Gonosz vagyok, amiért ezt gondolom, és amiért megharagudtam a férjemre a beszólása miatt?

Sajnálom, hogy a legtöbb hozzászóló csak még jobban elmélyíti azt a szakadékot, ami kezd kialakulni a feleség és a férj között. Pedig inkább közelíteni kellene, hiszen most kezdődik a közös gyerek nevelése.

A férj már megtette a közelítést - bocsánatot kért.

Feleségként a következőt szűrném le az esetből:

- nem jól viseli a férjem, ha 2 hét alatt 200 ezret vásárolok el (ezt mondjuk meg is értem), ezért , ha mód van rá, más, hasonló alkalommal (pl. karácsony, stb) inkább apránként vásárolnék

- amikor "beszól", akkor szép csendben, kedvesen megjegyezném neki, hogy én sem teszem szóvá a lányára havonta elköltött kiadásokat (remélhetőleg tényleg nem)

Nagyon- nagyon nem lenne jó, ha innentől én lányom, Te lányod, melyik mennyibe kerül című harc alakulna ki, mert arra bizony rámehet a házasség... :-(

Én megértem a férjedet.

Nyilván nem látja át, hogy neked mért kell ennyi minden sz@r a kölyködnek, és sokallja a pénzt. Én is sokallnám, fúleg, ha nem látom a gyakorlati értelmét annak, hogy x darab ugyanolyan ruhája legyen a kölyöknek.

Talán ha elmagyarázdán neki (de csak akkor, ha érdekli, ha nem akkor hagyd, mert marha uncsi tud lenni, ha egy nő folyamatosan a leggyagyibb témákról pofázik), akkor megértené.

Egyébként mindig az első gyereke lesz neki a kedvesebb. Dehát ezt nyilván tudtad, amikor családos emberrel jöttél össze. :) Ugye? :P

"az ő fizujával és az én táppénzemmel együtt havi netto 700ezer forint"

Komoly táppénzed lehet!

He..he...

Amúgy gondolom, hogy könyvelőként felmérted, hogy milyen "jövedelemhez" mész feleségül...

Én írtam, hogy valami nem kerek a férjeddel. Nem költöttem ilyesmit, mint amit te kitálaltál ide a felcsináltatással és egyebekkel. Csak nekem továbbra is fura, hogy egy pasi, aki megőrül azért, hogy kisbabátok legyen, és együtt várja veled, ilyen anyagiak mellett miért akad fenn 20 ezer forinton??? Ráadásul nem először lett apuka, nyilván az előző gyereknél is látta, mennyi kiadás volt vele... Szóval anélkül, hogy az ágyadban és agyadban akarnék turkálni, furcsállom, hogy eddig még soha nem volt olyan megnyilvánulása, mint ez most.

Te viszont iszonyatosan túlkombináltad az előző egyszerű válaszomat... nem lehet, hogy otthon is így szoktad?!

Hát, akkor te el vagy tévedve.

Az első házasságból lévő gyerek mindig fontosabb (hallottuk már ugye az elsőszülött kifejezést), már csak azért is, mert nem vele él együtt életvitelszerűen, és túlkompenzál.

Ugye a második gyerek mindig ott van, nem olyan különleges, meg eleve csak a második.

Sajnálom, hogy senki nem világosított fel téged ezügyben. :(

Én egyébként nem tartom soknak a 20 ezer forintot, ma pl ennyit fizettünk az éttermi ebédünkért. Viszont ha a férjed sokallja, akkor bizony - főleg, mivel közös kasszán vagyotk - joga van kinyilatkoztatni a nemtetszését.

Másrészt, nem ismerlek titeket nyilván, de nekem is az jün le, hogy lehet, nem is várja annyira ezt a gyereket. Nem tudom elképzelni pl az én vőlegényemről, hogy amikor majd nagy pocakkal megyünk vásárolni és már remeg a kölyökért, hogy a kezében tarthassa, akkor bármennyi pénzt sokallna a gyerekére. Szóval, nem bántásból, de lehet, hoyg már meggondolta magát a gyerekkel kapcsolatban...

"De tudod, egy normális házasságban a felek KÖZÖS kasszán vannak."

Szerintem azt, hogy egy házasság "normális"-e, vagy hogy mennyire működik jó és harmónikusan, nem függ attól, hogy a házastársak közös kasszán vannak-e.

Van, akinek ez válik be, van, akinek a külön kassza - nyilván mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is.

Mi külön kasszán vagyunk a Párommal, mióta együtt élnünk, és nem hiszem, hogy változtatánk ezen, ha összeházasodnánk. A közös kiadásainkat közösen fizetjük, a maradék jövedelmünkből meg külön gazdálkodunk.

A Párom nettó keresete több, mint az enyém, így én járnék jobban a közös kasszával, de én úgy érzem igazságosnak, hogy ha bármi olyan dologra (vásárlás saját magamnak, tanfolyam, gyógymasszőr, uszodabérlet, vonatjegy, magánorvos, fodrász stb.) költeni szeretnék, ami nem közös célokat szolgál, akkor azt a saját keresetemből fedezem.

Ezzel például elkerülhető, hogy szóvá tegye bárki a másiknak, hogy (szerinte) fölösleges dolgokat vesz, meggondolatlanul költekezik, vagy hogy az egyik fél esetleg úgy érezze, hogy a másik anyagilag kihasználja.

Nyilván ugyanolyan jól tud működni a közös kassza is, ha úgy fektetik le a szabályokat, hogy mindkét fél egyformán jó megoldásnak tartja - szerintem nem ezen múlik, hogy mennyire vannak rendben a közös pénzügyek.

A kérdésedre visszatérve, megértem, ha a bocsánatkérés után is maradt benned rossz érzés, neheztelés, de ha a férjed belátta, hogy nem volt igaza, magától bocsánatot kért, és meg tudtátok beszélni a dolgot normális hangnemben, akkor szerintem is érdemesebb lenne túllépned ezen a "beszóláson", főleg, ha eddig semmi előjele nem volt annak, hogy a közös babáról ne akarna ugyanolyan jól gondoskodni minden értelemben, mint az első gyerekéről.

# 23

"Amúgy gondolom, hogy könyvelőként felmérted, hogy milyen "jövedelemhez" mész feleségül..."

Szerintem ahhoz nem kell könyvelőnek lenni, hogy fel tudja mérni valaki, hogy - a te megfogalmazásodban - "milyen jövedelemhez" megy feleségül.

Egy párkapcsolatban, házasság előtt vagy tudja az ember, hogy mennyit keres a másik, vagy nem, de ha tudja, akkor egy férfi X ezer nettó fizetése akkor is X ezer, ha könyvelő vagyok, és akkor is, ha óvónő vagy mondjuk villamosmérnök.

Másrészt - ha már a jóindulatú megjegyzéseddel azt sugalmazod, hogy a kérdező párválasztásánál esetleg lényeges szempont volt a férfi jövedelme - érdemes lenne tudod, mennyit tud havonta megkeresni egy jó mérlegképes könyvelő.

2 hét alatt elköltötél 200 ezret még jó hogy kiakadt, ne keverd bele a másik gyereket,

te voltál felelötlen