban vezessen és őt ezekről "értesítse"?

Komolyan megpróbáltam elképzelni, ahogy amikor Párom este hazajön fáradtan a munkából, megvacsorázunk, és a beszélgetős-összebújós-hátmasszírozós esténkbe minden nap beillesztünk pár percet, amikor is tételesen beszámolunk egymásnak az aznapi vásárlásainkról, és elszámolunk az aznapi kiadásokkal: neki egy kebab tál ebédre, nekem egy doboz kaukázusi kefír uzsonnára, neki egy 450 forintos antikváriumi könyv, nekem egy doboz intim betét, neki egy csésze kávé ebéd után, nekem egy csomag akciós sminklemosó vattakorong, neki egy kis csomag sósmogyoró, nekem két tekercs merített papír (darabja 110 ft), plusz 1 méter rugalmas gumidamil gyögyfűzéshez, egy macskás kártyanaptár az unokahúgomnak, neki egy csomag eldobható borotva, nekem két új bicikli szelep és így tovább.

Lehet, hogy a te fogalmaid szerint én magyar "éhbérből élek" a tiédhez képest, de ezt tiszta nevetségesnek érezném, mert egyrészt feltételezzük egymásról, és bízunk annyira egymásban, hogy a másik nem szórja felesleges hülyeségekre a pénzt, másrészt simán megengedhetjük magunknak, hogy ilyen tételeket kifizessünk anélkül, hogy egymással konzultálunk, harmadrészt ennyi privát szférát hagynék életem párjának, és elvárom magamnak is, negyedrészt sajnálnám azt a napi pár percet is erre az életemből.

Hát figyelj utolsó előtti,azt hogy mit milyen jelzővel illetnek az emberek, az itt lényegtelen. Mint már emlkítettem, magyarhon híres a rettenetes pénzügyi kultúrájáról. Nincs pénzügyi oktatás (legfeljebb egyetemem), nincs megtakarításuk az embereknek, kölcsön kölcsön hátán, hiteles házak, rongyrázás, Cofidis hitel Karácsonyi ajándékra... Ahol én élek, ott alapiskolától kezdve van pénzügyi nevelés, a szülők tanítják a gyereküket a pénz értékére, tudnak az emberek normális módon viszonyulni a pénzhez, nem tabu számukra.

Ha te, és kedves társaid szeretnéd ezt negatív jelzővel illetni (nyilván ezt sugalmazod a kommenteddel), csak tessék. Mint már említettem, még ha nektek nem tetszik is a rendszer, nálunk műk9dik, és úgy saccolom, hogy min a 10-szeresét kell "kifilléreznünk" a ti komplett családi bevételeteknek. Elhiszem, hogy fáj, ez van...

Másrészt, ezért van két aranyszabálya a közös kasszának.

1. hasonló jövedelemmel rendelkezők közt érdemes használni.

2. ha egyik félnek tartósan, nagy kiadása van (gyerektartás, hiteltörlesztés, stb), akkor nem érdemes belemenni.

Ha nem lenne közös kassza, akkor elkerülhetők lennének az ilyen összeütközések. A férj szemét szúrja za uj gyerek cuccainak értéke, az asszonyka meg csak felhánytorgatja, hogy mennyit fizet a gyerekre. Minek ez? Mindenki fizesse a saját kölykét, aztán csókolom.

Jó, nyilván, ha keveset keres az asszonyka és a férj van annyir abalek, hogy a 600 ezer nettó körüli bérét a rendelkezésére bocsátja, nilvána nő érdeke a közös kassza.

Ezt már nekik egymás közt kell lebokszolni. :)

Lehet, hogy az 56%-osnak megtanították a suliba a pénzkezelést, de attól még egy alpári, bunkó, büdös gyökér, aki lenéz mindenkit (úgy hogy senkiről nem tud semmit) és osztja az észt.

Bár éppen én is írhatnám azt egy anonim oldalon, hogy: a férjemmel összesen 50 ezret keresünk egy hónapban és úgy be tudjuk osztani a pénzt, hogy van Mercedes, medencés ház, 8 gyerek stb. És mindez a kiváló pénzügyi rátermettségemnek köszönhető.

Szerintem kár vele vitatkozni, kérdező. Én még pár oldallal korábban egy hozzászólására reagáltam, az arra adott válaszából világosan kiderül, hogy semmilyen szinten nem érett arra, hogy valakivel úgy élen közös kasszán, hogy bizalmat is szavaz mellé, valamint lövése nincs egy kisbaba kezdő csomagjának költségeiről. Az meg, hogy a "te kölyköd", hát igen... a férjed nyilván ott sem volt. Csak annyira ostoba, hogy nem érti, hogy nem mindketten "hoztatok" egy gyereket a házasságotokba, hanem a férjed "hozott" egyet, aki csak az övé, aztán most lesz egy KÖZÖS, aki mindkettőtöké. Sőt, ahogy te is felhívtad rá a figyelmet, az se esett le neki, hogy a könyvelők azért nem keresnek szarul, és annyira nem lehet azért kevés a fizud, ha abból is kijött a saját költségeiteken kívül még 150 ezer a nagy gyerekre. De ugyebár megszokhattuk, hogy mindig az osztja az észt legjobban, akinek nincs. Nahát, ezt a sok hülyét, hogy mind szembejön az autópályán...

Szóval ne foglalkozz vele, ezen az egy okostojáson kívül mindenki leírta, hogy neked van igazad, így is van. A férjed is érezte utólag, ezért kért bocsánatot.

# 65

"Hát figyelj utolsó előtti,azt hogy mit milyen jelzővel illetnek az emberek, az itt lényegtelen."

Neked lehet, hogy lényegtelen, hogy névtelenül és arctalanul kit és mit milyen jelzővel illetsz egy ilyen fórumon, szerintem meg egyrészt felelősségel tartozunk érte, ugyanúgy, mint az élőszóban kimondott dolgokért, másrészt az embert minősíti, ha bántó megjegyzéseket tesz valakire, ráadásul - szerintem jelen esetben - teljesen megalapozatalanul és igazságtalanul.

Én legalábbis úgy gondolom, hogy az érzelmi intelligencia legalább annyira fontos, mint a pénzügyi kultúra. Másrészt - ez csupán a személyes véleményem - "szánalmasnak" nevezni a kérdező hozzáállását az általa leírtakhoz, és megpróbálni őt messze nem csupán érzelmi intelligencia kérdése, hanem logikus és következetes gondolkodás hiányát mutatja, vagy olyan fokú elfogultságot - feltehetően valamilyen érzelmi alapon, - ami a realitásérzékedet teljesen eltorzítja.

Nem értem, hogy a "rettenetes" magyar pénzügyi kultúrájáról szóló eszmefuttatásod hogyan kapcsolódik a kérdéshez. Nem ismerjük személyesen a kérdezőt, de talán joggal feltételezzük, hogy végzettségénél fogva nem a béke hátsója alatt van a pénzügyi kultúrája, és talán azt is, hogy 700.000 nettó bevétellel nem nyakig az adósságban ülve, az általad emlegetett Cofidis hitelekből tengetik az életüket hónapról hónapra.

"Ahol én élek, ott alapiskolától kezdve van pénzügyi nevelés, a szülők tanítják a gyereküket a pénz értékére, tudnak az emberek normális módon viszonyulni a pénzhez, nem tabu számukra. Ha te, és kedves társaid szeretnéd ezt negatív jelzővel illetni (nyilván ezt sugalmazod a kommenteddel), csak tessék."

A pénz téma nálam - és szerintem többségünknél - nem tabu, ésszerűen bánok a pénzzel, (többek között mert a szüleim megtanítottak az értékre) és és ugyanezt feltételem a Páromról is, anélkül, hogy bepillantást és ellenőrzést szeretnék a kiadásai felett, és számomra bőven belefér a pénzhez való normális viszonyulásba, hogy egy kóla árának megfelelő tételekről se nem tájékoztatjuk egymást, se nem vezetünk róluk nyilvántartás, se nem számolunk ez ezekkel - még úgy is, hogy (szerinted legalábbis) kb. tized annyi pénzből gazdálkodunk, mint ti.

Ha ezt az 1:10 arányt vesszük, és azt a - szerinted követendő, és magas szintű pénzügyi kultúrára valló - hozzáállást, amit úgy fogalmaztál meg, hogy "még egy rohadt kóla megvételéről is értesítem a kedvesen, és ő is engem...pffff)" az a gyakorlatban olyan, mintha én tényleg "értesíteném" a Páromat arról is, amikor meglátok valahol mondjuk egy dinoszauroszos kártyanaptárat 25 forintért, és bátorkodom megvenni az 5 éves unokaöcsémnek, aki most éppen a dínós korszakát éli, ő meg tájékoztatna engem arról, hogy hazafele vett 30 forintért két szem rágógumit.

Másrészt ha figyelmesen olvastál, és rendben van a szövegértési készséged, akkor láthattad, hogy én nem a te lakóhelyed pénzügyi kultúrájáról írtam, hanem arról az általad elénk példaként állított, követendőnek tartott megoldásról, hogy a közös kasszán lévő párok minden csip-csup tétellel elszámoljanak, és ezt sem minősítettem jelzővel, csak feltettem ezzel kapcsolatban egy kérdést.

De ha ez a "egy kólával is elszámolunk" mentalitás a magyar bérek tízszereséből gazdálkodó családoknál az adott ország pénzügyi kultúrájának is alapjait és részét képezi - amit egyébként őszintén szólva nem feltételezek - akkor arra is vonatkozott a kérdésem.

"és úgy saccolom, hogy min a 10-szeresét kell "kifilléreznünk" a ti komplett családi bevételeteknek. Elhiszem, hogy fáj, ez van..."

Nekem akkor sem fájna, ha történetesen igaz lenne. Pont ugyanúgy nem, mint ahogy az sem, ha Bill Gates, egy dubai üzletember vagy a brunei szultán - ha éppen kedve szottyan - fél óra alatt elkölt annyi pénzt, amit én egész életemben keresek.

Abszolút ésszerűtlen viselkedésnek érezném a magam a részemről, ha tőled irigyelném a keresetedet, és nem csak azért, mert ha akarnék, a végzettségeimmel és a nyelvtudásommal én is élhetnék és dolgozhatnék gyakorlatilag bárhol külföldön - mint ahogy korábban tettem is, - hanem azért is, mert a te anyagi lehetőségeid semmilyen mértékben nem befolyásolják se az én anyagi helyzetemet, se az én életminőségemet, pont ugyanúgy nem, mint ahogy mondjuk Bill Gates anyagi lehetőségei vagy a brunei szultán életszínvonala.

És még egy dolog: ahogy te nem tudhatod a kérdezőről, hogy a 700.000 havi jövedelemhez milyen arányban járul hozzá, (és nem is tartozik rád, akkor sem, ha annyira nem vagy képben a magyar viszonyokkal, komolyan azt feltételezed, hogy egy könyvelői kereset után 50 ezer forint a havi táppénze, meg nem gondolsz arra, hogy ez tipikusan az a szaktudás, amivel akár egy 8 órás állás mellett, akár táppénzen, akár majd gyesen, gyeden könnyű kiegészítő jövedelemre szert tenni otthon végzett munkával), és ahogy nem tudhatod rólam, hogy a általad emlegetett éhbérből élek-e vagy egy kifejezetten húzós óradíjért dolgozom szabadúszóként, mi sem tudhatjuk rólad, hogy igaz-e mindaz, amit magadról állítasz.

Tényleg nem szeretném megbántani az érzéseidet, de annyi erővel és annyi szabadjára engedett fantáziával, ahogy te azt feltételezed, hogy a kérdező esetleg 50 ezer forint havi bevétel mellett úgy költené a férje által megkeresett 650 ezret ész nélkül, mint egy tinilány, aki megkaparintotta az apja bankkártyáját, mi is feltételezhetjük rólad, hogy te valójában egy egyedülálló, magányos nő vagy, aki se nem külföldön, se nem a magyar bérek tízszereséből él, és aki az élethelyzetéből adódóan egyáltalán nincsen tisztában azzal, hogy milyen kiadások reálisak egy gyermek születése előtt.

Azzal, hogy a hozzászólásomra reagálva elkezdél a magyar pénzügyi kultúráról írni úgy nagy általánosságban, érzésem szerint részben arról igyekeztél elterelni a figyelmet, hogy nem válaszoltál az ott (# 65) neked feltett kérdéseim egyikére sem, ugyanúgy, mint korábban azokra, amiket a 37. hozzászólásban fogalmaztam meg.

Mielőtt félreértenéd, nem azért teszem szóvá, mert elvárható lenne. Nyilván nem "kötelesség", csak egy lehetőség, többek között arra, hogy valaki érvekkel támassza alá az állításait, ha valóban úgy érzi, hogy van abban logika és következetesség, amit véleményként megfogalmazott egy konkrét kérdés kapcsán.

És nincsen azzal gond, ha ezek felett a kérdések felett inkább átsiklik valaki - már a magában a hallgatás is elég beszédes tud lenni, és le lehet belőle vonni némi következtetést.

Pontosan tudomm mennyit keresek. Nem kell aggódni. :)

Csak azt nem értem,hogyha ilyen feddhetetlen vagy te is,meg a pereputtyod is,akkor mit vergődsz itt?

Mondtad volna a csávódnak,hogy figyi haver,ez a te kölyköd is, úgyhogy kuss, másrészt én is fizettem a tiedre,mig nem volt melod. Valamiért csak idejottel megerősítésért. :)

És amúgy én nem verném magam arra,hogy foscsiországban könyvelő vagyok (vagyis inkább csak voltál,mostmár babucimamucika vagy)...